„Édesapám születésnapján kaptam meg a Szepes Mária-díjat”
1946-ban jelent meg először A vörös oroszlán, éppen ebben az évben született Venczel Vera, akit mély barátság fűzött Szepes Máriához. Erről is mesélt a művésznő a Tiszatájonline-nak […]
INTERJÚ VENCZEL VERÁVAL
1946-ban jelent meg először A vörös oroszlán, éppen ebben az évben született Venczel Vera, akit mély barátság fűzött Szepes Máriához. Erről is mesélt a művésznő a Tiszatájonline-nak.
A Szepes Mária Alapítvány 2014. december 14-én, az író-tanító születésének 106. évfordulóján megalapította a Szepes Mária-díjat, amelyet olyan személyeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek embertársaikért, a kultúráért, a gyermekekért, a Földbolygó megbecsüléséért, és azért a szellemiségért, amelyet Szepes Mária képviselt, egész életén át szolgált.
A díjat elsők között Venczel Vera Jászai Mari-díjas Érdemes művész, Bodor Böbe színész-rendező és Lőrinczy Attila író-dramaturg kapta meg, a Vígszínház Házi Színpadán ma is nagy érdeklődésre számot tartó A vörös oroszlán című monodráma előadásáért.
Fotó: Szkárossy Zsuzsa
| „Apukám imádta a Cyrano-t Szabó Sándorral, nagyon sokszor megnézte. Amikor csak lehetett, én is mentem vele a Vígszínházba. Ő szeretetett volna színész lenni. Nagyon örült, amikor felvettek a Színművészetire, minden premieremen ott volt. A díjat az ő születésnapján kaptam meg január 8-án, a Vörös oroszlán 100. előadásán.” |
– Mély barátság fűzte Szepes Máriához. Milyen körülmények között találkoztak?
– Volt egy barátnőm, akit operáltak és bementem meglátogatni a kórházba. Az ágyánál ott állt Szepes Mária és a férje. Én ott találkoztam vele először személyesen. Mária abban a pillanatban úgy viszonyult hozzám, mintha 100 éve ismernénk egymást. Nyitottságot és figyelmet kaptam tőle. Meghívott az otthonukba, onnantól kezdve bármikor telefonálhattam neki, felmehettem hozzájuk. Egy életre szóló barátság alakult ki közöttünk. Megismerhettem azokat az embereket is, akik ma az alapítványban tevékenykednek, akik halála előtt vele voltak.
– Milyen élményei vannak a történettel kapcsolatban?
– Tele van titokkal. Akárhányszor találkoztam A vörös oroszlánnal, ez mindig kiderült számomra. Amikor először elolvastam, nagyon sok mindent nem értettem. Tulajdonképpen csupán érzeteim maradtak, mély nyomot egy-egy rész hagyott bennem. Nem egy könnyen követhető történet. Ezért is gondoltam azt, hogy lehetetlen színpadra vinni a regényt, amikor a monodráma megálmodója és rendezője Bodor Böbe felhívott.
– És azóta több mint száz előadáson vannak túl. Hitelesen mutatja be az emberi szellem egyéni fejlődéstörténetét. Költői a kérdés, de felteszem: mit szólna a darabhoz Mária?
– Szepes Mária fotója fogadja a bejáratnál a közönséget, és azt gondolom, hogy velünk van estéről estére, mintha látná az előadást. Minden előadásban fölfedezek számomra is új, megszívlelendő bölcsességet, amitől én is gazdagabb vagyok. Megszokták kérdezni, hogyan lehet ennyiszer eljátszani ugyanazt? Úgy, hogy én is változom, és a közönség is mindig más. A történet arra is felhívja a figyelmet, hogy néha meg kell állnunk, hogy befelé is figyelni tudjunk.
Mindig azt mondta Mária A vörös oroszlánról, hogy fel fog emelkedni, mint egy főnixmadár. Annak ellenére gondolta így, hogy regényét a megjelenés után 40 évre betiltották, bezúzták.
Tóth András Tozzi
[nggallery id=501]
Fotók: Almási J. Csaba és Gaál Donát
