Első napon mondák…

DOMBOSI TÖRTÉNETEK – REMIX IRODALMI FESZTIVÁL ÉS TÁBOR 2. NAPJA

Igyekeztem szedni a lábamat, nehogy elkéssek. Háromnegyed kilenckor még híre-hamva se volt senkinek a táborozók közül. Kint ücsörögtem Márton Lászlóval s zavart voltam. Szinte kényszert éreztem, hogy mondanom kell valamit, mert néz. Eleddig el tudtam kerülni, hogy Tekintet kereszttüzébe kerüljek, most viszont álltamban fészkelődtem, nem találtam a helyemet. Családi anekdotákkal bombáztam, hogy valahogy mégse görnyedjek össze a szemrevétel súlya alatt. Kilenckor bent helyet foglaltunk. Folytattuk Csihi Flórián történetét, ezúttal a díjátadó helyszínét, a Városházát jártuk körbe tollal. Bemutattuk a zsűrit, majd felvázoltuk azt a karakterek között feszülő viszonyrendszert is, ami háttérből mozgatja marionettjeinket. Nevük elhangzása után többségüket már el lehetett helyezni a képzelet kikerekedő világában, ha ez mégsem volt elég, akkor őket jellemző tagmondatokkal díszítettük őket. A buktatott élc kitüremkedett a történet felszínére.

Azt hittem, összekaparom az arcomat. Mindenütt árnyék, azokban pedig nem láttam Zolit. Végül megláttam. Ott virult mozdulatlanul az étlapon, korlát mögött. Meg sem moccan. Közel merészkedtem, szuggeráltam, hogy legalább pislantson. Akarom hallani, ahogy dürrög, ahogy a fülem kacskaringóin tevegel nyelvével.

Ebéd után Szegő Jánossal keltünk szárnyra, vitorláztunk Verhovina felett, szemlélve a közeli kritika-bozótost. A recepcióról értekezve néhány fős dialógus alakult ki, mialatt a többség csendesen gubbasztott a helyén. Fél öt magasságában Aaron Blumm bontott fel egy pakkot, amiből a Híd folyóirat új számát varázsolta elő. Ebben a Híd köré csoportosult fiatal alkotók jelentek meg. Mindannyiójukat a színpadra kérte Aaron ceremóniamester. Elkattant néhányszor a fényképezőgép, majd akik a következőekben szerepeltek helyükön maradtak, a többiek a kitett szalmabálákon kerestek helyet maguknak. A deszkákon Sági Varga Kinga és Mészáros Krisztina vezették a beszélgetést Kiss Tamás, Oláh Tamás, Benedek Miklós és Barlog Károly szerzőkkel. Külön-külön intézték kérdéseiket az írókhoz, témáikról, módszereikről faggatták őket. Utánuk Csobánka Zsuzsa és Gerőcs Péter ült ki a székekre, Tülkös Terézia és Kelemen Emese pedig a színpad két szélét foglalták el.  A két író szövegeikből olvastak fel, beszámoltak készülő illetve elkészült könyveikről előbbi Hideg bűnökből, utóbbi a Tárgyakból. Lélegzetvételnyi szünet elteltével Gerőcs Péter maradva a színpadon, maga mellé invitálta Márton Lászlót. Az idősebb író meglátásait, tapasztalatait osztotta meg a közönséggel. Beszélgetésüket meg-megakasztotta egy-egy felolvasás az M. L., a gyilkosból.

Mindezen komolyabb hangvételű eszmecsere után, jóval kötetlenebb hangvételű program vette kezdetét, slam poetry-t celebrált a jelenlévőknek Gábor Tamás Indiana, Bencsik Ádám Ponza, Simon Márton, Csider István Zoltán és Pion István. A slam-et, ami kicsit rap, kicsit színház, kicsit költészet kitörő ovációval fogadták a látogatók. A szólózások után kellemes meglepetésként hatott, hogy alkalom adódtával egyszerre ketten is mondták a magukát. Amikor a fellépés vége előtt megkérdezték a srácok, hogy ne adj ég, esetlegesen van-e a közönség soraiban valakinek verse, Kiss Tamás felpattant hozzájuk s előadta ne Velem neVeledj című szerzeményét. A slam-esek annyira meglepődtek s tetszett nekik a produkció, hogy hellyel kívánták, sőt nem is akarták leengedni a színpadról.

Fekete I. Alfonz

[nggallery id=36]