12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Horváth Péter: Kedves Isten
2015.02.11 - tiszatáj

 

 

 

 

 

(RÉSZLET)

Az ember kitépi a szárnyát, óvatosan a hátába nyomja a szekér kampóját, és akkor a légy húzni kezdi a padon fölfelé.

Kép1

Zsuzsa néni észre vette, és leszidott állatkínzásért. Garami azt mondta, hogy a légy nem állat, hanem bogár. Ő lett az egyetlen barátom itt. Nem olyan jó barát, mint Pesten a Rajnai Robi, a Lovas Karcsi és a Fejes Árpi volt. Egy osztályba jártam velük elsőtől harmadikig, a Nagyiéknál. A Lovasnak igazi villanyvonata van világító szemaforral és mozgó vetítője, nyolcmilliméteres Sztan és Pan filmekkel hozzá. (Nagyon röhögségesek együtt, mert az egyik nagyon kövér, a másik meg irtó sovány.)

stan-pan

Nekünk is volt vetítőnk Szegeden, de csak állóképes, diavetítő. Apu vetítette vele a Farkast meg a Kismalacokat a rolóra nekünk. A film után az öcsém a roló mögött kereste a malacokat. Nem értette a fény varázslatát. (Ebből a szempontból jól sikerült a Teremtés, mert meglett a fény, ami ellentét. Apukám szerint az ellentétek vonzzák egymást, úgy, mint férfit a nő, és viszont. Ezt nem értem igazán. Azt mondta, nem baj, addig jó, amíg nem értünk valamit, mert a kíváncsiság a legfontosabb emberi tulajdonság.)

Kép2

Én sajnos nem nagyon vagyok kíváncsi már, mert aki kíváncsi, az hamar megöregszik, és amit tudni kell, azt úgyis megtanuljuk az órán. Nem muszáj érteni, elég ha kívülről tudod, és sormintát rajzolsz a házi feladat után.

Rajnai Robi barátom meg detektoros rádiót csinált. (Azt végképp nem lehet érteni igazán. A levegő tele van láthatatlan, néma hullámokkal, ami rezgés. A detektor valahogy megérez belőlük párat, amikből a fejhallgató hangot csinál.)

Oly jól esik a légy ott, este a Ruszvurmnál,
Mint a mese halk muzsika száll
Felrepül egy sóhaj,
Csók fakad a csókkal
Nyár tüze a hóval, áll a bál!
Jöjj ide, a várba,
S nem maradsz te árva,
Mert valaki várva vár. 

(Nem tudom, mi az a Ruszwurm, de ha nagy leszek, megkeresem a helyet, ahol még a légy is jól esik ott, és az ember akkor nem köti a szekér elé.)

Nagyapám mesélte, hogy neki is volt detektoros rádiója gyerekkorában, Szentgotthárdon, krumpliból. A háború alatt a hadifoglyok kemencefűtő széndarabból és szögből csináltak detektort. Az amerikai katonák borotvapenge és ceruza felhasználásával készítettek diódát. Azt hiszem, viccelt, pedig nem túl vicces amúgy. Bélyeget gyűjt, és Hivatalba jár. Neki varázsszemes világvevő rádiója van, azon hallgatja a Szabadeurópát és az Amerika Hangját.

− Itt a Szabad Európa Rádió, a Szabad Magyarország hangja  a 16, 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon….

Zúgott és recsegett mindig.

− Zavarják! − dühöngött a nagyapám.

− A szellemek? − kérdeztem.

− Ne üvöltesd azt a rádiót, Rudi! − pörölt vele a Nagyi. − Kapcsold ki, és fogd be a szád!

Amerika is hatalmas ország, a Tengeren túl, ahol még mindig nagy az elnyomás. Ott laknak a legnagyobb zsákmányoló imperialisták, akik a dolgozó népet sanyargatják. (Ők a külső ellenség.) Ha tehetnék, akkor eltaposnának minket, ahogy az indiánokat is kiirtották. Nagyapám szerint ez marhaság. Szerinte Amerika gazdag és szabad ország, és ha nem hallgat apámra, régen ott élhetnénk, mint a Réteiék, vagy a Nyugatnémeteknél, mint a Svábikék, a vasfüggöny túloldalán. A Svábikék nem tudom kicsodák. A Réteiék szoktak régen csomagot küldeni nekünk a Vöröskereszten át. Van benne kávé és csokoládé, és volt benne egyszer egy nekem való, kék bársonynadrág.

A vasfüggönyt én a színházból ismerem, le szokták engedni finálé után. Ha vastaps van, akkor kinyitják a kisajtót, ott jelenik meg a Primadonna és a Bonviván meg a többiek az operettből, hogy meghajoljanak.

És néha eléneklik a ráadást.

− Túl az Óperencián boldogok leszünk,
Túl az Óperencián csókra éhezünk!
Túl az Óperencián lesz mesés tanyánk,
Túl az Óperencián fészek vár reánk!

− Na, látod − mondta a nagyapám −, ezek is Amerikába vágynak, nem a világ egyhatodára! − Mondtam, majd megkérdezem az iskolában. − Eszedbe ne jusson! Ilyesmiről még a telefonba se beszélünk, nem hogy az iskolában!

Kérdeztem, hogy miért. Ekkor a térdére ültetett, és olyan komolyan nézett rám, mintha felnőtt volnék.

− Te leszel az én Titoknokom! Mindent elmagyarázok neked, ha megígéred, hogy amit mondok, arról soha, senkinek nem beszélsz.

Bármit megígértem volna, mert szerettem a térdén lovagolni, és beszívni a savanyú szagát, de a Nagyi rászólt a bordó fotelből, hogy ne beszélje tele mindenféle zöldséggel annak a szegény gyereknek a fejét.

Szegeden még nem voltam szegény. Mondtam már Neked, hogy Szegeden nagy lakásunk volt a Marx téren, három szobás. A gyerekszoba jobbra volt az előszobából. Balra az apu dolgozója, ahova csak ritkán volt szabad bemennünk, mert némán olvasta bent a partitúrát, és csak csendben tudta hallani a zenét. Középen a szüleim hálószobája, benne a függönyös királyi ágy, amit egy előadásból kaptak örökbe. Ott volt az anyu fésülködő tükre is meg a szekrényben a ruhák. (Nagyon sok ruhája van az anyukámnak, külön a blúzok meg a szoknyák, az estélyik meg a pöttyös kartonruhák. A cipőinek külön sublótja, meg a bizsuknak is egy külön fiók.) A konyhából nyílt a spejz, roskadoztak a lekvárok meg a befőttek a polcán. Apukámék egyszer oda dugták előlünk a Mikulás zacskóját. Azt hitték, nem tudjuk, de én tudtam már, hogy apu a Mikulás. Nagyon jól állt neki a vattaszakáll, amit a színházból kapott, mert még a fodrászlányok is imádták. Néha napokig nem jött haza, mert nem csak a színházban fújta a csurákját, hanem a Harmónikusokkal is zenélt, és velük utazott mindenfelé. Anyu nem szerette, hogy annyifelé muzsikál, pedig ha hazajött, mindig hozott valami meglepetést. Így hozta nekünk a Madmazelt egy délután.

− Na, fiúk – ragyogott ránk az előszobában, és a szeme úgy csillogott, mintha belesütött volna a napfény −, mit hoztam nektek? Igazi, élő ajándék! Madmazelnek hívják!

Az ajándék aranyruhában volt, aranycipő a lábán.

− Úristen! Ki ez a nő? – kérdezte az anyukám.

− Francia menekült!

− Hogy-hogy francia?

− Úgy, ahogy mondom! Párizsból menekült Makóra. A városi kórusban fog énekelni. Nagyon muzikális. Madmazel, neszöpa?

A Madmazel csuklott egyet, és azt mondta, hogy:

− Ui! − Ami igent jelent a franciáknál.

− És mit akarsz itt vele? – kérdezte az anyukám.

Apukám széttárta a karját.

− Én? Semmit a világon! Franciául fogja tanítani a gyerekeket minden szerda és péntek délután.

− Ui – mondta megint a lány.

Ekkor anyu megfogta apánk ingét, behúzta a konyhába, és becsukta az ajtót. A Madamazel egyik szemével minket nézett, a másikkal az orrát. Fitos orra volt, kócos fekete haja, piszkafa lába, de akkora dudái, mint egy léggömb, ami csak félig van felfújva.

− Lába ix, töke gipsz! – mondta neki az öcsém.

− Ui! – bandzsított a francia lány. Összeráncolta a homlokát, csücsörített. – Alonuzalamazonmamer?

Ez volt az egyetlen francia mondat, amit megtanulhattunk tőle, mert anyuék kijöttek a konyhából, és anyu bezavart minket a gyerekszobába. Hallottuk, hogy kint suttogva kiabál:

­− Vidd innen ezt az ótvaros kurvát, Jenő, mielőtt kikaparom a szemét! Magának meg nem sül le a bőr a képéről?

− Hiába kiabálsz vele – mondta az apukánk. ­– Egy szót se ért magyarul. Neszöpá?

És akkor a Madmazel azt mondta, hogy:

− Jenci bácsi egy húszassal tartozik még.

Mielőtt elment, telerókázta az előszobát.

Egy másik francia mondatot is tudok azért, egy dalban van, amit apu kedvéért tanult meg az anyukánk. Felvette a legszebb estélyi ruháját, abban énekelte el az apu születésnapján.

− Állévöné, Milor,
vuzasszoramátábl,
ilfeszifroádeor,
isziszekonfortáb.

Azt jelenti, hogy:

− Üdvölzöm önt, Milor,
Üdvözlöm nálam, itt,
Künn hideg szél sikolt,
Itt tűzhely melegít.

Újságpapír gurigán hetvenöt menetes dróttekercs, egyik végén az antenna, másikon a föld, az antennás végéről jövő drótra kell kötni a Germánium Diódát, utána folytatni a fejhallgatóhoz, és a hallgatóban megszólal a zene.

Kép3

Így működik a detektoros rádió.

 

 

(Részlet a szerző Kedves Isten című, a Noran Libro Kiadónál megjelent új regényéből.)

 

Tiszatáj Szalon 2015-01-28Horváth Péter Kedves Isten cím új kötetét a TISZATÁJ SZALON rendezvénysorozat keretében mutattuk be 2015. január 28-án 18 órától a REÖK-ben (Szeged, Tisza Lajos krt. 56.).

A jó hangulatú esten a szerzővel Márok Tamás beszélgetett, hárfán közreműködött Olasz Flóra.

[nggallery id=494]

Fotó: Dusha Béla


Címke: , , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő