10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Horváth Péter: Kedves Isten
2015.02.11 - tiszatáj

 

 

 

 

 

(RÉSZLET)

Az ember kitépi a szárnyát, óvatosan a hátába nyomja a szekér kampóját, és akkor a légy húzni kezdi a padon fölfelé.

Kép1

Zsuzsa néni észre vette, és leszidott állatkínzásért. Garami azt mondta, hogy a légy nem állat, hanem bogár. Ő lett az egyetlen barátom itt. Nem olyan jó barát, mint Pesten a Rajnai Robi, a Lovas Karcsi és a Fejes Árpi volt. Egy osztályba jártam velük elsőtől harmadikig, a Nagyiéknál. A Lovasnak igazi villanyvonata van világító szemaforral és mozgó vetítője, nyolcmilliméteres Sztan és Pan filmekkel hozzá. (Nagyon röhögségesek együtt, mert az egyik nagyon kövér, a másik meg irtó sovány.)

stan-pan

Nekünk is volt vetítőnk Szegeden, de csak állóképes, diavetítő. Apu vetítette vele a Farkast meg a Kismalacokat a rolóra nekünk. A film után az öcsém a roló mögött kereste a malacokat. Nem értette a fény varázslatát. (Ebből a szempontból jól sikerült a Teremtés, mert meglett a fény, ami ellentét. Apukám szerint az ellentétek vonzzák egymást, úgy, mint férfit a nő, és viszont. Ezt nem értem igazán. Azt mondta, nem baj, addig jó, amíg nem értünk valamit, mert a kíváncsiság a legfontosabb emberi tulajdonság.)

Kép2

Én sajnos nem nagyon vagyok kíváncsi már, mert aki kíváncsi, az hamar megöregszik, és amit tudni kell, azt úgyis megtanuljuk az órán. Nem muszáj érteni, elég ha kívülről tudod, és sormintát rajzolsz a házi feladat után.

Rajnai Robi barátom meg detektoros rádiót csinált. (Azt végképp nem lehet érteni igazán. A levegő tele van láthatatlan, néma hullámokkal, ami rezgés. A detektor valahogy megérez belőlük párat, amikből a fejhallgató hangot csinál.)

Oly jól esik a légy ott, este a Ruszvurmnál,
Mint a mese halk muzsika száll
Felrepül egy sóhaj,
Csók fakad a csókkal
Nyár tüze a hóval, áll a bál!
Jöjj ide, a várba,
S nem maradsz te árva,
Mert valaki várva vár. 

(Nem tudom, mi az a Ruszwurm, de ha nagy leszek, megkeresem a helyet, ahol még a légy is jól esik ott, és az ember akkor nem köti a szekér elé.)

Nagyapám mesélte, hogy neki is volt detektoros rádiója gyerekkorában, Szentgotthárdon, krumpliból. A háború alatt a hadifoglyok kemencefűtő széndarabból és szögből csináltak detektort. Az amerikai katonák borotvapenge és ceruza felhasználásával készítettek diódát. Azt hiszem, viccelt, pedig nem túl vicces amúgy. Bélyeget gyűjt, és Hivatalba jár. Neki varázsszemes világvevő rádiója van, azon hallgatja a Szabadeurópát és az Amerika Hangját.

− Itt a Szabad Európa Rádió, a Szabad Magyarország hangja  a 16, 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon….

Zúgott és recsegett mindig.

− Zavarják! − dühöngött a nagyapám.

− A szellemek? − kérdeztem.

− Ne üvöltesd azt a rádiót, Rudi! − pörölt vele a Nagyi. − Kapcsold ki, és fogd be a szád!

Amerika is hatalmas ország, a Tengeren túl, ahol még mindig nagy az elnyomás. Ott laknak a legnagyobb zsákmányoló imperialisták, akik a dolgozó népet sanyargatják. (Ők a külső ellenség.) Ha tehetnék, akkor eltaposnának minket, ahogy az indiánokat is kiirtották. Nagyapám szerint ez marhaság. Szerinte Amerika gazdag és szabad ország, és ha nem hallgat apámra, régen ott élhetnénk, mint a Réteiék, vagy a Nyugatnémeteknél, mint a Svábikék, a vasfüggöny túloldalán. A Svábikék nem tudom kicsodák. A Réteiék szoktak régen csomagot küldeni nekünk a Vöröskereszten át. Van benne kávé és csokoládé, és volt benne egyszer egy nekem való, kék bársonynadrág.

A vasfüggönyt én a színházból ismerem, le szokták engedni finálé után. Ha vastaps van, akkor kinyitják a kisajtót, ott jelenik meg a Primadonna és a Bonviván meg a többiek az operettből, hogy meghajoljanak.

És néha eléneklik a ráadást.

− Túl az Óperencián boldogok leszünk,
Túl az Óperencián csókra éhezünk!
Túl az Óperencián lesz mesés tanyánk,
Túl az Óperencián fészek vár reánk!

− Na, látod − mondta a nagyapám −, ezek is Amerikába vágynak, nem a világ egyhatodára! − Mondtam, majd megkérdezem az iskolában. − Eszedbe ne jusson! Ilyesmiről még a telefonba se beszélünk, nem hogy az iskolában!

Kérdeztem, hogy miért. Ekkor a térdére ültetett, és olyan komolyan nézett rám, mintha felnőtt volnék.

− Te leszel az én Titoknokom! Mindent elmagyarázok neked, ha megígéred, hogy amit mondok, arról soha, senkinek nem beszélsz.

Bármit megígértem volna, mert szerettem a térdén lovagolni, és beszívni a savanyú szagát, de a Nagyi rászólt a bordó fotelből, hogy ne beszélje tele mindenféle zöldséggel annak a szegény gyereknek a fejét.

Szegeden még nem voltam szegény. Mondtam már Neked, hogy Szegeden nagy lakásunk volt a Marx téren, három szobás. A gyerekszoba jobbra volt az előszobából. Balra az apu dolgozója, ahova csak ritkán volt szabad bemennünk, mert némán olvasta bent a partitúrát, és csak csendben tudta hallani a zenét. Középen a szüleim hálószobája, benne a függönyös királyi ágy, amit egy előadásból kaptak örökbe. Ott volt az anyu fésülködő tükre is meg a szekrényben a ruhák. (Nagyon sok ruhája van az anyukámnak, külön a blúzok meg a szoknyák, az estélyik meg a pöttyös kartonruhák. A cipőinek külön sublótja, meg a bizsuknak is egy külön fiók.) A konyhából nyílt a spejz, roskadoztak a lekvárok meg a befőttek a polcán. Apukámék egyszer oda dugták előlünk a Mikulás zacskóját. Azt hitték, nem tudjuk, de én tudtam már, hogy apu a Mikulás. Nagyon jól állt neki a vattaszakáll, amit a színházból kapott, mert még a fodrászlányok is imádták. Néha napokig nem jött haza, mert nem csak a színházban fújta a csurákját, hanem a Harmónikusokkal is zenélt, és velük utazott mindenfelé. Anyu nem szerette, hogy annyifelé muzsikál, pedig ha hazajött, mindig hozott valami meglepetést. Így hozta nekünk a Madmazelt egy délután.

− Na, fiúk – ragyogott ránk az előszobában, és a szeme úgy csillogott, mintha belesütött volna a napfény −, mit hoztam nektek? Igazi, élő ajándék! Madmazelnek hívják!

Az ajándék aranyruhában volt, aranycipő a lábán.

− Úristen! Ki ez a nő? – kérdezte az anyukám.

− Francia menekült!

− Hogy-hogy francia?

− Úgy, ahogy mondom! Párizsból menekült Makóra. A városi kórusban fog énekelni. Nagyon muzikális. Madmazel, neszöpa?

A Madmazel csuklott egyet, és azt mondta, hogy:

− Ui! − Ami igent jelent a franciáknál.

− És mit akarsz itt vele? – kérdezte az anyukám.

Apukám széttárta a karját.

− Én? Semmit a világon! Franciául fogja tanítani a gyerekeket minden szerda és péntek délután.

− Ui – mondta megint a lány.

Ekkor anyu megfogta apánk ingét, behúzta a konyhába, és becsukta az ajtót. A Madamazel egyik szemével minket nézett, a másikkal az orrát. Fitos orra volt, kócos fekete haja, piszkafa lába, de akkora dudái, mint egy léggömb, ami csak félig van felfújva.

− Lába ix, töke gipsz! – mondta neki az öcsém.

− Ui! – bandzsított a francia lány. Összeráncolta a homlokát, csücsörített. – Alonuzalamazonmamer?

Ez volt az egyetlen francia mondat, amit megtanulhattunk tőle, mert anyuék kijöttek a konyhából, és anyu bezavart minket a gyerekszobába. Hallottuk, hogy kint suttogva kiabál:

­− Vidd innen ezt az ótvaros kurvát, Jenő, mielőtt kikaparom a szemét! Magának meg nem sül le a bőr a képéről?

− Hiába kiabálsz vele – mondta az apukánk. ­– Egy szót se ért magyarul. Neszöpá?

És akkor a Madmazel azt mondta, hogy:

− Jenci bácsi egy húszassal tartozik még.

Mielőtt elment, telerókázta az előszobát.

Egy másik francia mondatot is tudok azért, egy dalban van, amit apu kedvéért tanult meg az anyukánk. Felvette a legszebb estélyi ruháját, abban énekelte el az apu születésnapján.

− Állévöné, Milor,
vuzasszoramátábl,
ilfeszifroádeor,
isziszekonfortáb.

Azt jelenti, hogy:

− Üdvölzöm önt, Milor,
Üdvözlöm nálam, itt,
Künn hideg szél sikolt,
Itt tűzhely melegít.

Újságpapír gurigán hetvenöt menetes dróttekercs, egyik végén az antenna, másikon a föld, az antennás végéről jövő drótra kell kötni a Germánium Diódát, utána folytatni a fejhallgatóhoz, és a hallgatóban megszólal a zene.

Kép3

Így működik a detektoros rádió.

 

 

(Részlet a szerző Kedves Isten című, a Noran Libro Kiadónál megjelent új regényéből.)

 

Tiszatáj Szalon 2015-01-28Horváth Péter Kedves Isten cím új kötetét a TISZATÁJ SZALON rendezvénysorozat keretében mutattuk be 2015. január 28-án 18 órától a REÖK-ben (Szeged, Tisza Lajos krt. 56.).

A jó hangulatú esten a szerzővel Márok Tamás beszélgetett, hárfán közreműködött Olasz Flóra.

[nggallery id=494]

Fotó: Dusha Béla


Címke: , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő