03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.01.
| Rajzpályázat gyerekeknek! >>>
01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.30.
| Novák Péter és Hrutka Róbert kedvenc lemezéről beszél >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Horváth Péter: Kedves Isten
2015.02.11 - tiszatáj

 

 

 

 

 

(RÉSZLET)

Az ember kitépi a szárnyát, óvatosan a hátába nyomja a szekér kampóját, és akkor a légy húzni kezdi a padon fölfelé.

Kép1

Zsuzsa néni észre vette, és leszidott állatkínzásért. Garami azt mondta, hogy a légy nem állat, hanem bogár. Ő lett az egyetlen barátom itt. Nem olyan jó barát, mint Pesten a Rajnai Robi, a Lovas Karcsi és a Fejes Árpi volt. Egy osztályba jártam velük elsőtől harmadikig, a Nagyiéknál. A Lovasnak igazi villanyvonata van világító szemaforral és mozgó vetítője, nyolcmilliméteres Sztan és Pan filmekkel hozzá. (Nagyon röhögségesek együtt, mert az egyik nagyon kövér, a másik meg irtó sovány.)

stan-pan

Nekünk is volt vetítőnk Szegeden, de csak állóképes, diavetítő. Apu vetítette vele a Farkast meg a Kismalacokat a rolóra nekünk. A film után az öcsém a roló mögött kereste a malacokat. Nem értette a fény varázslatát. (Ebből a szempontból jól sikerült a Teremtés, mert meglett a fény, ami ellentét. Apukám szerint az ellentétek vonzzák egymást, úgy, mint férfit a nő, és viszont. Ezt nem értem igazán. Azt mondta, nem baj, addig jó, amíg nem értünk valamit, mert a kíváncsiság a legfontosabb emberi tulajdonság.)

Kép2

Én sajnos nem nagyon vagyok kíváncsi már, mert aki kíváncsi, az hamar megöregszik, és amit tudni kell, azt úgyis megtanuljuk az órán. Nem muszáj érteni, elég ha kívülről tudod, és sormintát rajzolsz a házi feladat után.

Rajnai Robi barátom meg detektoros rádiót csinált. (Azt végképp nem lehet érteni igazán. A levegő tele van láthatatlan, néma hullámokkal, ami rezgés. A detektor valahogy megérez belőlük párat, amikből a fejhallgató hangot csinál.)

Oly jól esik a légy ott, este a Ruszvurmnál,
Mint a mese halk muzsika száll
Felrepül egy sóhaj,
Csók fakad a csókkal
Nyár tüze a hóval, áll a bál!
Jöjj ide, a várba,
S nem maradsz te árva,
Mert valaki várva vár. 

(Nem tudom, mi az a Ruszwurm, de ha nagy leszek, megkeresem a helyet, ahol még a légy is jól esik ott, és az ember akkor nem köti a szekér elé.)

Nagyapám mesélte, hogy neki is volt detektoros rádiója gyerekkorában, Szentgotthárdon, krumpliból. A háború alatt a hadifoglyok kemencefűtő széndarabból és szögből csináltak detektort. Az amerikai katonák borotvapenge és ceruza felhasználásával készítettek diódát. Azt hiszem, viccelt, pedig nem túl vicces amúgy. Bélyeget gyűjt, és Hivatalba jár. Neki varázsszemes világvevő rádiója van, azon hallgatja a Szabadeurópát és az Amerika Hangját.

− Itt a Szabad Európa Rádió, a Szabad Magyarország hangja  a 16, 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon….

Zúgott és recsegett mindig.

− Zavarják! − dühöngött a nagyapám.

− A szellemek? − kérdeztem.

− Ne üvöltesd azt a rádiót, Rudi! − pörölt vele a Nagyi. − Kapcsold ki, és fogd be a szád!

Amerika is hatalmas ország, a Tengeren túl, ahol még mindig nagy az elnyomás. Ott laknak a legnagyobb zsákmányoló imperialisták, akik a dolgozó népet sanyargatják. (Ők a külső ellenség.) Ha tehetnék, akkor eltaposnának minket, ahogy az indiánokat is kiirtották. Nagyapám szerint ez marhaság. Szerinte Amerika gazdag és szabad ország, és ha nem hallgat apámra, régen ott élhetnénk, mint a Réteiék, vagy a Nyugatnémeteknél, mint a Svábikék, a vasfüggöny túloldalán. A Svábikék nem tudom kicsodák. A Réteiék szoktak régen csomagot küldeni nekünk a Vöröskereszten át. Van benne kávé és csokoládé, és volt benne egyszer egy nekem való, kék bársonynadrág.

A vasfüggönyt én a színházból ismerem, le szokták engedni finálé után. Ha vastaps van, akkor kinyitják a kisajtót, ott jelenik meg a Primadonna és a Bonviván meg a többiek az operettből, hogy meghajoljanak.

És néha eléneklik a ráadást.

− Túl az Óperencián boldogok leszünk,
Túl az Óperencián csókra éhezünk!
Túl az Óperencián lesz mesés tanyánk,
Túl az Óperencián fészek vár reánk!

− Na, látod − mondta a nagyapám −, ezek is Amerikába vágynak, nem a világ egyhatodára! − Mondtam, majd megkérdezem az iskolában. − Eszedbe ne jusson! Ilyesmiről még a telefonba se beszélünk, nem hogy az iskolában!

Kérdeztem, hogy miért. Ekkor a térdére ültetett, és olyan komolyan nézett rám, mintha felnőtt volnék.

− Te leszel az én Titoknokom! Mindent elmagyarázok neked, ha megígéred, hogy amit mondok, arról soha, senkinek nem beszélsz.

Bármit megígértem volna, mert szerettem a térdén lovagolni, és beszívni a savanyú szagát, de a Nagyi rászólt a bordó fotelből, hogy ne beszélje tele mindenféle zöldséggel annak a szegény gyereknek a fejét.

Szegeden még nem voltam szegény. Mondtam már Neked, hogy Szegeden nagy lakásunk volt a Marx téren, három szobás. A gyerekszoba jobbra volt az előszobából. Balra az apu dolgozója, ahova csak ritkán volt szabad bemennünk, mert némán olvasta bent a partitúrát, és csak csendben tudta hallani a zenét. Középen a szüleim hálószobája, benne a függönyös királyi ágy, amit egy előadásból kaptak örökbe. Ott volt az anyu fésülködő tükre is meg a szekrényben a ruhák. (Nagyon sok ruhája van az anyukámnak, külön a blúzok meg a szoknyák, az estélyik meg a pöttyös kartonruhák. A cipőinek külön sublótja, meg a bizsuknak is egy külön fiók.) A konyhából nyílt a spejz, roskadoztak a lekvárok meg a befőttek a polcán. Apukámék egyszer oda dugták előlünk a Mikulás zacskóját. Azt hitték, nem tudjuk, de én tudtam már, hogy apu a Mikulás. Nagyon jól állt neki a vattaszakáll, amit a színházból kapott, mert még a fodrászlányok is imádták. Néha napokig nem jött haza, mert nem csak a színházban fújta a csurákját, hanem a Harmónikusokkal is zenélt, és velük utazott mindenfelé. Anyu nem szerette, hogy annyifelé muzsikál, pedig ha hazajött, mindig hozott valami meglepetést. Így hozta nekünk a Madmazelt egy délután.

− Na, fiúk – ragyogott ránk az előszobában, és a szeme úgy csillogott, mintha belesütött volna a napfény −, mit hoztam nektek? Igazi, élő ajándék! Madmazelnek hívják!

Az ajándék aranyruhában volt, aranycipő a lábán.

− Úristen! Ki ez a nő? – kérdezte az anyukám.

− Francia menekült!

− Hogy-hogy francia?

− Úgy, ahogy mondom! Párizsból menekült Makóra. A városi kórusban fog énekelni. Nagyon muzikális. Madmazel, neszöpa?

A Madmazel csuklott egyet, és azt mondta, hogy:

− Ui! − Ami igent jelent a franciáknál.

− És mit akarsz itt vele? – kérdezte az anyukám.

Apukám széttárta a karját.

− Én? Semmit a világon! Franciául fogja tanítani a gyerekeket minden szerda és péntek délután.

− Ui – mondta megint a lány.

Ekkor anyu megfogta apánk ingét, behúzta a konyhába, és becsukta az ajtót. A Madamazel egyik szemével minket nézett, a másikkal az orrát. Fitos orra volt, kócos fekete haja, piszkafa lába, de akkora dudái, mint egy léggömb, ami csak félig van felfújva.

− Lába ix, töke gipsz! – mondta neki az öcsém.

− Ui! – bandzsított a francia lány. Összeráncolta a homlokát, csücsörített. – Alonuzalamazonmamer?

Ez volt az egyetlen francia mondat, amit megtanulhattunk tőle, mert anyuék kijöttek a konyhából, és anyu bezavart minket a gyerekszobába. Hallottuk, hogy kint suttogva kiabál:

­− Vidd innen ezt az ótvaros kurvát, Jenő, mielőtt kikaparom a szemét! Magának meg nem sül le a bőr a képéről?

− Hiába kiabálsz vele – mondta az apukánk. ­– Egy szót se ért magyarul. Neszöpá?

És akkor a Madmazel azt mondta, hogy:

− Jenci bácsi egy húszassal tartozik még.

Mielőtt elment, telerókázta az előszobát.

Egy másik francia mondatot is tudok azért, egy dalban van, amit apu kedvéért tanult meg az anyukánk. Felvette a legszebb estélyi ruháját, abban énekelte el az apu születésnapján.

− Állévöné, Milor,
vuzasszoramátábl,
ilfeszifroádeor,
isziszekonfortáb.

Azt jelenti, hogy:

− Üdvölzöm önt, Milor,
Üdvözlöm nálam, itt,
Künn hideg szél sikolt,
Itt tűzhely melegít.

Újságpapír gurigán hetvenöt menetes dróttekercs, egyik végén az antenna, másikon a föld, az antennás végéről jövő drótra kell kötni a Germánium Diódát, utána folytatni a fejhallgatóhoz, és a hallgatóban megszólal a zene.

Kép3

Így működik a detektoros rádió.

 

 

(Részlet a szerző Kedves Isten című, a Noran Libro Kiadónál megjelent új regényéből.)

 

Tiszatáj Szalon 2015-01-28Horváth Péter Kedves Isten cím új kötetét a TISZATÁJ SZALON rendezvénysorozat keretében mutattuk be 2015. január 28-án 18 órától a REÖK-ben (Szeged, Tisza Lajos krt. 56.).

A jó hangulatú esten a szerzővel Márok Tamás beszélgetett, hárfán közreműködött Olasz Flóra.

[nggallery id=494]

Fotó: Dusha Béla


Címke: , , ,
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
2019.02.09 - tiszatáj

SZABÓ MARCELL: A KÖZELI LIMBUS
Verseskötet-olvasóként bevett szokásom, hogy mint egy radar, kiszúrjam a szövegkohéziót megteremtő, vissza-vissza­térő motívumokat, amelyeket sajnálatos módon és ösztönösen szoktam megtalálni; Szabó Marcell második verseskönyve esetében ez teljes kudarcba fulladt. Nem csoda, a kötet első része előtt virít az olvasatot jó eséllyel befolyásoló „A képek ellen” cím, ami nem cikluscím, ugyanis ez a kötet nem bomlik ciklusokra, két, egymáshoz csak nagyon lazán kapcsolódó, formailag eltérő részre oszlik… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA
Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.06 - tiszatáj

INTERJÚ HÖFFLER NORBERTTEL
ÉS TÖRÖK DÉNESSEL
Január elején jelent meg az August Clown zenekar első EP-je, ami a Gribedli stúdióban készült. Az album megszületésének körülményeiről, az Artur zenekarral közös lemezbemutató koncertről és a jövőbeli tervekről az August Clown énekesével, Höffler Norberttel és a Gribedli stúdió hangmérnökével, Török Dénessel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2019.02.04 - tiszatáj

VÖRÖS ISTVÁN: THOMAS MANN KABÁTJA
Vörös István könyvét olvasva nagy a kísértés, hogy leemeljünk egy-egy Mann-kötetet a polcról, felüssünk egy irodalomtörténetet vagy legalább megnyissuk a Wikipédiát. Nyomozásra sarkall a cím, kutakodásra a sok-sok utalás. Ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, ezt a regényt afféle „Tho­mas Mann röviden” stílusban fogadjuk – megrögzötten keresve előzményeket a Mann-életműben, kapcsolatokat szö­ve­gek között, és megszállottan igyekszünk szövegeket azonosítani. Ez azonban nagy hiba lenne… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.01 - tiszatáj

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE
A lengyel rendezőnő első három műve, a Boldog ember, az Ő és a 33 jelenet az életből a lengyel film metafizikus-moralizáló vonalat folytatta. A magyar keresztségben Szex felsőfokon címet kapott filmje nem példázatszerű, valamiféle ironikus realizmus jellemző rá. A Test aztán újra visszakanyarodik a spiritualista irányzathoz, de alapvetően gondolja újra képviselőinek eredményeit. Az Arc mintha Szumowska eddigi életművének hangvételeit egyesítené, egyszerre valósítaná meg mindazt, amit a rendezőnő immár nyolc egész estés munkájában képvisel… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő