Áldozathozatal, áldozat nélkül
2014. december 12. és 2015. február 1. között tekinthette meg a nagyközönség a Képpraxisok című kiállítást a Műcsarnokban, ahol párhuzamosan Hegedűs 2 László, Lévay Jenő és Váli Dezső képeivel találkozhatott. A kiállításhoz kapcsolódó Áldozathozatal című eseményen az irodalmat is behívták, pontosabban felkértek három fiatal művészt, Bencsik Orsolyát, Mán-Várhegyi Rékát és Nemes Z. Máriót, hogy egy-egy kiállítóhoz kapcsolódva meséljenek szóban és prózában benyomásaikról […]
BESZÁMOLÓ A MŰCSARNOK KÉPPRAXISOK KIÁLLÍTÁSÁNAK ÁLDOZATHOZATAL CÍMŰ ESEMÉNYÉRŐL
2014. december 12. és 2015. február 1. között tekinthette meg a nagyközönség a Képpraxisok című kiállítást a Műcsarnokban, ahol párhuzamosan Hegedűs 2 László, Lévay Jenő és Váli Dezső képeivel találkozhatott. A kiállítás már önmagában is lehetőséget teremtett az összehasonlításra, hiszen három merőben más alkotót hozott összefüggésbe. A kiállításhoz kapcsolódó Áldozathozatal című eseményen azonban az irodalmat is behívták, pontosabban felkértek három fiatal művészt, Bencsik Orsolyát, Mán-Várhegyi Rékát és Nemes Z. Máriót, hogy egy-egy kiállítóhoz kapcsolódva meséljenek szóban és prózában benyomásaikról.
Nyáry Krisztián mutatta be a közönségnek az írókra kirótt feladatot és magukat a szerzőket, majd egy nehéz kérdéssel indította a beszélgetést. Ki hozza az áldozatot és ki az áldozat? Ezzel hallgatóságot és a beszélgetés résztvevőit is arra késztette, hogy gondolják át, milyen kapcsolat van a kiállítások és az est között. A kérdés megválaszolása átszőtte az egész estét. Elsősorban Hegedűs–Lévay–Váli közös pontjait próbálták feltárni, illetve a Bencsik–Mán-Várhegyi–Nemes Z. közös nevezőit a képzőművészekkel. Bár mindannyian csupán egy kiválasztott művész képeit használták fel forrásként vagy motívumként saját szövegeikhez, a párhuzamokat is igyekeztek feltérképezni.
Hegedűs 2 László: AJÖVŐAJELENREHULLVAHULLAMÚLTBA, 2013
Bencsik Orsolya Hegedűs 2 László kapcsán elmondta, hogy számára motivikusan érdekesek a képei, így azt próbálta beleszőni a prózájába is, felhasználva az ismétlődést. Nemes Z. Márió ismerősnek érezte azt a helyzetet, hogy vizuális elemekből, narratívákból induljon el egy szöveg létrehozása. Az áldozathozatal kérdését pedig egyfajta küzdelem kérdéseként fogalmazta meg, ahol felmerülnek a harc és a győzelem fogalmai. Mán-Várhegyi Réka szerint mindhárom művész gondolkodik a művészet és mű mibenlétéről, ezzel pedig őt is újragondolásra késztették. Ugyanakkor nem értett egyet abban, hogy annak az intermediális kapcsolatnak, amelybe saját szövege és Váli Dezső művei kerültek, feltétlenül áldozathozással, vagy győzelemmel járna, inkább egyfajta ihletődést lát ebben a viszonyban, amit tudatosan vagy sem, de naponta folytat.
A felolvasást Bencsik Orsolya kezdte Kis Va(j)dmagyar 26. című prózájával, amelyet Hegedűs 2 Lászlónak ajánlott (a szövegek elérhetőek lesznek a Műcsarnok oldalán). Számára egyértelmű volt a választás, egyrészt Esterházy és Hegedűs kapcsolata miatt, másrészt azért, mert a trauma fogalmával rokoníthatóak a szövegei, amely a képeken is felfedezhető. Esterházy és Hegedűs gyakran hívják be egymást és reagálnak egymás műveire, ő pedig korábban is beemelt részleteket a saját prózáiba másoktól, így Esterházytól is. Ezúttal viszont Hamvas Béla Karneválját használta fel.
Mán-Várhegyi Réka választásával az ismétléshez és a dokumentációhoz kapcsolódik, hiszen Váli Dezső fokozottan dokumentál műveiben és honlapján is, ami egyfajta önreflexióhoz vezet. A szerző beszámolt arról, hogy kezdetben került minden olyan helyzetet, hogy vele egykorú nőkről írjon, ezzel a referenciális olvasat lehetőségét kívánta kizárni, ám arra is rájött, hogy nem lemeztelenedés, ha valamiről ír valaki. A Váli Dezső műterem képei ihlette szöveg felolvasása után arról is szó esett, hogy a témák ismétlése negatív felhanggal bír az irodalomban. Nemes Z. Márió szerint egyrészt az ismétlést az irodalomban nehéz jól csinálni, a refrén nehéz, bár izgalmas is. Másrészt létezik az az elvárás a költőkkel, írókkal szemben, hogy alkotói munkásságuk „egy külön kis állat növekedéseként” mutatkozzék meg. Ennek a fejlődésnek pedig az eredetiség is kulcsa, ami az ismétlést ki is zárja.
Nemes Z. Lévay Tömegszerencse című művére írott Magyarország történelmi kertjei felolvasását követően a repetició, dokumentáció fogalmait Nyáry a szelekció fogalmával bővítette ki. Itt mutatkozott meg a legnagyobb különbség, mivel Mán-Várhegyi Réka sokat húz saját műveiből, addig Bencsik Orsolya szinte alig alkalmazza a szelektálást.
Urbán Anikó
Képek: www.mucsarnok.hu