Nagy Zopán

HEGEDŰS GYÖNGYI ROVATA
Egyikünknél sem volt tükörreflexes gép. A késedelemről beszéltünk. Hogy mégsem lehet lekésni a pillanatot, mert van valami bennünk, ami előre megérzi. Mert mindig ugyanaz történik: Beengedtél. Behívtalak. Voltaképp avantgard pillanat […]

HEGEDŰS GYÖNGYI ROVATA

Egyikünknél sem volt tükörreflexes gép. A késedelemről beszéltünk. Hogy mégsem lehet lekésni a pillanatot, mert van valami bennünk, ami előre megérzi.

Mert mindig ugyanaz történik:

Beengedtél. Behívtalak.

Voltaképp avantgard pillanat. Előőrs, ami utómunkálatokat végez.  Ahogy halad az idő, egyre kevesebb kép elég. Pedig végtelen a tárhely. De analóg a mérték.

Zopánnal ösztönösen olyan helyeket kerestünk, amit elhagyott az ember. Az angol erre azt mondja: derelict place. Ami több mint elhagyatottság. Helyek, melyek nem épülnek rommá.

Várj, besegítek! – és megáll egy testtartásban, amitől a fókuszba zuhannak a tárgyak.

zopan1

zopan2

zopan3

zopan4

zopan5

zopan6

Alvó arccal, fallal szemben állok;  fekvő fallal  küzdök; tartalmaink találkoztak, most át kell lépnünk egymást!

Első információ (ez-életbeli) magamról: születésem pillanatától 3 napon át egyetlen hangot sem adtam ki és táplálkozni sem voltam hajlandó..; ezen tulajdonságok gyakran elkísérnek „Ma” is;

Euripidész sírját keresgéltem, majd megpihentem egy romos amfiteátrum lépcsőjén; csigaházakat simogattam, melyek üressége, mint a rég elhagyott színház: dongott..;

előadást nem várhattam
nekem az ásványok énekeltek

Lelöktem a múltkoriban egy hangyát a hetedik emeletről, mikorra leértem, ő már társaival együtt egy idős hölgy tetem-darabjait cipelte…..vagy élünk, vagy gondolkodunk – gondoltam akkor, ám most sem tudom, hogy melyiket teszem…

Rémkirály voltam, lárvákat loptam (hisz lárva az álarc) s én-tükröm képébe maga-muto-gattam, de az Én árnya részvétlen volt…; – Qss!= (Q betű negyedik bekezdés) = a pontosság kedvéért; Q4= csak-fi-gye-lek…;istenem üvegszeme tördelt gyöngyháló..közepén fekete pont

(Nagy Zopán: „Skizológia”)

Hegedűs Gyöngyi: 

Mikor is kezdtem fotózni? Talán a madarakkal kezdődött. Úgy éreztem egyre közelebb jönnek hozzám. El kellett hajolnom röptük elől. Talán azt üzenték, mint Capa: „nem mentél elég közel” Nem lehet érintésbiztos távolságból nézni. Nem lehet a bennfentes kívülállót játszani. A harmadik dimenzió belém mélyedt. A mélység. Belőlem lesz. A mélység hús és vér. Miért csak a mélységnek van élessége? A vágást mindig ez az él végzi el bennem. Sosem utólagos.

Már fotóztam, amikor egyik nap észrevettem, hogy minden fényforrás körül egy félbetört glóriát látok. A hirtelen jött szemészeti vizsgálat megállapította, hogy a legfelső sort sem tudom elolvasni a visus táblán a jobb szememmel. Végül kiderült, egy szaruhártya betegségem van, keratoconusnak nevezik. A szaruhártyán mintha tüskék keletkeznének, a fény már azelőtt pozdorjává törik, mielőtt a lencséhez ér. Nem tudják, mikor indul be a másik szememen, de 95%-ban kétoldali. A jobb szememmel látom az embereket, mint valami járkáló fákat. A jobb szememmel áttetszővé válik minden eddigi olvasat.

Mondják, az angyal láthatatlan, mert egy mögöttes világot láttat. Láttatni a szemünk előtt levő világot, mint mögöttes világot, transzparens létezés.

Íme az angyal. Íme a fotográfia.