09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Török varázshegy
2015.01.19 - tiszatáj

NURI BILGE CEYLAN:
TÉLI ÁLOM

A török filmrendező, Nuri Bilge Ceylan nem szokványos módon három és félórásra duzzasztotta fel filmjét, amely nemcsak a terjedelem, hanem az (ál)erkölcsfilozófiai dialó­gu­sok dominanciája miatt is megterheli potenciális nézőjének figyelmét. A Téli álom (Kış Uykusu), amely 2014-ben a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálmát nyert, Csehovba ojtott Varázshegy, egyúttal pedig parabolikus módon a kortárs Törökország alapdilemmáinak enciklopédiája. A film január 15-től látható a magyar mozikban.

A csaknem kétszáz perc hosszúságú Téli álom című film egy anatóliai hegytetőn játszódik, ahol lassan csordogál az idő, különösen, amikor a beköszöntő havazás jóformán hermetikusan elzárja a kis török közösséget a külvilágtól. Idilli is lehetne, de nem az. Visszájára is fordítja ezt a nézői elvárást az elején a film, amikor váratlanul bezúzzák Aydin (Haluk Bilginer), a hegyen szállodát üzemeltető egykori színész kocsijának ablakát. Mint kiderül, az ablakot egy gyerek, Ismail (Nejat İşler) fia, Ilyas (Emirhan Doruktutan) szándékosan törte be. Az okok lassan, fokozatosan bomlanak ki: Aydinnak ugyanis számos háza van a faluban, melyeket szegényeknek ad bérbe, akik azonban általában nem tudják kiegyenlíteni tartozásukat. A film lassú előrehaladásával egyre több implicit, lappangó feszültség rajzolódik ki Aydin, illetve fiatal felesége, Nihal (Melisa Sözen) és a falubeliek között, akik kölcsönösen keresztbe tesznek egymásnak, pusztán önérzetes hatalmi játszmákból. Aydin nem a modern, nyugatias török értelmiségi prototípusa, ami a film szerint lehetne, hanem úr és szolga viszonyban gondolkodik, aki konfliktusait keleti hatalomgyakorlási módszerekkel igyekszik rendezni. Ebben az értelemben nevezhető a Téli álom a kortárs török társadalom parabolájának.

 

tumblr_n4pfiw8A5q1sol643o2_1280

 

Ennek a körképnek, vagy inkább társadalmi kórképnek számos szintje van. Egyrészt rendelkezik szociális aspektussal, Aydin szállodájának gazdagsága fényében még inkább látszik a barlangszerű lakásokban lakó falubeliek szegénysége. Másrészt megtapasztalható a modern és a hagyományos ellentétpárján keresztül kulturális szinten is, a laptopján filozofikus cikkeket pötyögő és japán turistákkal vaszabiról diskuráló Aydinnal szemben a hagyományos életforma örököse Hamdi hodzsa (Serhat Mustafa Kılıç), vagy testvére, Ismail. Ennél a két értelmezési lehetőségnél azonban sokkal jelentősebb szerepet kap egy harmadik szint, nevezetesen a hatalmi játszmák szintje, amely valamennyi szereplőnél alapvető mozgatórugó, megjelenik a bérlőkkel való bánásmódban, a családi szerepek leosztásában, a feleséghez fűződő viszonyban is. Amikor Hamdi elmegy Aydinhoz, hogy családja nevében kifizesse a számlát a bezúzott ablakért, koszos cipőjét illedelmességből – vagy inkább az alázat jeleként – kint hagyja az ajtó előtt (ami akár Van Gogh-allúzióként is értelmezhető), a házban azonban női papucsot kap. Ilyas, a kisfiú, ahelyett, hogy kézcsókkal kérne bocsánatot az autóban tett kárért, Aydinnak a feléje keleti despoták módjára nyújtott keze láttán inkább elájul, mintsem behódolna. A kicsinyesség, a megaláztatás társadalmi nívótól függetlenül kölcsönös. Ezt a film akkor teszi leginkább nyilvánvalóvá, amikor Nihal, Aydin felettébb fiatal felesége, férje tudta nélkül egy köteg pénzzel beállít Ismail családjához, nem mellesleg azért is, hogy ezzel „urától” való függetlenségét demonstrálja. Ismail azonban azért, hogy megszégyenítse a nőt, és hogy nemkülönben ő is artikulálja személyes szabadságát, a bankjegyeket teátrálisan a tűzbe hajítja. Vagyis a hatalmi játszmák az úr és a szolga viszony mindkét oldala esetén lehetetlenné teszik a kooperatív és egyenrangú emberi kapcsolatokat.

 

winter_sleep_1

 

A túlnyomórészt statikus beállításokkal dolgozó Téli álom című filmet a vékonyka narratíva helyett hosszú beszélgetések strukturálják. A zárt hely, a magaslati környezet, valamint a filmcím által is jelzett téli hibernáció mellett főként ezek a dialógusnak látszó monológok emlékeztetnek leginkább Thomas Mann Varázshegy című regényének modelljére. Mindkettő a maga módján enciklopédikus, egyszerre földközeli és magasröptű. Nuri Bilge Ceylan alkotásában ezek a sötét terekben, klausztrofóbiás miliőben folyó beszélgetések rendszerint két szereplő között zajlanak, így a film lényegében kamaradarabok szövedékévé alakul át. Ezeknek a vitáknak a tárgya hol a gonosznak való ellenállás kérdése, hol a jótékonyság ürügyén keresztül a török nő emancipációjának ügye. Ilyenformán a film afféle esszéfilmként, vagy talán még inkább polifonikus esszéfilmként definiálható. Az egyes beszélgetésegységek időtartama meghaladja a fél órát, amely más esetben rendszerint egy játékfilm harmadát jelenti. Sőt, azt lehetne mondani, hogy ezek a terjedelmes társalgások uralják végig a Téli álom szerkezetét, és megfordítva a hagyományos viszonyt, nem ezek, hanem maguk a cselekményes részek jelentik a betétet: utóbbiak a hosszú elmélkedéseket összekötő elemek, passzázsok. Nuri Bilge Ceylan filmjének egyébiránt ez képezi egyik hátrányát, nevezetesen az, hogy a dialógusok (monológok) tárgyai gyakran esetlegesen kapcsolódnak Aydan és bérlőinek sztorijához, így a szerkezet némileg szétesővé válik. Mindazonáltal a film utolsó negyedében az a parallel szerkesztésmód, ahogyan a film Aydinnak Suavi (Tamer Levent) házában, Nihalnak pedig Ismail házában tett látogatását mutatja meg, találó. Ezek a jelentek ugyanis egymás tükörképei, bennük a férj és a feleség magatartásának ellentétei és párhuzamai vizsgálhatók.

 

winter_sleep_2

 

Szimbolikusnak tekinthető, a film utolsó harmadában a szálloda vezetője, Aydin elhatározza, hogy elutazik Isztambulba… ahová persze sohasem érkezik meg. Nem nehéz felfedezni ebben a motívumban a Három nővér megidézését, amelyben a nővérek moszkvai elutazása a permanens elhalasztódás folyamatában áll. Nuri Bilge Ceylan filmje és a csehovi drámák közötti analógia nem csak esetleges, a szerző ugyanis deklaráltan az orosz írót tekinti egyik mesterének, szereplőitől való távolságtartásában, azok (ál)erkölcsfilozófiai merengéseit illető finom iróniájában is. Mi több, a Téli álom is Csehov írásainak – meglehetősen szabad – adaptációja. Az elhalasztott isztambuli utazás végső soron annak a nyitott kérdésnek a metaforája, hogy félázsiai tirannussal az élen Törökország a keleties, téli hibernáció – Bibó István által „körkörösségnek” nevezett – állandóságát vagy a nyugati utat választja-e.

Gerencsér Péter

 

 

Teli-alom-poszterTéli álom (Kış Uykusu)

Rendezte: Nuri Bilge Ceylan

2014, 196 perc

Török – francia – német filmdráma

NBC Film & Zeynofilm – Memento Films Production – Bredok Filmproduction

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő