04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.08.
| Jön a Rekamié Fesztivál >>>
03.28.
| Asztali beszélgetések… – Fabiny Tamás és Röhrig Géza disputája >>>
03.26.
| Karinthy Szalon – A szocialista szürrealizmus titokzatos bája >>>
03.21.
| Próza Nostra Irodalmi Estek – Sandman >>>
03.20.
| SöNDöRGő – Új album és turné >>>
03.19.
| OSZK – A Rákosi-korszak szórakoztatóipara és a szocialista revűk >>>
03.18.
| MMA – Válogatás a magyar animációs film történetéből >>>
03.18.
| A kortárs és klasszikus irodalom ikonjai a Müpában >>>
03.18.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Átváltozás >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>

Becsy András, Géczi János, Grecsó Krisztián, Jász Attila, Legéndy Jácint, Marno János versei
Jódal Kálmán, Kukorelly Endre, Szathmári István prózája

Marno János köszöntése
Bartók Imre, Háy János, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Radics Viktória, Tandori Dezső, Uri Asaf írásai

Radics Viktória levélbeszélgetése Marno Jánossal

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Gino Casali titkos élete
2015.01.12 - tiszatáj

SIMON ZOLTÁN ÉS A SZIMULÁKRUM

Eltitkolni annyi, mint úgy tenni, mintha nem lenne az, amink van. Szimulálni annyi, mint úgy tenni, mintha lenne az, amink nincs. Az első jelenlétre utal, a második hiányra.”
Jean Baudrillard

Csak úgy áll ott, és csak néz kifelé magából, mintha csodát látna. Csakhogy ő úgy néz kifelé, ahogy mások befelé néznek. Se keze, se lába testén pitykés dolmánya lenne (mint eltűnt öltöztethető papírbabákon volt – ha ez emlékeinkben még megvan valahol…) – s „titkos életén” merengne valami Gino Casali nevű figura. E szép reneszánsz nevű talján alakról csak annyit tudni, hogy e néven különböző időkben élt valahol, s nevében élni fog, mint ama Vlagyimir Iljics (kinek titkos élete legalább akkora rejtély…). E két dolog, hogy neve van, és akármilyen titokzatos élete lehet, a valóságos-lehetségesbe helyezi az eredetit, s könnyelműen ráfoghatjuk e képre, hogy éppoly groteszk, mint ama elhíresült Gregor Samsa.

roczei-1

Gino Casali titkos élete

Viszont Simon Zoltán nem Kafka és nem egy torz valóság torz tükörképét rajzolja. Decemberben Simon egy kamara-kiállításon (KULTI – Albertfalvi Közösségi Ház 2014. dec. 3 – 2015. jan. 12) mutatta be új grafikai munkáit, és győzött meg arról, hogy az egyéni kiállítással ritkán jelentkező művész „titokban” életművé duzzaszt egy egész világot. Alakjai évek óta ugyanazok, akár magányosak, párosak, vagy tömegesek. Az ember – aki, ha melleket növeszt nő, ha szárnyakat, akkor madár, s ha fütykösével dicsekszik, akkor férfiember – jellé szelídül-durvul e rajzolt valóságban. Az ember – amolyan elvont jel már – hiába kap nevet, a kép hiába kap címet, a jel csak önmaga jele, a cím csak önmaga címe és nem vonatkozhat sem a valóságra, sem Simon Zoltánra, melyek hitelesíthetnék. Az ősi barlangrajzok megfakult bikaábrázolásai, többször át- s egymásra rajzolt csordái ilyenek. A Lascaux-barlang vadásza éppen elég bikát látott ahhoz, hogy elröhögje magát a barlang falára pingált kép láttán – joggal groteszknek gondolva azt –, de nem tette. Nem képnek látta a bikát, hanem annak ami… Egész európai kultúránk – hittel és jóhiszeműséggel – arra épített, hogy egy jel teljességében tartalmazza és visszaadhatja a jelentést, hogy egy jel átváltható a jelentésére. Van-e valami, ami ezt – a beléfektetett hitünkön túl – garantálja?  Jean Baudrillard szerint (Simulacres et simulation. Paris, 1981) nincsen. Valóságnak vélt világunk szimuláció. „Az egész rendszer súlytalanná, gigantikus szimulákrummá válik. Nem irreálissá, hanem szimulákrummá, azaz nem váltható át többé a valóságra, hanem csak önmagára, egy megszakítatlan körforgásban, amelynek sem referenciája, sem a kerete nem létezik sehol.” Simon rajzai egy ilyen szimulált világról szólnak, célja szerint leleplezve azt, és valamilyen valóságosat – világban létezőt – állít szembe vagy szembesít a körülöttünk levő szimulákrummal.

Világunkban minden időszerű és reális, de ha ez a „gigantikus szimulákrum” az, amit érzékelünk, akkor a valóság groteszk, amiben élünk. Minél inkább közelítünk igaznak hitt jeleink – szavak, képek, illatok – jelentéséhez, kényszerűen tudomásul kell vennünk Simon valóságkeresésének igazságát. Sajátos – általa „metszett papír”-nak nevezett – technikája is jel. Mintha a látható rajz alatt egy másik

roczei-2

Isten báránya

rajz lenne, amit a kép felülír. Mintha a látható megsemmisíthetné a láthatatlant… Isten báránya című grafikája nem írható le se isten, se a bárány valóságával, nem érvényes rá a szimbólum se: ember (a hívő ember), sehol „jó pásztor” és sehol nyája. Csak a birtokviszony marad. A képre ragasztott másik kép alatt, a tépett papírlap alatt a Megnevezhetetlennel, a magányos istennel és a magányos emberrel. A birtok és birtokos tisztázatlanságával. A szimulált létezés valóságával.

Simon túllép a rétegeken (divatosan: layers), idősíkokon és térszeletkéken, nem egyesíti azokat (miképpen tették ezt a futuristák, vagy Jackson Pollock), hanem nemes egyszerűséggel saját képidőt teremt, mely csak rajzolt képre érvényes. Ez a tér-idő már nem helyettesíthető be se az általunk ismert térrel, se az általunk ismert idővel. Ebben a valóságban Gino Casali akár isten báránya is lehet (vagy isten barma – mindenkinek gusztusa szerint…), és már csak az a kérdés marad, hogy neki van-e titkos élete, vagy egy Titkos Élet valósul meg őbenne.

A kérdés nem megválaszolható, vagy ha igen, csak a szimuláció szintjén. Simon Zoltán rajzaival éppen e szimuláció értelmetlenségéről szól, s ha valakinek, neki elhihetjük, ez így is van. A képein látható-érezhető groteszk csak az ábrázolható világban van, a realitás a maga teljességében csak megélhető. A legtökéletesebb ábrázolásra törekszik, s ezt úgy teszi, hogy a valóságosat képeibe rejti. Az alkotás folyamatában ez is egyfajta szimuláció – egy párhuzamos valóság valósága. Ebben az értelemben Simon realista, sőt naturalista alkotó. Véresen komolyan veszi a tökéletest. Képeinek valóságához kétség nem fér, biztosan azt rajzolja, amit akar. Nyöszörögtetően komisz munka az övé. Vázlatok tucatjait tépi szét, veti el, míg valamire azt mondja, hogy: ez ilyen.

Szerencsére van egy honlapja, ami nem végtelen ugyan, de bő válogatás az 1999-től készített munkáiból. http://www.simonart.hu/gallery/kepek_2013.htm Meggyőző gyűjtemény vagy dokumentáció? Mindenkinek más… Éppen úgy lehetnek Gino Casali titkos életének dokumentumai, mint Simon Zoltán gyűjteményes munkái, vagy valamilyen illusztrációk a Hogyan legyünk realisták című opushoz.

 

Befejezésül:

Gino Casali egy 1940-es amerikai népszámlálási adatlap szerint California állam Alameda nevű városában élt. Házasember volt, felesége Irene B. Casali két leánygyermeknek adott életet, Mary J.-nek és Diane K.-nek.

Béke poraira.

Rőczei György


Címke: , , , ,
2019.03.19 - tiszatáj

HUMAN ANIMALS
(Drégely Imre, Haid Attila, Herendi Péter és Molnár Zoltán kiállítása)
Természetünket, kultúránkat végigkísérik az állatokkal kapcsolatos mítoszaink, félelmeink és egymásra utaltságunk alakítják tudatunkat.
Ahogyan a kultúrtörténet során mindvégig jelen van az állatvilág motívuma, úgy tárgyiasult, szimbolikus vagy dekoratív mintákban megjelenik a képző-és iparművészetben és a kezdetektől fogva a filmművészetben és a fotográfiában is […]

>>>
2019.03.19 - tiszatáj

HATÁRON TÚLI ELŐADÁSOK
A SZEGEDI SZÍNHÁZBAN
Rendkívül örömteli, hogy a Barnák László igazgatta intézmény egy teljesen új arculatú regionális színházi fesztivált indít, amelynek a szegedi színház április 8. és április 13. között fog otthont adni. Öt előadás érkezik Szegedre, köztük talán a legerősebb produkció, az Újvidéki Színház Danilo Kiš-adaptációja, a Borisz Davidovics síremléke is látható lesz Alekszandar Popovszki rendezésében… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.03.18 - tiszatáj

THE MAN WHO KILLED DON QUIXOTE
Valószínűleg egyetlen fejlesztési pokolban (development hell) hánykolódó projekt köré sem szövődött akkora mítosz, mint amilyet Terry Gilliam 1989 óta tervezett Don Quijote-adaptációja generált. Neves színészek tömkelegét kapcsolták a reménybeli alkotáshoz, egyén kontra társadalom, illetve az őrület témáinak villantása révén, de leginkább az embertelen huzavona és a direktor neve miatt óhatatlanul is egy felülbírálhatatlan remekművet vizionált önmaga előtt a mozi létrejöttéig tehetetlenül centit nyeső publikum… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.03.18 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS: CREDO – SZEGEDI KORTÁRS BALETT (ÉRTELMEZÉSI KÍSÉRLET)
Nagyívű és hatalmas táncdrámával – na azt nem mondhatnám azért, hogy meglepett bennünket az 50 éves Juronics Tamás. Aki ismeri, követte pályafutását, az éppen ilyen formátumú alkotást sejtett tőle a jelentős jubileumra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.03.18 - tiszatáj

Ferikém! Most állítottam össze az anyagot. Néhány képet küldök. A kis fekete illusztrációkból tíz lesz. A nagy fekete tekercs pasztell tíz méteres kilencelfér belőle. Általában a két részesek mint ezek közöütt a kék növényes két 150×100-as vászonra készült. Két litoráfia is lesz. Ölellek: Árpád ps. elnézést, hogy ilyen kurtán írok, de lezuhant a fehérvérsejt számom és nagyongyönge vagyok. Á.

>>>
2019.03.13 - tiszatáj

SZAJKI PÉTER FILMJE
A Most van most című filmet a közönség talán azért helyezi el nehezen, mert nyilvánvalóan vígjátékról van szó, de az amúgy is sokszínű műfaj kevéssé tiszta megvalósulását képviseli – mulatságos jelenetek sorából rakódik össze, de rengeteg benne az őrült komédiákból ismerős megoldás, miközben az egész tulajdonképpen folyamatos lelkizésre alapszik… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.03.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NESZLÁR SÁNDORRAL
Neszlár Sándor Egy ács nevelt fiának lenni című kötete izgalmas kísérleti próza: a szerző minden lefutott kilométerhez ír egy mondatot. Ezekből a mondatokból áll össze a regény, amelyet a futó hol koncentrált, hol szabadon áramló gondolatai és képzettársításai töltenek meg élettel. Mondatai is különlegesek: szinte mind személytelen, elfedni próbálja elbeszélőjét. A futóírás kísérlete meglepő eredménnyel zárul. A személytelen megfogalmazás végletesen személyessé teszi a szöveget… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

>>>
2019.03.11 - tiszatáj

KÁRPÁTI GYÖRGY MÓR FILMJE
Az úgynevezett történelmi filmekről régóta zajlik a vita nálunk – most itt van egy, nagyon szépen az ünnepre időzítve: közvetlenül március 15-e előtt mutatták be Kárpáti György Mór Guerilláját… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.03.10 - tiszatáj

GALLAI JUDIT ÁGNES KIÁLLÍTÁSA
Görög és hindu mitológiai mintázatokat kisajátítva szabadul ki a lekötöttségekből Gallai Judit Ágnes testképe Káli nyelve című kiállításában, hogy női identitásának keresése közben saját mítoszt keltsen életre… – SZABÓ ANNAMÁRIA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő