01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Gino Casali titkos élete
2015.01.12 - tiszatáj

SIMON ZOLTÁN ÉS A SZIMULÁKRUM

Eltitkolni annyi, mint úgy tenni, mintha nem lenne az, amink van. Szimulálni annyi, mint úgy tenni, mintha lenne az, amink nincs. Az első jelenlétre utal, a második hiányra.”
Jean Baudrillard

Csak úgy áll ott, és csak néz kifelé magából, mintha csodát látna. Csakhogy ő úgy néz kifelé, ahogy mások befelé néznek. Se keze, se lába testén pitykés dolmánya lenne (mint eltűnt öltöztethető papírbabákon volt – ha ez emlékeinkben még megvan valahol…) – s „titkos életén” merengne valami Gino Casali nevű figura. E szép reneszánsz nevű talján alakról csak annyit tudni, hogy e néven különböző időkben élt valahol, s nevében élni fog, mint ama Vlagyimir Iljics (kinek titkos élete legalább akkora rejtély…). E két dolog, hogy neve van, és akármilyen titokzatos élete lehet, a valóságos-lehetségesbe helyezi az eredetit, s könnyelműen ráfoghatjuk e képre, hogy éppoly groteszk, mint ama elhíresült Gregor Samsa.

roczei-1

Gino Casali titkos élete

Viszont Simon Zoltán nem Kafka és nem egy torz valóság torz tükörképét rajzolja. Decemberben Simon egy kamara-kiállításon (KULTI – Albertfalvi Közösségi Ház 2014. dec. 3 – 2015. jan. 12) mutatta be új grafikai munkáit, és győzött meg arról, hogy az egyéni kiállítással ritkán jelentkező művész „titokban” életművé duzzaszt egy egész világot. Alakjai évek óta ugyanazok, akár magányosak, párosak, vagy tömegesek. Az ember – aki, ha melleket növeszt nő, ha szárnyakat, akkor madár, s ha fütykösével dicsekszik, akkor férfiember – jellé szelídül-durvul e rajzolt valóságban. Az ember – amolyan elvont jel már – hiába kap nevet, a kép hiába kap címet, a jel csak önmaga jele, a cím csak önmaga címe és nem vonatkozhat sem a valóságra, sem Simon Zoltánra, melyek hitelesíthetnék. Az ősi barlangrajzok megfakult bikaábrázolásai, többször át- s egymásra rajzolt csordái ilyenek. A Lascaux-barlang vadásza éppen elég bikát látott ahhoz, hogy elröhögje magát a barlang falára pingált kép láttán – joggal groteszknek gondolva azt –, de nem tette. Nem képnek látta a bikát, hanem annak ami… Egész európai kultúránk – hittel és jóhiszeműséggel – arra épített, hogy egy jel teljességében tartalmazza és visszaadhatja a jelentést, hogy egy jel átváltható a jelentésére. Van-e valami, ami ezt – a beléfektetett hitünkön túl – garantálja?  Jean Baudrillard szerint (Simulacres et simulation. Paris, 1981) nincsen. Valóságnak vélt világunk szimuláció. „Az egész rendszer súlytalanná, gigantikus szimulákrummá válik. Nem irreálissá, hanem szimulákrummá, azaz nem váltható át többé a valóságra, hanem csak önmagára, egy megszakítatlan körforgásban, amelynek sem referenciája, sem a kerete nem létezik sehol.” Simon rajzai egy ilyen szimulált világról szólnak, célja szerint leleplezve azt, és valamilyen valóságosat – világban létezőt – állít szembe vagy szembesít a körülöttünk levő szimulákrummal.

Világunkban minden időszerű és reális, de ha ez a „gigantikus szimulákrum” az, amit érzékelünk, akkor a valóság groteszk, amiben élünk. Minél inkább közelítünk igaznak hitt jeleink – szavak, képek, illatok – jelentéséhez, kényszerűen tudomásul kell vennünk Simon valóságkeresésének igazságát. Sajátos – általa „metszett papír”-nak nevezett – technikája is jel. Mintha a látható rajz alatt egy másik

roczei-2

Isten báránya

rajz lenne, amit a kép felülír. Mintha a látható megsemmisíthetné a láthatatlant… Isten báránya című grafikája nem írható le se isten, se a bárány valóságával, nem érvényes rá a szimbólum se: ember (a hívő ember), sehol „jó pásztor” és sehol nyája. Csak a birtokviszony marad. A képre ragasztott másik kép alatt, a tépett papírlap alatt a Megnevezhetetlennel, a magányos istennel és a magányos emberrel. A birtok és birtokos tisztázatlanságával. A szimulált létezés valóságával.

Simon túllép a rétegeken (divatosan: layers), idősíkokon és térszeletkéken, nem egyesíti azokat (miképpen tették ezt a futuristák, vagy Jackson Pollock), hanem nemes egyszerűséggel saját képidőt teremt, mely csak rajzolt képre érvényes. Ez a tér-idő már nem helyettesíthető be se az általunk ismert térrel, se az általunk ismert idővel. Ebben a valóságban Gino Casali akár isten báránya is lehet (vagy isten barma – mindenkinek gusztusa szerint…), és már csak az a kérdés marad, hogy neki van-e titkos élete, vagy egy Titkos Élet valósul meg őbenne.

A kérdés nem megválaszolható, vagy ha igen, csak a szimuláció szintjén. Simon Zoltán rajzaival éppen e szimuláció értelmetlenségéről szól, s ha valakinek, neki elhihetjük, ez így is van. A képein látható-érezhető groteszk csak az ábrázolható világban van, a realitás a maga teljességében csak megélhető. A legtökéletesebb ábrázolásra törekszik, s ezt úgy teszi, hogy a valóságosat képeibe rejti. Az alkotás folyamatában ez is egyfajta szimuláció – egy párhuzamos valóság valósága. Ebben az értelemben Simon realista, sőt naturalista alkotó. Véresen komolyan veszi a tökéletest. Képeinek valóságához kétség nem fér, biztosan azt rajzolja, amit akar. Nyöszörögtetően komisz munka az övé. Vázlatok tucatjait tépi szét, veti el, míg valamire azt mondja, hogy: ez ilyen.

Szerencsére van egy honlapja, ami nem végtelen ugyan, de bő válogatás az 1999-től készített munkáiból. http://www.simonart.hu/gallery/kepek_2013.htm Meggyőző gyűjtemény vagy dokumentáció? Mindenkinek más… Éppen úgy lehetnek Gino Casali titkos életének dokumentumai, mint Simon Zoltán gyűjteményes munkái, vagy valamilyen illusztrációk a Hogyan legyünk realisták című opushoz.

 

Befejezésül:

Gino Casali egy 1940-es amerikai népszámlálási adatlap szerint California állam Alameda nevű városában élt. Házasember volt, felesége Irene B. Casali két leánygyermeknek adott életet, Mary J.-nek és Diane K.-nek.

Béke poraira.

Rőczei György


Címke: , , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő