09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

2014.12.17 - tiszatáj

LÁBJEGYZET JÁSZAY TAMÁS OLYANOK, MINT MINDENKI MÁS CÍMŰ SZÍNIKRITIKÁJÁHOZ

Kritikához csatlakozni nem szokás, a kritika sorsa, hogy megjelenjen, azután el is tűnjön a mindennapi hírfolyam mindent nivelláló sodrában, és másnapra csak a megdicsértek és megszidottak emlékezzenek rá, ideig-óráig, különösebb következmények nélkül.

Jászay Tamás figyelmes, jóindulatú soraival mindenben egyetértek, de nem ez az egyetlen ok, amiért ezt a jegyzetet az ő hangadó, vivő erejű cikkéhez csatolni szándékozom. A produkciót egyértelműen üdvözlő írásában megpendít többek közt néhány olyan húrt is, amelyet talán érdemes tovább zengetni kicsit.

A helyi érdek felülemelkedik az univerzálison (…)” – írja, arról beszélvén, hogy a városunk kisszínházában civilek által bemutatott Tizenkét dühös ember szerepeit közismert szegedi bírók, ügyészek, ügyvédek (és néhány tehetséges egyetemista) játsszák. – (Ennek) „nincs valóságos következménye az előadásra nézve, már ha a nézőtér egy részének bennfentes reakcióit nem tekintjük annak. Mindezt dícsérőleg említi, mondván: (a szereposztás) itt és most érvényessé teszi az előadást.”

Mindez igaz, ám a dologban több (helyi? univerzális?) érték rejlik.

Már önmagában az is több, mint érdekes, hogy a város közszereplői közül majd egy tucatnyian úgy határoztak, hogy (minden értelemben) civilként lépnek a nyilvánosság elé, mégpedig egy színpadi játék keretei közt.

Nézzük először azt: mekkora kurázsi kell egy efféle „mutatványhoz”, amely vitathatatlanul magában hordozza a bukás kockázatát! Mert mi van, ha rosszul sül el a dolog, tegyük fel, és nem sikerül az előadás? Vagy ha csak néhány szereplő „bukik”? Mi történne akkor a soron következő, valódi tárgyaláson a színi játék során netán felsülő ügyésszel, bíróval, ügyvéddel? Nem fognak nekik „beszólni”, mondván, engem egy „pojáca” ne merjen vádolni, ne ítéljen el, ne próbáljon védeni?

Ezt a nem kis kockázatot vállaló, komoly emberek azzal, hogy színpadra léptek, (mondjuk így:) hitet tettek amellett, hogy a mindenkori teátrum kulisszái valóban a világot jelentő deszkák. Hogy a színház minden játékosság, csalárdság, görögtűz ellenére nem csak színészek és közönség, hanem a civil közösség izgalmas találkahelye, ahol közös dolgainkat vitatjuk játékosan, mégis komolyan.

És nem csak a játszók – egy egész városnyi civil szólal meg itt.

Nem mondanám, hogy az előadásnak teret adó hivatásos városi teátrum ellenében, de mintegy példaadóan kiegészítve a profik gesztusait. Ezek az „amatőrök” olyasmit és úgy játszanak, hogy felkeltik a közönség (közösség) érdeklődését, és kiérdemlik annak elismerését.

Elgondolkodtató találkozás ez.

A darab mondandója szerint – ahogyan azt Jászay Tamás találóan és pontosan fogalmazza meg a kritikájában – „…amit sziklaszilárd építménynek gondolunk, valójában talán csak illékony légvár. A diktátumok korában pedig ez, a kételkedni, vitatkozni, ha úgy tetszik: gondolkodni tudás, meg a néző rádöbbentése erre mindennél fontosabb.”

Erről beszélnek a játszók, politikai hovatartozásuk, társadalmi szerepük fontossága, rangja, egyéni érdekeik felemlítése nélkül, felelősségérzettel, mégis örömből.

Egyrészt tehát maga az aktus is revelatív, jelentősége az egyediségén messze túlmutató. Másfelől pedig – és most mint aktív színházcsináló mondom ezt – nem volna érdektelen az előadás hatáselemeire vetnünk egy hosszabb pillantást. Főleg azért nem, mert az előadás szakmai szempontból nézve is – kiváló!

A puritán színi megjelenés tökéletesen adekvát a műhöz.

A rendező (Barnák László) nem tolakszik saját olvasatával a darab elé, megelégszik a szövegben kódolt helyzet profi kibontásával, professzionális játékmesterként segíti az „amatőr” szereplők alakítását.

Érdekes dolog ez.

A színre lépő „civilek” játéka láttán a nézőkben fel sem merül, hogy előadás közben olyasmiket súgjanak egymásnak, hogy nézd, milyen jó most X vagy Y, vagy hogy Z a jelenetben bizony gyengécske volt. A tizenkét különböző „karakter” (s köztük az egyetlen profi: Fekete Gizi színművésznő) ab ovo különbözik, ráadásul megfellebbezhetetlenül, magától értetődő módon. Ráadásul nincsenek ismerős manírjaik, korábbi előadásokban már látott „művészi megoldásaik”. Pedig van az előadásban pár pillanat, amikor nem elég „meggyőzően érvelni”, de bizonyos érzelmi állapotokat is „fel kell mutatni”, s ha más nem, ez bizonyosan profi színészi feladat.

Az megint más lapra tartozik, hogy szövegmondásuk tökéletesen érthető, ami a hivatásos előadások szereplőiről nem mindig állítható. (Ezt az is segíti, hogy a játék során végig a színpad elején, a leeresztett vasfüggöny előtt beszélnek, és a Kisszínház akusztikája itt a legjobb.) Azután pedig, a játszó jogászoknak nagy gyakorlatuk van a nyilvánosság előtti beszédben. Egy ügyésznek, bírónak, ügyvédnek elemi érdeke, hogy hiánytalanul megértesse magát a kollégáival.. Nem csupán személyes sikerük függ ettől (mint a profi színészek esetében), hanem a tárgyalt ügyeik kimenetele. Adott esetben valóságos emberi sorsok múlhatnak azon, sikerül e pontosan, jól érthetően kifejezni magukat.

Ez a civil szakmájuk iránti feltétlen elkötelezettség segíti, fűti a játékukat is.

Igen, érzelemtől, indulattól, meggyőződéstől fűtött játékról beszélek. A legkisebb szerepet adón sem látszik az (mint némelykor némely fegyelmezetlen, profi kollégán), hogy elégedetlen a szerepével, a darabba, a rendezővel, színházi helyzetével, művészi sorsa alakulásával. A profikkal megtörténik néha, hogy civilnek tűnnek egy-egy szerepben. Az itt játszó civilek viszont végig profinak látszanak a játék során.

(Ijesztő látlelet.)

(Bárcsak színházunk hivatásos társulatának minden tagja elhinné, hogy színpadi játékának minőségén valóságos emberi sorok múlnak. Márpedig múlhatnak, valóban: ez a mi mesés hivatásunk rémületes, mégis boldogító csodája.)

Persze, az egy pillanatra sem merül fel a (teltházas előadás nézőiben), hogy vajon Dr. Hegedűs István büntető kollégiumvezető bíró milyen volna Lear királyként a következő szezonban, vagy, hogy (az egyébként kiváló chansonénekes) Dr. Magyarossy József ügyvédet láthatjuk e majd Falstaffként egy nagyszínházi Shakespeare előadásban. Netán Dr. Nagy Erzsébet bírónőre osztanánk-e Erzsébet királynő szerepét a későbbiekben… Vagy Dr. Kosztolányi József matematikus milyen lenne az Ügynök halálában…

Mindenesetre érdekes műhelytanulmány volna a szegedi profi színtársulattal is színre vinni a Tizenkét dühös embert… mondjuk, két hét múlva.

Persze, ehhez a színházi társulatnak épp olyan mozgékony, bátor, játékos kedvű, elkötelezett civilekből kellene állnia, amilyenekből a sikeres, megkockáztatom: megindító erejű előadást létrehozó amatőr társulat összetevődik.

Köszönet érte, és gratuláció!

Horváth Péter

 

Kapcsolódó írásunk:

Olyanok, mint mindenki más (12 dühös ember) – Jászay Tamás kritikája

 


Címke: , , , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő