Papír MILF

REMIX IRODALMI FESZTIVÁL ÉS TÁBOR 3. NAPJA
Oszkár mesélte, hogy arra riadt fel delíriumából, hogy jobbjában egy öngyújtó, baljában egy fújós dezodor s kidugott nyelvvel a hajnali ötöt üdvözlő kakast veszi célkeresztbe. Nekem is rusnya éjszakám volt. Tegnap már a dombos festi löszfalról visszagördült a zene […]

DOMBOSI TÖRTÉNETEK – REMIX IRODALMI FESZTIVÁL ÉS TÁBOR 3. NAPJA

Oszkár mesélte, hogy arra riadt fel delíriumából, hogy jobbjában egy öngyújtó, baljában egy fújós dezodor s kidugott nyelvvel a hajnali ötöt üdvözlő kakast veszi célkeresztbe. Nekem is rusnya éjszakám volt. Tegnap már a dombos festi löszfalról visszagördült a zene. Egyrészt ez adott okot arra, hogy ünnepeljünk, másrészt házigazdámnak születésnapja volt. Ötödikéről hatodikára virradóra kizsebelt bennünket mind a mássalhangzó -, mind pedig a magánhangzó-tolvaj. Üres zsebbel támolyogtunk haza.

A délelőtt Márton László órája vidám hangulatban telt. Folytattuk a magától eltelt ifjú grafikus történetét. Egy szereplő közhelyekkel telezsúfolt monológjában fejtegette a fiatalság szerepét a művészetekben. Később stílusgyakorlatoztunk. Alapunk a következő volt: egy iskolából távozó nebuló szendvicsért megy a helyi közértbe. Visszaút a suliba egy focipályán vezet keresztül, ahol  eltalálja a szendvicset szorongató kezét a labda. A kifreccsenő mustár összekente iskolaköpenyét, minekutána inkább hazafelé vette az irányt. Akadt népballadai homályba burkolózó illetve kérdőmondatokkal operáló eset, majd Balrog Karcsi felvetette az erotikusnak szánt hangnemet. Gurultunk a nevetéstől írás közben.

Zoli, Zoli, merre csavarogsz? Ideje lenne kibújnod Klára barlangjából, hogy megtestesülj. Varrnék neked olyan nadrágtartót, ami nem engedi lehullani a nadrágot mindenféle fehérszemély láttán! Aaront nem láttam ma. Barátnőmnek meséltem, hogy kereket oldottál Aaron feketeségével, így szinte semmi rossz nem maradt benne, legalábbis ezt szűröm le abból, ahogy a szalmakalapos fiúval viselkedik.

Délután Szegő János foglalkozása elmaradt. Az iskola betonja megsokszorozta a negyven fok hőjét, így senki sem kódorgott az udvaron. Kora délután sikerült minden aznapi résztvevőt a szálláshelyére kalauzolni. Fél ötkor újraéledt a beton, kezdődtek a beszélgetések. A mai nap partnere a Fiatal Írók Szövetsége volt. Elsőként egy fővárosi trióval beszélgetett Szőllőssy Balázs. Bajtai András, Rhédey Gábor és Molnár Illés felolvasott egy-egy verset, majd ezek után kezdődött el a faggatózás. Bajtai András harmadik kötete előtt áll, míg Rhédey Gábor és Molnár Illés első könyvüket tervezik megjelentetni. Szóba kerültek a példaképek, kulturális hatások, választott hangtónusok illetve a leendő kötetek. Zárásként egy-egy verssel búcsúztak. Ezek után Berényi Emőke foglalt helyet két fiatal erdélyi alkotóval, Varga László Edgárral és Noszlopi Botonddal. Emőke, mint elmondta, először problémába ütközött, mikor a közös pontot igyekezett kitapintani a a két szövegtesten, végül megtalálta a lüktető ütőeret, a humort. Ők is olvastak fel, majd rátértek Noszlopi Botond két kötetére, a A szórakoztatás mesterfokára és a Csendrappszódiára. Varga László Edgártól a cseréptavasz nevű blog felületén található szövegek felől érdeklődött Emőke. Fél hétkor az Ex-Symposion szerkesztői, alkotói vették birtokba a deszkákat. Taglalni kezdték két új számukat az Optimistákat és a Test-Emlékezetet. Előbbire helyeződött a nagyobb hangsúly, Losoncz Alpár értekezett hosszan a „címszereplő” Sinkó Ervin alakjáról, míg az utóbbi szám esetében pedig Szegő János szegezte a kérdést Krusovszky Dénesnek, hogy nem gáncsolja-e a szövegeket az, hogy a testet állítja középpontba. A kérdezett elmondta, hogy az emlékezet beemelésével a horizont kitágult. Az irodalmi részleg dialógusainak sorában a mai utolsó Zalán Tiborral zajlott, amit Varga Betti vezetett. Néhány beszédvonallal felvázolta saját karakterét, véleményét a jelen irodalmi életről annak átpolitizáltságáról. Búcsúzóul a A névtelen velszi bárdot olvasta fel a jelenlévőknek.

Amint leszállt a sötétség, a falra árnyékok helyett A mi kis rádiónk című Litauszki János filmet játszották. Míg a technikus szöszmötölt, odaléptem a vetítőfa elé. Itt ponyva helyett falapra vetítenek. Kopogtattam, hátha Zoli ajtót nyit. Megfordultam, elvakított a fény s ahogy mögém vetült másik énem, egy ajtó kitárult, Zoli gyors, gyakorlott mozdulattal behappolta őt. Utánakaptam, de kezem hangosan koppant a fán, letörve néhány műkörmömet. Egy 18. századi francia bajvívó kinézetű, nagy karimájú kalapos férfi lépett hozzám előzékenyen, majd kézen fogott, elvezetett onnan. Rángattam, iparkodtam megszabadulni a szorításától, de egy tapodtat sem engedett. Amint kiértünk az estére is nyitva hagyott napernyők alól, felém fordult és bemutatkozott: Oszkár vagyok. Akkor pillantottam meg a szalmakalapos srácot, néhány lépésnyire ácsorgott tőlünk, sört szürcsölt. Én, akadt meg a szavam, engem megloptak.

A furcsa, de csinos lány, akit Oszkár elcihelt a vetítőgép fénycsóvája elől, összeesett. Eh, papír a csaj, szűrte valaki a sörön keresztül. Idősebbnek tűnik, állapítottam meg. Papír MILF, somolyogta Oszkár és alányúlt, hogy felnyalábolta a földről.

Fekete I. Alfonz

[nggallery id=37]