07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

A többi híg velejű fecsegés…
2015.02.07 - tiszatáj

INTERJÚ SZILASI LÁSZLÓVAL

A nemrég Mészöly Miklós-díj­jal is kitüntetett íróval, A har­ma­dik híd című, hajléktala­nok­ról szóló, a szegedi haj­lék­ta­la­nok világába bevezető re­gé­nyé­ről, rendszerváltásról, emig­rá­lás­ról, hazugságokról és ön­ámí­tás­ról, perifériáról és provincialitásról beszélgettünk.

– Mennyiben van köze a regényben szereplő hajléktalan emberek életkorának a ’89-es rendszerváltáshoz?

Noszta, Robot és Damon Strahl velem egykorú figurák. Ezt a korosztályt olyan emberek nevelték, akiknek az életét már gyermekkorukban eltörte előbb a második világháború, aztán a szocialista rendszer. A Horthy-korszak békéjére lettek szocializálva, de kiszaladt alóluk az a világ, s ez a történés alapvetően traumatizálta őket. Nosztáékat ezek a traumatizált emberek szocializálták a szocializmusra, a szocializmus pszeudo-biztonságára, de a szocializmus 1989-ben összeomlott, s ők ott álltak felnőtt életük kezdetén a szabadságban, a kapitalizmusban és a polgári demokráciában – teljesen felkészületlenül. Aztán megkezdődött a privatizáció. Az összefüggések világosak, nincs min csodálkozni. A hajléktalanság a rendszerváltás ára.

Regényedben, ha rövid ideig is, de annál markánsabban jelen van az emigrálás kérdése. Megfordult valaha is a fejedben, hogy külföldre, másik kontinensre költözz, bármilyen oknál fogva is?

Hiszen hát végül is most már Európa a haza, nem igaz?

Régen csak disszidálni lehetett. Később már emigrálni is. Aztán jött a külföldi munkavállalás és tanulás fogalma. A kérdés ma az, hogy tudnánk-e más nyelvű országokban nem-emigránsént élni. Hiszen hát végül is most már Európa a haza, nem igaz? Folyamatosan olvasom Márai naplóit, mindig azt a kötetet, amelyben épp egyidős velem. Hősies élet. Nekem, azt hiszem, nem menne. Neki se ment. Azt mondja, úgy érzi magát odakint, mint a székely legény, aki szépen tilinkózott a fonóban, de a Metropolitan színpadán elég hülyén mutat a vékony kis produkciója. Próbálok ebből tanulni. Életünk hátterébe talán egyszerre kellene tudnunk odaképzelni a fonót és a Metropolitant.

Szerinted mi a különbség a kifelé irányuló hazugságok és az önámítás között?

Ebben a sűrűsödő világban a kifelé irányuló hazugság gyakorta elsősorban a határkijelölés és az önvédelem része: nehogy már mindent ki kelljen teregetnem nektek. Az önámítás pedig arra való, hogy elfedd magad elől az önismereted által feltárt, szerinted előnytelen tulajdonságaidat: nem, én nem lehetek ilyen. Az előbbit helyeslem. Az utóbbit illetően: zéró tolerancia. Csak el tudjam különíteni a kettőt!

Mindaz, ami a regényben „másik világként”, periferiális élettérként szerepel, mennyiben ismerős számodra?

Ebben az országban ma senki nem ismer senkit. Én sem vagyok valami nagy valóságismerő. Mint a legtöbb magyar ember, jószerivel én is csak azt a társadalmi réteget, csoportot, létezést, világot ismerem, amelyikben élek vagy korábban éltem. A többi ember mind bennszülött. De ez a helyzet, e helyzet felismerése jót is tehetne a figyelemnek. Folyamatos lehet tőle az antropológia. Az pedig segíthetné a ma szinte teljesen hiányzó társadalmi szolidaritás létrejöttét. Nem baj, sürgetjük, kivárjuk.

 

B1234889

 

Egy olyan zárt rendszerben vagyunk, amelynek ablakai csak befelé nyílnak, a kapitalizmus és a kisvárosi, vidéki lét irányába. Az egyetlen kijáratot a hajléktalan életformától való megszabadulás lehetősége kínálja, ami ebben a rendszerben szinte lehetetlen. A könyv azt is kimondja, hogy „kell a csöves a rendszerhez”. Akik a regény terében, mégis megtalálják a kijáratot, miben különböznek az átlagtól, mi az a mozzanat, amiben megragadható az ő szabadulásuk?

Anna, Fondü és Droll meghalnak. Valószínűleg Engelsz és Márs is, ha nem, hát hajléktalanként tengődnek valahol tovább. Robot pedig munkába áll: az ő számára az a halál. Angyal viszont Aligváron lesz őstermelő, Noszta pedig Árpádharagoson foglalkozik kisgyermekekkel. Angyalnak azért sikerül, mert ragaszkodott az álmához, Nosztának pedig azért, mert neki voltaképpen volt hová visszamennie. Nyolcból ‒ kettő. Derülátó, mégis alacsony arány. Az álmok megőrzése ebben a közegben ráadásul nagyon ritkán sikerül: stilárisan próbáltam is jelezni ennek a megoldásnak a valószerűtlenségét, felettébb ritka voltát. Valójában tehát csak a szeretet marad. A többi híg velejű fecsegés, álom, remény vagy ideológia.

A hajléktalanság csak egy életforma a sok közül?

Igen. Nem könnyű kimondani, de igen. És bármennyire siralmasnak tűnik ez az életmód azoknak, akik egy másikban élnek, a dolgunk mégis az, hogy abban segítsük őket, ami az övék. Feladatunk csak az ő életmódjukon belül lehet. A munkaerőpiacra való visszavezetés maszlag. Fiatal divattervezők terveztek a hajléktalanoknak egy komplett kollekciót. Az utcán élnek. Tegyük nekik kényelmesebbé! Szerintem ez a helyes hozzáállás. De ezt csak én mondom. A regényem okosabb.

A szabadság, mint olyan, ha fel is merül a regény által felmutatott társadalmon kívüliség terében, azon nyomban ki is alszik, hiszen minden olyannyira szabályozott, a nyolc hajléktalan hierarchikus életében is, hogy annak felrúgása egyenlő lehet akár a pusztulással. Hiszel a személyes szabadság lehetőségében?

És amikor összeomlik a szabadság rendje, amikor a szabadság véget ér, akkor jön a pusztulás…

Hát már hogy a pokolba ne hinnék! De ‒ gondoljunk csak a Nincstelenek című Borbély-regény zárlatára ‒ azt nem gondolom, hogy a szabálytalanság és a trehányság már szabadság, akár csak kicsi szabadság is lenne. Nem, egyáltalán nem szabadság, csak esetleg egy értelmetlen rend igénytelen és ideiglenes lebegtetése. A szabadság meg az értelmes rend. Azt szül, ugye. Ezt adja az övéinek Robot. És amikor összeomlik a szabadság rendje, amikor a szabadság véget ér, akkor jön a pusztulás. Meghalnak az emberek. Mert az emberek már csak ilyenek. A szabadság térfogatán kívül nem tudnak élni, ahogy Márai mondaná.

Mennyiben meghatározó a történet és a szereplők szempontjából, hogy egy vidéki kisváros terében helyezed el őket? Mennyiben játszik fontos szerepet a történések szempontjából a vidék filozófiája, a provinciális gőg?

Nagyon jól mondod: van a vidéknek filozófiája és létezik provinciális gőg, talán mindegyik az. De a könyvbéli Szegedből talán egyedül a mérete a fontos. Szerintem Kolozsvár az optimális méretű város, számomra Bécs a maximum, az annál nagyobbak már-már élhetetlenek. A Szegednél kisebb, közigazgatásilag kevésbé fontos helyek viszont közvetlen veszélyben vannak: tántorognak a megszűnés felé, alvó, aluszékony városok. A könyvbéli város mérete erős ajánlat. Érdemes átgondolni.

Van a regényben egyfajta agresszivitást hordozó visszafojtottság, ami azt hiszem sok esetben rávetíthető a mai Magyarországi közállapotokat eltűrő, hallgatólagosan elfogadni kényszerülő állampolgárra (átlagpolgárra) is. Mit gondolsz erről?

Magyarország ma olyan, mint a szegedi Csillag: mindenki mindent megtesz azért, hogy ki ne robbanjon a feszültség, pedig az már olyan erős, hogy elered tőle az orrod vére. De ahol az elnyomás tény, ott a forradalom kötelesség ‒ vagy legalább is, hogy ezt a szép, régi szót használjam: szükségszerűség. A mai magyarországi közállapotok meg fognak változni. Talán nem is olyan sokára. És aligha békésen.

Sirbik Attila


Címke: , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő