09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

Olyanok, mint mindenki más
2014.12.16 - tiszatáj

12 DÜHÖS EMBER

A hagyományos színház­fel­fo­gás szerint civileket a szín­padra ereszteni élet­veszé­lyes: Szegeden a 12 dühös ember hoz is ajándékot meg nem is… – Jászay Tamás írása

 

Ritkán kelt előadás akkora izgalmat Szegeden, mint az október közepén bemutatott, decemberben újabb, párelőadásos blokkban játszott 12 dühös ember. Az egyetem és a színház közös produkciójára lehetetlenség jegyet kapni, a városi szóbeszéd rögtön a bemutató után bombasikerről szólt, ahol a többségében jogi végzettséggel igen, színészi diplomával azonban nem rendelkező résztvevők valóságos társulatként kezdenek működni, de vannak olyanok, akik még ennél is távolabbi célokat sejtenek Barnák László újabb kis költségvetésű rendezése mögött. Összeesküvés-elméletek hallgatása helyett arra voltam kíváncsi: mi igaz mindebből?

Kezdjük a könnyebbik résszel: Reginald Rose darabja bárhol, bármikor előkapható, és hacsak nem követ el a mindenkori rendező (vagy még inkább: a darabot előadó csapat) óriási baklövést, akkor garantált a siker. Értem és elfogadom, hogy az ártatlan színháznéző nem botlik bele annyiszor a darabba, mint a kritikus, mindenesetre sokadszor is felvillanyozó volt érezni és hallani, ahogy időben előrehaladva a közönség szinte együtt lélegzett a karakterekkel: örültünk és drukkoltunk, ahogy és amikor kellett. Ez elsősorban a jól megírt darab érdeme, de tény, hogy Barnák visszafogott rendezése és az alkalmi színészek alkotó közreműködése is elengedhetetlen volt hozzá.

 

kicsi10_14-10-14_0

 

A sztori közismert: egy fekete fiú meggyilkolja apját, az esküdtszék dolga a bűnösség megállapítása, a fiú villamosszékbe küldése. A pofonegyszerűnek látszó döntést azonban akadályozza az egyik esküdt szelíden erőszakos ellenállása: miért is vagyunk olyan biztosak abban, hogy úgy történt az eset, ahogy azt a bíróságon előadták? A forró nyári éjszakán a nyolcadik esküdt a vele összezárt tizenegy embert idegesítő kérdésekkel, provokatív monológokkal, látványos demonstrációkkal győzi meg arról, hogy valójában más történ(hetet)t, mint amit a tények első olvasata alapján gondolnánk.

Rose színdarabja minidrámák, rövid pengeváltások sorozata: sok apró csatát megnyerve lehet csak eljutni a háború végéig. A tizenkét dühös ember nagyjából tizenkét típus, ezáltal pedig a társadalom maga; igen, ilyenek vagyunk, előítéletesek és rasszisták, tele gyerekkori frusztrációval, rossz megfigyelő képességgel, hajlamosak vagyunk a csúsztatásra, és egyáltalán: legtöbbször a könnyebbik utat választjuk ahelyett, hogy felmérnénk szavaink súlyát és tetteink valódi következményeit. Azt itt ne firtassuk, hogy valójában kicsoda és pontosan mit is nyer a (boldog?) végkifejlettel. És bár balgaság számon kérni egy előadáson olyasmit, amit az érezhetően nem gondol tétjének, mégis leírom: azokban a napokban-hetekben, amikor az óceán túlpartján ezrek-tízezrek vonulnak az utcákra a feketék elleni rendőri erőszak ellen tiltakozva, sőt szűkebb pátriánkban is kellene, hogy legyen mondanivalónk e témakörben, a produkció feltűnően távol tartja magát bármiféle aktualizálástól (hacsak az előadás elején felvillanó portrékat nem vesszük annak).

Van viszont valami, ami itt és most teszi érvényessé a szegedi előadást: az ti., hogy a városi (jogi) értelmiség krémje vesz benne részt. Hogy a helyi érdek felülkerekedik az univerzálison, azt pontosan jelzi, mondjuk, a városszerte ismert ügyvéd kirohanásainál hallható hangos nevetés. Nincs ezzel baj, mindenesetre az előadás bő másfél órája vakmerő kötéltánc a szakadék fölött: annak, hogy ezúttal a hóhért akasztják, vagyis hogy ügyvédnek, bírónak, ügyésznek a szokottól eltérő álarcot kell magára öltenie, nincs valóságos következménye az előadásra nézve, már ha a nézőtér egy részének bennfentes reakcióit nem tekintjük annak.

 

kicsi16_14-10-14_0

 

Ahhoz meg Barnák László rendezői és némely játszók ösztönös vagy tanult színészi érzékenysége szükséges, hogy mégsem egy műkedvelő csapat kétes kimenetelű küldetéséhez asszisztálunk. A szereposztás igen ügyes: Rose darabjában természetszerűleg nincs tizenkét főszerep, vannak viszont olyan alakok, akik belső erejük vagy épp erőszakosságuk révén tartópillérei lehetnek a mindenkori produkciónak. A szegedi előadás egyértelműen kijelöli őket: ilyen a végsőkig ellenálló, a döntéssel saját élete csorbáját kiküszöbölni akaró Dr. Kosztolányi József matematikus vagy az állandó hőzöngésből mélyen visszataszító karaktert építő Dr. Magyarossy József ügyvéd.

Az egész este mit sem érne a kis létszámú, ám annál erőteljesebb női szakasz nélkül. Dr. Nagy Erzsébet bíró higgadt, józan, a logikát a tényeknél magasabb rendűnek gondoló esküdtje mellett óriási nyereség Fekete Gizi közreműködése: a színésznő érzékenyen rajzolja meg a halk szavú, a világról sokat tudó asszony portréját, aki a terem (és a termen kívüli valóság) taszítóan macsó közegében is képes a lassú, kitartó küzdelemre. Hasonló erények jellemzik az ítélethozó gépezetbe homokot szóró Dr. Hegedűs István bíró, büntető kollégiumvezető eszköztelen jelenlétét: lehetetlenség kihozni a sodrából, türelmes, szívós munkával győzi meg a többieket. Persze nem a saját igazáról – rokonszenves módon többször elmondja, hogy talán ő is téved –, hanem inkább arról, hogy amit sziklaszilárd építménynek gondolunk, valójában talán csak illékony légvár. A diktátumok korában pedig ez, a kételkedni, vitatkozni, ha úgy tetszik: gondolkodni tudás, meg a néző rádöbbentése erre mindennél fontosabb.

Jászay Tamás

 

12duhos_ember_szinlap_0Reginald Rose: 12 dühös ember

Rendező: Barnák László

Rendezőasszisztens: Stefanik Luca
Producer: Ragány Zoltán
Produkciós vezető: Tajti Gabriella

 Szereplők >>>

 

 

 

 

 

 

[nggallery id=477]

Fotó: SZNSZ/Veréb Simon

 

Kapcsolódó írásunk:

Mindenki – más (Lábjegyzet Jászay Tamás Olyanok, mint mindenki más című színikritikájához) – Horváth Péter írása

 


Címke: , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő