07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Rózsák – a költészet lenyomata
2015.02.12 - tiszatáj

KÜLÖNÖS ÖSSZEGZÉS, IZGALMAS KÉPZŐMŰVÉSZETI VILÁG

Urbán András rendezése
a szabadkai
Kosztolányi Színház előadásában
a budapesti Trafóban

Az emberek kezébe került a világ. El fogják veszejteni. Ezért már csak sírni lehet, csak a zokogás maradt. Külön katedrát kellene nyitni a sírás tudományának, bevezetni a sírás tantárgyát – javasolja a lüke fiú Tolnai Ottó A kisinyovi rózsa című hőskölteményében, amiből Urbán András rendező a szabadkai Kosztolányi Színházzal elkészítette a Rózsák című nagy, vég nélküli performanszot. „Kézcsók a teremtőnek!” „Talán éppen innen kezdődik újra a világ, a megkönnyezett rózsabimbóból” – idézi Béres Márta a színpadon Tolnai versét.

Szavak szintjén ennyi maradt A kisinyovi rózsából, miközben az egész színházi előadás Tolnai Ottó költészetének a lenyomata. A világ Tolnai dioptriáján keresztül nézve. Már több olyan nemzedék nőtt fel a Vajdaságban, amelyik Tolnai szemével lát, amelyik már nem tud úgy ránézni a karfiolra, gipszre, lisztre, az azúr kékre, az indigóra, a rózsaszín flamingókra, a kanizsai agyagra, az agyonvert csipkére, rongyikákra, térképekre és más vászon darabokra, a szép tiszta üres papírra, hogy arról ne az ő versei jutnának eszébe. Mintha robbanás történne ezekben a szavakban, mert sokkal többet érnek már, mint amit az értelmező szótár szerint jelentenek. A költészet ereje működik bennük.

– Boldog vagyok, hogy két nagyszerű ember, Nagy József és Urbán András foglalkozik a szövegeim színpadra állításával – mondta Tolnai Ottó február 10-én, Budapesten a Trafóban a Rózsák előadása előtti beszélgetésen. – A Rózsák különös rekapitulációja A kisinyovi rózsának és egyben Nagy József hommage, tisztelgés Nagy József színháza előtt – fűzte hozzá. Majd elmagyarázta, hogy Urbán András a költemény korábbi színre állításával a szöveggel együtt kihordott egy vizuális világot. Végül a szöveget teljesen elhagyta és maradt a szöveg nélküli cselekvéssor.

 

63

 

Ezt a szöveg nélküli performanszot láthatta most a Trafó közönsége, amihez jó bevezetés volt Tolnai anekdotázása élete nagy színházi és egyéb élményeiről. A rá jellemző derűvel, közvetlen hangon adta elő a kanizsai Csárdáskirálynő és annak címszereplője történetét, továbbá találkozását Sheryl Sutonnal, az Einstein a strandon című Wilson-darab meghatározó alakjával, akinek egy Magyar László Afrika-kutatóról készülő színdarabot is ajánlott, amelyben ő játszaná Ina Kullu-Ozorót, a tudós feleségét. Erről írt egy verset is, amit szétnevetett a közönség, félreértésre adva okot, mert az benne a refrén, hogy „ha azt mondom magyar én már mindig Ina Kullu-Ozoróra gondolok”. Itt bejött a képbe egy másik Magyar László, a világutazó mellé a palicsi helyi kutató, a helyiérdekű utazó, ahogy a költő fogalmazott, az a helytörténész, aki a világ összes fontos emberével levelezett, köztük Szilárd Leóval, aki miután elmagyarázta neki az atombomba működésének lényegét, a levele alján maradt kis helyen megkérdezte, „De mi az, hogy Palics?” Szilárd Leónak válaszolok azóta is, jegyezte meg Tolnai, aki beszélt még sok mindenről, a Squat szobaszínházról, mint egyik meghatározó élményéről, ahol minden átmenet nélkül kezdődött az előadás, összemosódva a társulat hétköznapi életével, miközben szép, monumentális dolgok történtek benne. Hallhattunk a kisinyovi assszociációk, illetve a jerikói rózsa történetéről, hogyan került be a költészetébe és fényképeződött rá a közismert rózsa valamint a rózsatetű motívum. Mesélt a lüke fiú alakjáról, aki tulajdonképpen ő maga, akit különféleképpen próbált elnevezni, de rosszul sült el, mert aktuálpolitikai asszociációkat keltettek a nevek. Továbbá hallhattunk a szabadkai idősek otthonáról, az elfekvőről, ahol ahogy közelednek a halálhoz, egyre feljebb viszik a betegeket. A földszinten még nagy élet van, cigarettáznak, táncolnak, aztán aki fekvőbeteg lesz, nem tud már kijárni, egyre magasabb emeleti szintekre kerül. Felvillant még a szürrealista költő, partizán harcos Kocsa Popovics alakja, aki élete végén, amikor felhívja haldokló bajtársát, fél óráig nem beszél semmit, csak sírnak a telefonba. „Már csak zokoghatunk a világ felett.” Fontos ez a történet is, mint mindegyik, mert megismerhetjük belőle Tolnai költészetének alkímiáját, hogyan alakulnak át megfigyelései asszociációs hálókká, hogyan töltődnek fel szimbolikus jelentéssel. Hallhattuk az embert, akiről a színdarab szól – ahogy a beszélgetést vezető Urfi Péter mondta. Hallottuk a költőt, aki a Vajdaságnak nevezett kis földrészt megnyitotta a kortárs művészet előtt, miközben ő előtte a teljes szabadság tárult föl, amely ott dolgozik mindegyik művében – teszem hozzá.

 

1538951_10152142472661974_1228906549_n

 

Először is ezt a szabad attitűdöt vette át tőle Urbán András rendező, aki teljesen felszabadult dolgokat művel a Rózsákban. A Tolnai-versben rejlő építkezés, a mélyén rejlő gondolat vonzza, miközben nagyon szabad asszociációs körök láncolatával létrehozza ezt a talán poszt-avantgárdnak nevezhető színházat. Az első képben darabjaira szedve behoz az üres, fekete színre és összerak egy kórházi vaságyat három öltönyös férfi. Bejön egy kortalan, szép nő, cigarettára gyújt és leül az ágyra. Tudja, hogy egyedül van és sötétben tapogatózik. megvonták tőle a fényt. Sejti, hogy egyhamar nem lesznek a kérdésekre új magyarázatok. Az ápolók, vagy betegtársak és a lüke fiú cérnával hozzávarrják az ágy rácsához és mintegy fiókba téve, betolják az ágy alá. Végül, ahogy a halott arcát szokás, kifestik a nőt. A férfiak ezután ráülnek az ágy szélére és egy maguk elé tett asztalszerű, hosszú deszkán bontogatni kezdik csomagjaikat. Három egyforma agyagtömböt csomagolnak ki bolti zacskókból. Elkezdődik az agyagozás, felszeletelik, belemélyesztik az arcukat, mintegy halotti maszkot készítve, majd fejőkre húzzák a zacskót, megvadulnak, harapni, tépni kezdik az agyagot, jó messzire kiköpik a kiharapott részeket, aztán összeszedik, összegyúrják és a középső társuk fejére pakolják. Mint egy kitüremkedett agyvelő olyan lesz ez a képződmény, amit végül átszúrnak kalaptűvel. Tiszta papírt hoznak be, nyomdai tekercsről húzzák, mint amit az újságok nyomtatásához használnak. Óriási indigót kerítenek hozzá, ráterítik a padlón heverő papírra és elkezdődik a performansz ezzel az indigókék anyaggal. Hommage de Yves Klein. Előbb lábnyomot, majd testnyomot hagynak a papíron. A főhősnő (Béres Márta), a kis zenetanárnő finom, ütemes őrjöngéssel tapogatja, majd kezével átszakítja, tépi ezt a különféle lenyomatokat őrző, kifeszített papírfalat. Végül beletemetkezik, a fejére gyűri, rózsabimbót formáz belőle, amit átszúr egy hatalmas, piros rubintos kalaptűvel.

Színváltás, üres szoba. A háttérben akasztott ember lába lóg be a képbe. Rókaprémes öltönyösök jönnek, kicsit meglepődnek a látványon, de végül leülnek az ágyra egymás után, előveszik az aktatáskájukból a xilofonjukat és játszanak kicsit. Itt mondom el, hogy kicsit olyanok Urbán András művének kitűnő szereplői: Béres Márta, Mikes Imre Elek, Mészáros Gábor és Pletl Zoltán, mint a kabuki színészek. A férfiak enyhén megroggyant térddel járnak. Ez a megfelelő tartás egy mezőgazdaságból élő nép számára. Mintha húzná lefelé őket a föld sara. A női szereplő velük ellentétben egyenes derékkal, mintha az egekben járna, szinte repül.

Nem lehet felsorolni az összes izgalmas képi világot, ami Urbán színpadán megelevenedik, de fontos regisztrálni, ahogy haladunk előre az időben, egyre sűrűbben kerül elő a fejsze, fúró, baseballütő, amivel szétverik a világot, a nagy szalmabálát, kiöntik az ezüstkanalakat a civilizáció szemétdombjára. Ez a világ túl van az emberi méltóságon, nem hisz már semmilyen méltóságban, semmilyen lázadásban. Semminek semmi értelme, a máglyáknak sem, mert innen nézve a máglyák is a hamis illúzió, a haladás illúziójának a tüzei. Ez a remény utáni színház. Az ébredés utáni poszt-idők színháza. Tudvalevő, hogy az eszmék és ideológiák manipulálnak az emberekkel, ezért ez a színház mindent latba vet, hogy az eszméktől forduljon maga felé. Ez a színház visszafordul az emberhez. Magára az emberi lényre reagál, nem valakik eszmefuttatásaira, véleményére. Újra érvényt szerez a pszichológiának, a szétesett lények lélektanát tanulmányozza, azokét a véglényekét, akik bár sokfélék, de nem harcolnak már egymás ellen, nem küzdenek, hanem inkább áthatják egymást, összeolvadnak. Mind a négy színész ugyanazt csinálja, ugyanazokkal a mozdulatokkal, ugyanazokkal a dolgokkal, szinkronban.

 

akisinyovirozsa_foto_molnaredvar5

 

Ennek a színháznak a nyelve nem csak a hétköznapi cselekvésé és a tudatalattié, hanem a széttörtségé, a töredezettségé is. Szétvert nyelv. A jelenetek durva vágásokkal, finom átmenetek nélkül kerülnek egymás mellé. Ez a színház nem csak a jelen időben, nem csak itt és most játszódik. Szabadon átjár az időben. Szabadon használja a hagyományt, kritikusan viszonyul hozzá és nem fetisizálja. Szinte azt kérdezi: ha a világot meg kell változtatni, nem oldhatnánk meg ezt annak átértelmezésével? Ez a színház nem akar részese lenni a nagy történelemnek. Inkább a kisemberek semmis kis élete érdekli. A tehetetlenséggel, a Semmivel játszik éppen.

A Rózsák színháza a reménytelen lények színháza. A világvége színháza. Ahol a nagy rombolás után elkezdődik ugyan a világ újrateremtése, ám a dermedt rózsaszín flamingók és kitömött zebrák körüli halálos csönd nem kecsegtet túl sok jóval, pláne amikor még a diszkófények is beindulnak.

Nem tudom, hogy lehet túlélni ezt a villódzó végtelen csöndet? Hogyan csendesítsük le a riadt szívverésünket?

Bár persze az egész előadás magyarázható akár úgy is, hogy ugyan szembenézünk benne a halállal, de ez valójában azt jelenti, hogy nagyon mélyen, teljes erőnkkel elindulunk az élet felé.

Bartuc Gabriella

 

[nggallery id=497]

Fotók: Szerda Zsófia (www.trafo.hu)

 


Címke: , , , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő