02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

„Ment-e a […] világ elébb?”
2015.02.24 - tiszatáj

A HOMO LUDENS PROJECT EMBERKIÁLLÍTÁSA

Vörösmarty jól ismert kérdésére bátran bizonygatjuk, hogy igen, ment a könyvek által elébb a világ, de vajon ebben a fejlődő világban hol az ember? Valóban ment-e elébb az emberi lény? A Homo Ludens Project legújabb bemutatójának középpontjában a különböző korok embereszményei, embertípusai állnak és versenyeznek egymással. A korok kissé sarkítva villannak fel, és néhol didaktikussá válik az előadás, azonban mindennek ellenére végig képes fenntartani a néző figyelmét. Nagyon sok egyedi ötlettel dolgozik, főként a képi, gondolati síkon figyelhető ez meg.

A Homo Ludens Projecttől már megszokhattuk a „beavató színház” jelleget, ami ennél az előadásnál is előkerül, igaz nem oly hangsúlyosan, mint korábbi előadásainál. A nézőt először egy kisebb térbe tessékelik, ahol embersimogatásra nyílik lehetőség, és megismerkedhet a későbbi „kalauzával”, a Heccmesterrel. A nyitókép felütésként nagyon jól működik, illetve megtámogatja az előadás címét, összekapcsolja a kutyák és az emberek világát – erre a piros pórázok is ráerősítenek – ám az egész előadást tekintve plusz funkcióval nem rendelkezik.

 

ember 1

 

Az itt megismert Heccmester az, aki végigvezeti a nézőket az előadáson, és ezzel együtt a különböző viadalokon. Az ő figurája megidézi a vásári komédiákat is, és összeköti a jeleneteket, ítéleteket, véleményt mond, kineveti a szereplőket vagy velük együtt szenved, utat mutat. Az ő utópiája adja a darab végkicsengését is, amelyhez a történelem útján jutunk el.

A különböző korok nem lineárisan egymás után jelennek meg, hanem sorrendiségük magában rejti a világ egy lehetséges interpretációját. A korok embereinek versenyeztetése során nem a részletes társadalomrajz a cél, hanem a főbb mechanizmusok, értékrendszereknek a bemutatása folytonos jelenkori reflexióval. A kiindulópont természetesen az ókor, annak két eltérő társadalmi rendszere: Athén és Spárta, a következő küzdőfelek a középkor és a humanista reneszánsz. A modern és a kortárs világ pedig villanásszerűen jelennek meg. Az ókor és a modern világ alkot egy kisebb egységet, melyet többek között az erőszak köt össze, a hitleri Németország és Spárta vajon mennyiben hasonlít egymásra? – fogalmazódik meg a kérdés. A humanista, középkori viadal után pedig a mai, elmagányosodott posztmodern kor képe jelenik meg. Különböző értékrendszerrel  rendelkező embereket sorakoztat fel az előadás, azonban nem a fejlődés az összekötő elem. Be kell látni, hogy a történelem során az ember mindig máshogy ugyanolyan. A társadalmi elvárások, szabályrendszerek keretbe foglalják a természetét, ám mindig máshol nyílnak ki és zárulnak le szelepek, de lényeges változás nem történik. Éppen ez adja az egymástól időben távol eső koroknak az összekapcsolásának a lehetőségét.

 

ember 8

 

Olyan központi problémák kerülnek elő, mint az én kérdése, annak az elnyomása (apácák), vagy éppen ellenkezőleg az én-kultusz megléte (kortárs kultúra). Az egyeduralom és a demokrácia közötti különbség is felmerül, ha van egyáltalán. A hangok, mozdulatsorok és az általuk generált ritmus reprezentálja a két rendszer hasonlóságát, hiszen teljesen mindegy, hogy a demokrácia láthatatlan keze, vagy a despota tartja pórázon a társadalom tagjait. Ebben a jelenetben is jól megfigyelhetőek az előadás nyelvének a legfőbb jellemzői: vizualitás, auditív dimenzió, illetve az ezen elemeket megtámogató intertextekre építő textualitás.

A vendégszövegek egymásba fűződéséből konstruálódik meg az előadás. Nagyon sok idézet hangzik el, melyeknek a gerincét a versrészletek adják, illetve több vonatkozásban is megjelenik a Biblia – a vizualitásban még szembetűnőbb a jelenléte, amelyre a későbbiekben bővebben beszélek. Ezen vendégszövegek közül most Kosztolányi Dezső Halotti beszédének egy részletét emelném ki, hiszen szorosan összekapcsolható a tőle idézett gondolat az előadást lezáró utópiával: „Ilyen az ember. Egyedüli példány. […] akárki megszülethet már, csak ő nem”. Az ember dicséretével zárul az emberkiállítás, azonban nem nélkülözi az iróniát az utolsó kép (sem), melyben minden megszületett, jobban mondva legyártott emberre rácsodálkoznak géppé összeállt társai.

 

ember 5

 

Ebből a jelenetből is jól kitűnik az előadás erős vizualitása. Maguk a színek is beszédesek, melyekkel apellálnak végig a kiállítás során: barna, testszínű ruha/dressz, vászonnadrág, illetve a piros, fehér és a fekete szín fedezhető fel a darabban. A színszimbolikát segítségül hívva kitűnik, hogy a Jelenések könyvének első látomásának (hét pecsét feltörése) a színei jelennek meg a színpadon. „A négy égtáj felé száguldó apokaliptikus lovasok fehér, vörös, fekete és »fakó«  talán sárga  lovon ülnek (Jel. 6,1-8)”.

A vizualitás mellé oda kell állítani a sokrétű (hangszerek, zenei bejátszások,feldolgozások, ének, a test, mozgás hangjai, mint például taps vagy a menetelés) akusztikus dimenziót is. A zene meghatározó, és egyben kor-, hangulat- és attitűdfestő szerepet is játszik az előadásban. Néhány betét azonban olyan érzést kelt, mintha nem lenne a helyén, főleg az ókori résznél. Az itteni döntő bíró szerepét betöltő játszó naiv tanár néni karakteréhez nem sokat adnak hozzá a kelletlenül előadott dalai.

Összességében az előadás az érzékekre és az értelemre egyszerre hat, a színészi játékra jellemző az ösztönök vezérlése, a beleélés, a tiszta hangok, és az összhang, az egymásra figyelés, ami tovább erősíti az előadás egységét. Az Emberkiállítás feldobott kérdései pedig gondolkodásra ösztönzik a nézőt, melyektől garantáltan nem szabadul az este folyamán, és ha nem is ment elébb az emberiség, mindenesetre sok mindent kipróbált, tapasztaltabb lett, már ha hallgat a múltra, és nem eldobja azt.

Homo Ludens Project – EMBERKIÁLLÍTÁS (Budapest, MÜSZI – 2015. február 15.)

 

Vagdalt Krisztina

 

[nggallery id=504]

Fotó: Benkő Imola Orsolya


Címke: , , , ,
2020.01.19 - tiszatáj

HÁROM DARAB A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN
Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Keresem a kapcsolatot a két művész alkotásai között. Rajcsók a hiányra épít, Esse Bánki a nem látható, de láthatóvá tett vonalakra, fénycsíkokra, fénypászmákra. A csutka mint hiány. Van egész alma is, kivágva egy rész belőle, egymás mellett vannak, rész és egész, az egész mint hiány. A rágás nyomai, az égig érő csutka, mint Jákob lajtorjája, felfele kell nézni […]

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 
Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő