Átkelés innen
Bizony, az élet egy halálos kór. És aki ezt megtanulta – haláláig (vagy esetleg nem csak addig?) –, nem felejti el. „Én a Halál rokona vagyok” – mondja Ady. „Én pedig Ady rokona vagyok” – mondhatná Serestély Zalán, aki nem mellesleg szintén Erdélyben született, és ő is költő. A további „furmányos” összefüggések kereséséről azonban most le is mondanék […]
SERESTÉLY ZALÁN
FELTÉTELES ÁTKELÉS
CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Bizony, az élet egy halálos kór. És aki ezt megtanulta – haláláig (vagy esetleg nem csak addig?) –, nem felejti el. „Én a Halál rokona vagyok” – mondja Ady. „Én pedig Ady rokona vagyok” – mondhatná Serestély Zalán, aki nem mellesleg szintén Erdélyben született, és ő is költő. A további „furmányos” összefüggések kereséséről azonban most le is mondanék.
A huszonhat éves Serestély Zalánnak a Feltételes átkelés az első kötete. E szerény terjedelmű, vékonyka könyv elolvasása után rögtön felvetődhet az első és legkézenfekvőbb kérdés: vajon belül hány esztendős lehet ez a fiatal költő? Mert így írni, „alkonyodó” testtel-lélekkel, idősödő alkotók szoktak – kifelé menet. Akik – a nagy átkelés előtt… De különben is: az át, a bejáratból a kijáratba történik-e? Vagy esetleg fordítva? És (eleve) minden csak Feltételes? (Mindörökre) nyitott kérdések ezek. Ugyanakkor megválaszol(hat)atlanul lebegnek, úgymond, tova, vagy mint valami túl-síkos (élőlény? tárgy? fogalom?), folyton kicsusszan(nak) a rákérdező kezei közül. Mert még egy tehetséges költő sem válaszolhatja meg őket. Nem. Ez képtelenség. Még Serestély sem. Pedig ez a költő lát: „mint hatalmas hörghurutot láttuk/ felszakadozni fenyveseiből az istent”; és láttat: „… a patyolat köpenyébe / süllyesztette a fény” (a köveket már meg sem).
…vajon belül hány esztendős lehet ez a fiatal költő? Mert így írni, „alkonyodó” testtel-lélekkel, idősödő alkotók szoktak…
Különös, de úgy is mondhatjuk, hogy: különleges hangja van Serestélynek. A versek olvasása közben, szinte halljuk is – már régen nem mutál. A bariton és a basszus közti pályán, sok esetben érett férfihangon: mondja; zengi; üvölti ki magából, a létezés ütötte sebekből kiszakadó keserveket. És a Halált, mint megbocsáthatatlan…
Pár szóból egészen újszerű (vers-)mondat-képleteket tud előcsalni. Vagy belehasítva egy szóba, egy sorba, egyetlen „t” betűt (akár), eleven (vers-)élményt képes produkálni. Az asszociációk pillanatokon belül szétnyílnak a fejünkben, mintha egy legyező nyílna szét: „jó volna féltve nézni” (idegen termés).
A kötet egyfajta krónikája az élet búcsúz(tat)ásának. (Ej! Máris?) Serestély szivárványában: „Umbrária színlabirintusai kísértenek” (gyilkosság tükörből). (Szinte csak) sötét színeket kever ki a palettáján: sötét a kék, sötét a zöld, a szürke, a fekete, sőt, talán még a fehér is… Helyenként „dadognak” is ezek a színes sorok. De mintha rettegéstől…
Nagyszerű a kötet „nyitánya”, az első vers: a felütés, ahogy a költő meglendíti „varázs(-karmester-)pálcáját…
Nagyszerű a kötet „nyitánya”, az első vers: a felütés, ahogy a költő meglendíti „varázs(-karmester-)pálcáját, és föllebben egy jelenés: „érzem ágyékomba ülni a szégyent. / a nap épp derékszögben/ fúródik koponyámba. felszívódnak árnyak. / burjánzik a tér” (mit kezdenék haláloddal). Valószínűleg versbe emelné. Föl. Ámbár, mint más helyütt írja: „a halhatatlanság rémisztő. / legalábbis az első fázisa” (beágyazott gyűrű). És vajon ez melyik fázis: „viszontlátlak hátráló vadakban” (variációk kertre – keresztutak).
Serestély feltűnően vonzódik a „rozsdához” – legalábbis, mint motívumhoz. Jónéhány versében „előszeretettel” alkalmazza, például: „pillantásaim / húsodba rozsdázott szögek” (neki a föld); „rozsdás húsú alma. rend” (feszült kert); „köpjél/ hogy a teremtés/ be ne rozsdásodjék a szájban” (sortűz), stb. De épp így gyakran szerepeltetett motívum a „kert”, és a „tó” is. Elveszett (elrozsdásodott) Paradicsom? Elsüllyedt Aranykor? (Hát) ebben a Poszt-Vaskorban (már) minden érték elrozsdásodott?
Talán. De mégsem annyira. Serestély Zalán pályája elején áll. Azazhogy nem áll. A Feltételes átkeléssel egyenesen nekiszaladt. Sőt, az első versenyét már meg is nyerte. Még nem befutott alkotó. De egy biztos: kevés ilyen első kötet készül. Eredeti. Erőteljes. Mondhatni, őserejű: „a szellem akár a dárda / becsapódik a mennyországba” (ilyen széppé fát). Serestély tehetséges. Hallani fogunk még róla.
Jahoda Sándor
Serestély Zalán: Feltételes átkelés
Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest
2014
