03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Dimény H. Árpád versei
2015.01.23 - tiszatáj

 

homo(genezis)fon

 

„Sok ember azt hiszi, hogy az anyukája méhéből
csúszott ki, mint valami szépséges medúza…”

Mike Mykanic

 

engem anyám hangja szült valamiféle evidenciának,

torka gödréből első szóként hagytam el a bűvös szájat.

nem példátlan hisz isten is csak úgy az űrbe mondta fiat…,

aztán el is küldte közénk… – olvasta nekem esténként a Bibliát,

hogy megölték, megfeszítették – a halálra készített már az elején,

azóta mindig erre emlékeztet haja sírgödör feketén.

körvonala a régi most hogy már nem festi magát,

csak nézi az életet, mint kirakatból a próbababák.

 

anyám a hangadó, s a gyerekkor véget ért beszélgetés.

altass el, ne menj dolgozni, maradj még a fiad kérve kér.

elsóhajtott és újjászületni vágyó alkalom az ajkamon,

a szinte szakadatlan áradat ma foszlányos tartalom.

helyette kiáltsam égnek, uram, tréfáid kifogytak,

visszhangként zengjen, de értelme veszett a szónak.

szíve és gyomra minden nyavalyája ellenére,

csak irgalom kell, csak lenne már béke végre!

 

anyám könnyei félig az enyémek, már ez is haladás,

még mindig a gyermek nézi őt, ma meghal más.

egy kicsit örülök, hogy vereséget szenved,

úgy mondott bele a világba, hogy az nem létezhet:

hogy legyek hős e mértanilag egzakt mindenségben,

te tudod, te ott leszel, megoldod, de én mégsem.

vizet adhatok, esetleg lepedőt cserélek, ezt megteheti bárki,

harmadnapra … in nomine patris, et filio, et spiritus sancti.

 

anyám, a fájdalom lassú méltósággal bontja csonkolt szárnyait,

hányásrohamba torkollik, sugárzik hús alatt a csontot törő ekrazit.

rosszul festett hajad az álom fakó fényében von fölém sátrat,

férjed aszott teste, mint a koszorúk, fenyőszagot áraszt.

először látlak úgy, ahogy fentről látnak, együtt húzzuk a strigulát.

nem védsz meg, nem védlek, apám haldoklik, s mi krepp-papírfigurák.

az éjszaka egyik oldalt behatol, a másik oldalon lyukat üt a semmibe,

anyám, egy szóval mondd, és … de csak szóközök, és nincs ige.

 

 

Fecske utca 12

 

1.

nálunk még lift sem volt

csak egy lepukkant hátsó bejárat

azon jártak ki-be összevissza

a közvetlen szomszéd a huzatot szidta

földszinten laktunk

s ehhez járt egy kis udvar

kert na meg a lépcsőházi húgy-

szag ami leginkább nekem

volt ismerős eltartott

amíg nyakamból előhalásztam

s próbálkoztam a kulccsal

 

egyszer rajtakaptam egy lányt

ott kuporgott tekintetemtől

megalázottan miközben

csorgott lába aranyló

pihéi közül a vizelet

dühömben hogy anyámnak

kell majd felmosnia

kirángattam és fenéken rúgtam

aztán később amikor már

a fürdőszobában csak magam voltam

biológiailag teljesen érett

levetkőztettem valami

megmagyarázhatatlan félszeg akarattal

s hasára kentem magom

 

2.

tizenhárom lakrész egy tömbben

az elosztása egyedi

a földszinti meg az utolsó emeleten háromszobás

az elsőn pedig egy garzonlakás

nem emlékszem hogy hívták a fickót

aki egy ideig ott lakott

valami romános név dereng

arca olyan vízszerű volt

homlokán újszülött kígyóként

tekeregtek az erek

feje félbehagyottnak tűnt

egyszer majdnem bennégett

de meg is megfulladhatott volna

a levegőnek zavaros izét

a füstöt én vettem észre

aztán apám bemászott az

ablakon ő pedig részegen feküdt

majd a vinil-padlóburkolatra okádott

ahányszor találkoztunk

mosolyogva emlegette

megmentettél kölyök csokit veszek

de talán annyit sem ért neki az élete

 

3.

soha nem láttam senkit úgy ajtót berúgni

mint azt a nagydarab civil ruhás jagellót

ő volt az erő az egyenruhások közt

csattant a bakancs ugyancsak fölöttünk

az ajtó ki gondolta volna alig engedett

aztán arcától a nadrágja ráncáig feszült

a tizedik csattanásra betört

s talán tehetetlen dühében

adta a szájhasító pofont

a férfinak akit én mentettem meg

kitépték cipőfűzőit nadrágszíját

hátratört kézzel fájdalmában

is vigyorgott rám a lépcsőfeljáróról

ajka mozgott groteszkül elnyúlt

ne félj lesz csoki

 

 

facebukolika

 

most ősz s tavasz között télbe fúlva

mint domb sarába fagyott televény

nyápic lelkemet balzsamozd újra

már nem kell a mesétlen kinti fény

 

ne küldj szomorúságot mély havat

a kódhiba még megfejtésre vár

– hogy minket is felkap s beleforgat

kereng majd létformába önt a gyár?

 

kárpótol a kristályos szervetlen

hol gerle boldogak a boldogak

s beköltözhető virtuál’ terem

a nevén nevezhető dolgoknak

 

semmibe telepítek programot

az létrehoz egy új parancsikont

úgy érzem ebben egyre jobb vagyok

gesztusgyakorlat képernyősíkon

 

bár egyéb munka sose lenne itt

pásztorként olvasom a szavakat

romlandó testben élő monolit

írj rám üzenj eljött a pillanat

 

áramló adatok sodra mélye

fájlokat másol át másik fájlba

vegyülünk álmatag konkáv térbe

s marad az érzések gigabájtja

 

Megjelent a Tiszatáj 2014/12. számában


Címke: , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő