02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Hollóházi királyok
2015.03.16 - tiszatáj

MÁRCIUSI HUNYADI LÁSZLÓ
AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN

„Belőle, ha megéri, nagy király vált volna még!” – mondhatnánk Hamlettel a mi Hunyadi Lászlónkra. De nem mondhatjuk. Nem csak a történelmietlenség miatt (lásd még: Ságvári Endre mint potenciális ÁVÓ-s), hanem azért, mert Erkel operája épp arról szól,  miért nem lett volna ő nagy király. A nagykirály alapanyagot többek között arról lehet fölismerni, hogy megéri.

Elsősorban azért mert nem volt elég gyanakvó, azaz nem látott át eléggé az embereken. Nem vette észre a simulékony kétszínűséget (Gara nádor), és a gyengeség veszélyét, ha az hatalommal párosul (V. László). Idealizmusáért, becsületes nyíltszívűségéért pedig a fejével fizetett.  De van más érdekesség is a Hunyadi Lászlóban. Erkel darabja 1456-ban, a nándorfehérvári diadal évében játszódik. Országunk és a keresztény Európa megmentőjét, Hunyadi Jánost éppen hogy csak elvitte a pestis, dicsősége máris kevés ahhoz, hogy nagyobbik fiát megóvja az udvari intrikáktól. Hiába harcolt László évekig apja mellett, akinek tiszteletére a pápa elrendelte a déli harangszót.

Erkel második legnépszerűbb operája 16 évvel a Bánk bán előtt keletkezett. Ez is olasz mintákat követ és épít a magyar népzenére meg a verbunkosra, ám egészen más hangulatú. A Bánkot izzó drámaiság jellemzi, tele van nagy összeütközésekkel, s ennek megfelelően duettekkel. Öt nagy kettős van benne. A Hunyadiban ezzel szemben csak egyetlen igazi párjelenetet találunk, az sem konfliktusos, hanem szerelmi kettős. Ugyanakkor a cselekmény sokkal lassabban, körülményesebben bontakozik ki. Ezért aztán egészen máshogy is kell színre vinni. Fontosabbak az egyéni teljesítmények (az áriák), kiemelkedő a kórus és a zenekar szerepe. Szűcs Gábor érezte ezt, ezért keresett valami összetartó motívumot. Ezt a hollóban, a Hunyadi-család címermadarában találta meg. A darab elején nagy utasszállító gép közeleg a hátsó kortinára vetítve (Putyin elnök egyik gépe lehet a három közül), s amint a színpadon landolna, holló válik belőle, s nyomban repdes is egy kicsit a kórus sorai között. Tollászkodni már egy jegenyefára s képzeletünkbe ül, és a fináléig többé nem kerül elő. Ezek után megfelelően komponált képek sorát látjuk. A nándorfehérvári első felvonásban némi zavar támad kintet s bentet illetően, pedig ez nagyon fontos, hisz a királyt és Czilleit beengedik a várba, a kíséretet azonban kizárják. Kárpáti Enikő ruhái katonásak. Nem XV. századiak, halványan a reformkorra utalnak. A király kísérete, majd udvari darabontjai kifejezetten labancos uniformist viselnek. Libor Katalin díszlete szellős, időnként artisztikus. Ez viszont legtöbbször előnytelen az énekhangoknak, nemigen dobja őket kifelé, különösen, amikor kétoldalt puha függönyök határolják a teret. A fináléban, amint lesújt a hóhér bárdja, László vére árnyjátékként omlik szét előttünk egy vetített vásznon, majd a sötét folt átrendeződik, s lassan hollóalak lesz belőle. Az amúgy mutatós effektus sehogyan nem stimmel. A vér piros, a holló fekete, s halálával az ifjú Hunyadi nem váltotta meg a dinasztiaalapítást. A magyar trónon az Árpád-, és az Anjou-, után nem alakult Holló-ház.

 

0

 

A Hunyadi László vontatott, időnként unalmas opera, több szép részlettel, ám kevés igazán drámai jelenettel. Már a nyitány is túl hosszúnak tűnik. Különösen, ha a rézfúvósok olyan bizonytalanok, mint most az Erkel Színházban, s olyan katonazenekarszerű harsánysággal irányítják őket, mint ezen az estén. Csin-bumm cirkusz – mondanám, ha ez a kifejezés pár napja nem lenne lestoppolva egy másik hangzavarra. Sajnos a kórus sem áll feladata magaslatán. A „Meghalt a cselszövő”-t egész jól elfújják, de azt a differenciált sokféle hangot, amelyet a darab egésze megkíván nem képesek megütni. Márpedig ebben a hozzávetőleges megszólaltatásban odavesznek az opera zenéjének kifinomult hangulatai, amelyek olyan fontosak lenének.

Még soha nem tűnt föl ennyire, mennyire elüt a darab többi hősétől Szilágyi Erzsébet zenei ábrázolása. Ő egyedül képviseli azt a drámai erőt, operaszínpadi szuggesztivitást, ami a többiekből hiányzik. Első áriájában fia kivégzésének vízióját énekli el, ami korát meghaladó lelemény Erkeltől. Második szólója, az utólag betoldott La Grange ária is a klasszikus kétrészes olasz típust képviseli, ám nincs benne semmi kényszeredettség, betét-jelleg. Az első részben fiaért aggódik, akiket magához hivatott a király. Aztán a második részt, a hangulatváltást Mátyás érkezése hozza el, aki elmondja, a király kegyelmével halmozta el őket. Érdekes, hogy a szerző, mind a mardosó aggodalmat, mind a kitörő örömet koloratúrákkal ábrázolja. Hasonlóan erőteljes a finálé, amikor az anya fia kivégzését kommentálja a színpad előterében. Szilágyi Erzsébetben Erkel egy Azucena-nagyságrendű anyafigurát komponált meg. Tipikus magyar anya-típus, férje és nagyfia meghal, s egyedül kell elérnie, hogy király kisfia beteljesíthesse küldetését. Az alak ugyanúgy kimagaslik az operából, mint alakítója a szereplők közül. Ugyanakkor áriáival, duett nélkül elszigetelt is. Persze a valódi hősök általában magányosak. A drámai koloratúrszoprán szerephez Kolonits Klára a koloratúra felől közelít. Ám trillái mindig a lelkéből fakadnak, előadásmódjában nincs semmi külsőséges. Tartásából, mozdulatiból nemesség sugárzik, és igaz fájdalma a jórészt diákokból álló publikumot is szíven üti. Feszült figyelemmel hallgatják, majd zajos ünneplésben részesítik. Megnyugtató, hogy az igazi nagy művészet milyen közvetlenül és erősen hat. Ugyanakkor meglepett, hogy az attraktív hangú Fekete Attiláért csak szolidan lelkesedett a nézősereg. Pedig stramm ifjúhős-figura, tenorja fényes, erőteljes, szépen is frazíroz. Áriájába egy plusz magas hangot iktat, amelyen aztán nehéz és látványos decrescendót is csinál. Fekete ma az Operaház egyik első tenorja. Ezt elismerve rendre kifogásolják harsány éneklését, forszírozott hangadását. Temperamentuma, hangütése ma már inkább Canióé vagy Bánké, ugyanakkor Hunyadi Lászlóként használja a dinamikai skálát, lágy színeket is próbál kikeverni. Ám e kitűnő képességű énekes hangjának mintha nem lenne nyugvópontja, valami olyan egyszerű, mezzoforte megszólalás, amiből a fortét, a pianót, a fermatát föl lehet építeni, s ahová aztán vissza lehet térni. Érdekes jelenség, ám még izgalmasabb a kérdés, hogy technikai avagy lelki problémával állunk-e szemben? Kriszta Kinga nem az első és nem is az utolsó szoprán, aki nem tudott életet lehelni Gara Mária lapos bemutatkozó áriájába. Aztán a szerelmi kettősben és a börtönjelenetben megteremti az érzékeny, ám tetterős magyar lány figuráját, akibe nem csak szépsége miatt szeret bele a darab két fiatalembere. A szintén utólag betoldott Cabalettát csillogó koncertáriaként magabiztosan abszolválta.

 

24

 

Nehéz a sorsa a középfajú lírai tenoroknak. Ha csak nem rendelkeznek varázslatos hangszínnel, vagy átütő személyiséggel, menthetetlenül érdektelenné tudnak válni. Ezt V. László pipogya figurája esetében akár ábrázolási eszköznek is fölfoghatnánk. Szappanos Tibor olyan halovány hangon kezdi a szólamot, hogy aggódni lehet érte: vajon be tudja-e fejezni? Aztán kicsit növekszik a volumen, de sem a hangban, sem a személyiségben továbbra sem találni semmi vonzót, s az énekes sem talál magának igazodási pontot a karakter megformálásához. A ferencjókás uniformis sem segít neki, és még nem is áll jól rajta. Ami egyébként – ismerjük el – ebben a szerepben nem könnyű.

Erkel két intrikust is írt a darabba. Az elsőnek, Czilleinek nem ad igazán erős zenei karaktert, jellemére inkább intézkedéseiből következtethetünk. Leplezetlen hatalomvágya és gátlástalansága lelepleződik, s Hunyadi hívei „hatástalanítják”. Cser Krisztián dörgedelmes hangját adta a figurának, jellegzetes arcélt nem tudott kölcsönözni neki. Gara nádor nehezebb eset, mert ő könnyen és szívesen mosolyog ellenfeleire. Kelemen Zoltánnak nem igazán előnyös az a rövid, zsinórozott zeke, amibe a második felvonásban öltöztetik. Ám ez mintha egybevágna a darab és a rendezés szándékával, hogy kezdetben ne is tartsuk a nádort igazán nagyszabású figurának. Aztán a harmadik felvonásra egy hosszú köpenyt adnak rá, amitől nyomban méltóságosnak látszik. Persze akkor már (Hunyadinak) késő. Gara szólamát basszbaritonként szokták leírni, Kelemen magasabb fekvésű Verdi-szerepekben aratta legnagyobb sikereit. A voce súlypontja kissé följebb van, mint szólamé, ám a szín sötét, az erő megfelelő, s az áriában kétszer is könnyedén, telten szólal meg az egyvonalas F-től mély F-ig kalandozó kétoktávos kadencia. Ugyanaz a terjedelem, mint amit például Fülöp király énekel a Don Carlosban a Főinkvizitornak. Szűcs Gábor kideríti, hogy a két Hunyadi-fiúnak volt egy elfeledett nővére is. Ő kísérgeti Mátyást, és ki is segíti, ha annak énekelnie kell. Azt hiszem, inkább nevelőnőnek próbálták eladni a nadrágszerep-problémának ezt a különös megoldását, ám Simon Kriszta sokkal inkább ifjú nőbérnek látszik és hallatszik.

Március 13. péntek szerencsét hozott a Hunyadinak. Másnap az Operaházban a Bánk bánt játszották. 15-én nem tartottak előadást. Talán a rossz emlékek miatt, hisz ’48-ban Katona Bánk bánja a forradalom miatt szakadt félbe…

Hunyadi Lászlót 1457. március 16-án fejezték le, éppen ma 558 éve.

Márok Tamás

 

[nggallery id=521]

Fotó: www.opera.hu


Címke: , , , ,
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.25 - tiszatáj

SZLUKOVÉNYI KATALIN: ÁLOMKONYHA
Szlukovényi Katalin 2020-ban, a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Álomkonyha című könyve hét év versanyagát gyűjti össze, a kötetben is reflektáltan alanyi líraként működő versek elbeszélője pedig az elmúlt hét évben ledoktorált, negyvenéves lett, családot alapított, részt vett két országgyűlési választáson és rendületlenül írt. Ezek az állapotok és változások adják az Álomkonyha hétköznapi élethelyzetek jeleneteire épített versvilágát, melyet az elbeszélő életközépi válságának létösszegző gyakorlatával szembeni iróniája szervez leginkább egységgé… – VESZPRÉMI SZILVESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk a Magyar Írószövetség Arany János alapítványa és a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) programját: Hansági Ágnes irodalomtörténésszel, Jókai-kutatóval Kiss A. Kriszta irodalmár készített interjút.

Tovább olvasom >>>
2021.02.23 - tiszatáj

GURUBI ÁGNES: SZÍV UTCA
„Szétcincálom, apró darabokra szedem, elemzem, megmagyarázom, bizonyítékokkal alátámasztom” (132) – elemzi a párkapcsolati konfliktusban a másik felé tett gesztusait Anna, a Szív utca énelbeszélője, az analitikus szemlélet pedig nem csupán tematikai, de metanarratív szinten is központi kérdéssé válik a regényben. A negyvenes, kétgyermekes nő az életén át- meg áthömpölygő problémák eredőit kutatja: azt, hogy hogyan váltak időről időre működésképtelenné a párkapcsolatai, mi okozhatja kamasz lánya, Zsófi autoimmun betegségét, mivel magyarázhatók a szüleiről alkotott sztereotípiái, vagy hogy milyen titkok húzódtak megtört nagyanyja, Bergman Bella konok hallgatása mögött… – FERENCZ-FEHÉR DOROTTYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.22 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk: Tallinán Mariann színésszel, íróval, a Mesék az Operából sorozatban megjelent Tűzmadár című könyv szerzőjével Erős Kinga kritikus beszélget.

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő