09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

„Ment-e a […] világ elébb?”
2015.02.24 - tiszatáj

A HOMO LUDENS PROJECT EMBERKIÁLLÍTÁSA

Vörösmarty jól ismert kérdésére bátran bizonygatjuk, hogy igen, ment a könyvek által elébb a világ, de vajon ebben a fejlődő világban hol az ember? Valóban ment-e elébb az emberi lény? A Homo Ludens Project legújabb bemutatójának középpontjában a különböző korok embereszményei, embertípusai állnak és versenyeznek egymással. A korok kissé sarkítva villannak fel, és néhol didaktikussá válik az előadás, azonban mindennek ellenére végig képes fenntartani a néző figyelmét. Nagyon sok egyedi ötlettel dolgozik, főként a képi, gondolati síkon figyelhető ez meg.

A Homo Ludens Projecttől már megszokhattuk a „beavató színház” jelleget, ami ennél az előadásnál is előkerül, igaz nem oly hangsúlyosan, mint korábbi előadásainál. A nézőt először egy kisebb térbe tessékelik, ahol embersimogatásra nyílik lehetőség, és megismerkedhet a későbbi „kalauzával”, a Heccmesterrel. A nyitókép felütésként nagyon jól működik, illetve megtámogatja az előadás címét, összekapcsolja a kutyák és az emberek világát – erre a piros pórázok is ráerősítenek – ám az egész előadást tekintve plusz funkcióval nem rendelkezik.

 

ember 1

 

Az itt megismert Heccmester az, aki végigvezeti a nézőket az előadáson, és ezzel együtt a különböző viadalokon. Az ő figurája megidézi a vásári komédiákat is, és összeköti a jeleneteket, ítéleteket, véleményt mond, kineveti a szereplőket vagy velük együtt szenved, utat mutat. Az ő utópiája adja a darab végkicsengését is, amelyhez a történelem útján jutunk el.

A különböző korok nem lineárisan egymás után jelennek meg, hanem sorrendiségük magában rejti a világ egy lehetséges interpretációját. A korok embereinek versenyeztetése során nem a részletes társadalomrajz a cél, hanem a főbb mechanizmusok, értékrendszereknek a bemutatása folytonos jelenkori reflexióval. A kiindulópont természetesen az ókor, annak két eltérő társadalmi rendszere: Athén és Spárta, a következő küzdőfelek a középkor és a humanista reneszánsz. A modern és a kortárs világ pedig villanásszerűen jelennek meg. Az ókor és a modern világ alkot egy kisebb egységet, melyet többek között az erőszak köt össze, a hitleri Németország és Spárta vajon mennyiben hasonlít egymásra? – fogalmazódik meg a kérdés. A humanista, középkori viadal után pedig a mai, elmagányosodott posztmodern kor képe jelenik meg. Különböző értékrendszerrel  rendelkező embereket sorakoztat fel az előadás, azonban nem a fejlődés az összekötő elem. Be kell látni, hogy a történelem során az ember mindig máshogy ugyanolyan. A társadalmi elvárások, szabályrendszerek keretbe foglalják a természetét, ám mindig máshol nyílnak ki és zárulnak le szelepek, de lényeges változás nem történik. Éppen ez adja az egymástól időben távol eső koroknak az összekapcsolásának a lehetőségét.

 

ember 8

 

Olyan központi problémák kerülnek elő, mint az én kérdése, annak az elnyomása (apácák), vagy éppen ellenkezőleg az én-kultusz megléte (kortárs kultúra). Az egyeduralom és a demokrácia közötti különbség is felmerül, ha van egyáltalán. A hangok, mozdulatsorok és az általuk generált ritmus reprezentálja a két rendszer hasonlóságát, hiszen teljesen mindegy, hogy a demokrácia láthatatlan keze, vagy a despota tartja pórázon a társadalom tagjait. Ebben a jelenetben is jól megfigyelhetőek az előadás nyelvének a legfőbb jellemzői: vizualitás, auditív dimenzió, illetve az ezen elemeket megtámogató intertextekre építő textualitás.

A vendégszövegek egymásba fűződéséből konstruálódik meg az előadás. Nagyon sok idézet hangzik el, melyeknek a gerincét a versrészletek adják, illetve több vonatkozásban is megjelenik a Biblia – a vizualitásban még szembetűnőbb a jelenléte, amelyre a későbbiekben bővebben beszélek. Ezen vendégszövegek közül most Kosztolányi Dezső Halotti beszédének egy részletét emelném ki, hiszen szorosan összekapcsolható a tőle idézett gondolat az előadást lezáró utópiával: „Ilyen az ember. Egyedüli példány. […] akárki megszülethet már, csak ő nem”. Az ember dicséretével zárul az emberkiállítás, azonban nem nélkülözi az iróniát az utolsó kép (sem), melyben minden megszületett, jobban mondva legyártott emberre rácsodálkoznak géppé összeállt társai.

 

ember 5

 

Ebből a jelenetből is jól kitűnik az előadás erős vizualitása. Maguk a színek is beszédesek, melyekkel apellálnak végig a kiállítás során: barna, testszínű ruha/dressz, vászonnadrág, illetve a piros, fehér és a fekete szín fedezhető fel a darabban. A színszimbolikát segítségül hívva kitűnik, hogy a Jelenések könyvének első látomásának (hét pecsét feltörése) a színei jelennek meg a színpadon. „A négy égtáj felé száguldó apokaliptikus lovasok fehér, vörös, fekete és »fakó«  talán sárga  lovon ülnek (Jel. 6,1-8)”.

A vizualitás mellé oda kell állítani a sokrétű (hangszerek, zenei bejátszások,feldolgozások, ének, a test, mozgás hangjai, mint például taps vagy a menetelés) akusztikus dimenziót is. A zene meghatározó, és egyben kor-, hangulat- és attitűdfestő szerepet is játszik az előadásban. Néhány betét azonban olyan érzést kelt, mintha nem lenne a helyén, főleg az ókori résznél. Az itteni döntő bíró szerepét betöltő játszó naiv tanár néni karakteréhez nem sokat adnak hozzá a kelletlenül előadott dalai.

Összességében az előadás az érzékekre és az értelemre egyszerre hat, a színészi játékra jellemző az ösztönök vezérlése, a beleélés, a tiszta hangok, és az összhang, az egymásra figyelés, ami tovább erősíti az előadás egységét. Az Emberkiállítás feldobott kérdései pedig gondolkodásra ösztönzik a nézőt, melyektől garantáltan nem szabadul az este folyamán, és ha nem is ment elébb az emberiség, mindenesetre sok mindent kipróbált, tapasztaltabb lett, már ha hallgat a múltra, és nem eldobja azt.

Homo Ludens Project – EMBERKIÁLLÍTÁS (Budapest, MÜSZI – 2015. február 15.)

 

Vagdalt Krisztina

 

[nggallery id=504]

Fotó: Benkő Imola Orsolya


Címke: , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő