A Második Nyilvánosságról

SZABAD SZÍNHÁZAT SZABADKÁN!

A Szabadkai Népszínház Ma­gyar Társulata nyári vezető­vál­tása nagy botrányt kavart a vajdasági magyar művelődési és közéletben. A társulat már korábban is ellenkezett az új társulatvezető meghirdetett műsorpolitikájával szemben, nemrégiben pedig a közönség is tiltakozni kezdett a Facebookon. Az alábbiakban Hernyák Zsóka író véleményét közöljük. (A szerk.)

Úgy döntöttem, fontos, hogy minél több ember tudhasson a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata körül kialakult helyzetről. Nyáron az MNT javaslatára Andrási Attilát helyezték a társulat művészeti vezetőjének posztjára. A színészek ellenezték a döntést, a posztra az egyik társulattagot, Körmöci Petronellát ajánlották. Az igazgatóbizottság semmibe vette, hogy a tulajdonképpeni dolgozók miként látják megvalósíthatónak a további munkát. Andrási Attila programjában, terveiben egy történelmi-nemzeti témákat feldolgozó színházat képzelt el, ezzel a gondolattal, hiszen radikális változtatásról van szó, sem a társulat, és mint utóbb kiderült, a Népszínházat rendszeresen látogató, a színház ügyét szívén viselő közönség sem ért egyet.

A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának repertoárja ezidáig igen szélesnek mutatkozott, kiépítve ezzel egy olyan közönséget, akik közül mindenki választhatott, melyik előadás az ő szájízének való. Andrási Attila a Pannon RTV-nek, a színház eddigi működése kapcsán adott interjúban azt nyilatkozta, ,,a polgárpukkasztásnak többé semmilyen értelme nincs”, nem fejtve ki, hogy pontosan mire gondol, melyik előadást érezte polgárpukkasztónak, ugyanis a repertoáron lévő előadások különböznek egymástól annyira, hogy Andrási Attila kijelentése nem csak a színház eddigi működésére általánosan alkalmazhatatlan, hanem az a kétség is felmerül, hogy az új művészeti vezető tisztában van-e a színház eddigi működésének módjával, figyelemmel kísérte-e az eddigi előadásokat. Ha nem, akkor nem érthető, mi alapján érzi szükségszerűnek a Népszínház Magyar Társulata egész profiljának radikális megváltoztatását. A művészeti vezető megválasztása azonban egy szűkebb kört érintett, a társulatban dolgozó színészeket.

A Második Nyilvánosság megalakulásának oka, nem csupán a vezetőváltás, hanem az Andrási Attila által rendezett debütáló darab volt. Az ügynök halálának szabadkai bemutatása nem aratott nagy sikert, hiszen a művészeti vezető és egyben rendező is több vendégművészt alkalmazott, mint társulattagot, és a rendezés csekély sikere okán a harmadik előadásra szervezett buszokkal, ingyen jeggyel kellett szállítani a nézőket. Mindeközben a művészeti vezető jól működő darabok repertoárról való levételét indítványozta, nem kis felháborodást váltva ki mind a Második Nyilvánosság köré szerveződő színházlátogatókból, mind pedig a színház dolgozóiból. Az ügynök haláláról megjelentek kritikák, az enyém is, nagy nehezen, hiszen a darab hiányosságait méltató, Andrási Attila szakmai kompetenciáját megkérdőjelező írás(om) közlésére a Magyar Szó nemet mondott.

Mindez a Második Nyilvánosság civil kezdeményezést eredményezte, ami úgy működik, mint egy olyan közeg, amelyben helye van az ellenvéleménynek, ami amellett emel hangot, hogy hangot lehessen emelni. Egész egyszerűen megszólalhasson az is, aki politikai hovatartozásától függetlenül véleményt kíván formálni a színházról, a vajdasági magyar kultúra jelenlegi helyzetéről. Azt gondolom, hogy amikor nincs módja megszólalni annak, aki nem személyeskedve, de egy művészeti produktumot, vagy egy döntést kíván bírálni, ott helye van egy olyan fórumnak, ahol ezt megteheti. Emellett érdemes megfontolni, miért érezték szükségesnek egy olyan művészeti vezető megválasztását, aki nem bírja saját társulatának bizalmát, valamint, hogy miért van szükség változtatásokra a színház műsorpolitikájával kapcsolatban, ha az az eddigi tapasztalatok szerint működőképes volt.

Az eddigi tapasztalatok alapján azonban az MNT nem hajlandó beismerni a színházba való politikai beavatkozás hibás voltát, és ragaszkodik az új művészeti vezetőhöz, hiába álltak ki a társulat mellett a vajdasági és magyarországi szakmabeliek (Gerold László és a Színházi Kritikusok Céhe). Mindezekre a kérdésekre keresi a választ a színház közönségének tagjai által létrehozott Második Nyilvánosság, bízván abban, hogy az immár ezerötszáz tagot számláló csoport kivívhatja a változtatáshoz való jogot, hogy véleményük nyom a latban annyit, hogy számításba vegye a felelős szerv, és a művészeti vezetői posztra olyan ember kerüljön, akivel a társulat ellenérzés nélkül képes folytatni az eddigi munkáját.

Hernyák Zsóka