02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Olyanok, mint mindenki más
2014.12.16 - tiszatáj

12 DÜHÖS EMBER

A hagyományos színház­fel­fo­gás szerint civileket a szín­padra ereszteni élet­veszé­lyes: Szegeden a 12 dühös ember hoz is ajándékot meg nem is… – Jászay Tamás írása

 

Ritkán kelt előadás akkora izgalmat Szegeden, mint az október közepén bemutatott, decemberben újabb, párelőadásos blokkban játszott 12 dühös ember. Az egyetem és a színház közös produkciójára lehetetlenség jegyet kapni, a városi szóbeszéd rögtön a bemutató után bombasikerről szólt, ahol a többségében jogi végzettséggel igen, színészi diplomával azonban nem rendelkező résztvevők valóságos társulatként kezdenek működni, de vannak olyanok, akik még ennél is távolabbi célokat sejtenek Barnák László újabb kis költségvetésű rendezése mögött. Összeesküvés-elméletek hallgatása helyett arra voltam kíváncsi: mi igaz mindebből?

Kezdjük a könnyebbik résszel: Reginald Rose darabja bárhol, bármikor előkapható, és hacsak nem követ el a mindenkori rendező (vagy még inkább: a darabot előadó csapat) óriási baklövést, akkor garantált a siker. Értem és elfogadom, hogy az ártatlan színháznéző nem botlik bele annyiszor a darabba, mint a kritikus, mindenesetre sokadszor is felvillanyozó volt érezni és hallani, ahogy időben előrehaladva a közönség szinte együtt lélegzett a karakterekkel: örültünk és drukkoltunk, ahogy és amikor kellett. Ez elsősorban a jól megírt darab érdeme, de tény, hogy Barnák visszafogott rendezése és az alkalmi színészek alkotó közreműködése is elengedhetetlen volt hozzá.

 

kicsi10_14-10-14_0

 

A sztori közismert: egy fekete fiú meggyilkolja apját, az esküdtszék dolga a bűnösség megállapítása, a fiú villamosszékbe küldése. A pofonegyszerűnek látszó döntést azonban akadályozza az egyik esküdt szelíden erőszakos ellenállása: miért is vagyunk olyan biztosak abban, hogy úgy történt az eset, ahogy azt a bíróságon előadták? A forró nyári éjszakán a nyolcadik esküdt a vele összezárt tizenegy embert idegesítő kérdésekkel, provokatív monológokkal, látványos demonstrációkkal győzi meg arról, hogy valójában más történ(hetet)t, mint amit a tények első olvasata alapján gondolnánk.

Rose színdarabja minidrámák, rövid pengeváltások sorozata: sok apró csatát megnyerve lehet csak eljutni a háború végéig. A tizenkét dühös ember nagyjából tizenkét típus, ezáltal pedig a társadalom maga; igen, ilyenek vagyunk, előítéletesek és rasszisták, tele gyerekkori frusztrációval, rossz megfigyelő képességgel, hajlamosak vagyunk a csúsztatásra, és egyáltalán: legtöbbször a könnyebbik utat választjuk ahelyett, hogy felmérnénk szavaink súlyát és tetteink valódi következményeit. Azt itt ne firtassuk, hogy valójában kicsoda és pontosan mit is nyer a (boldog?) végkifejlettel. És bár balgaság számon kérni egy előadáson olyasmit, amit az érezhetően nem gondol tétjének, mégis leírom: azokban a napokban-hetekben, amikor az óceán túlpartján ezrek-tízezrek vonulnak az utcákra a feketék elleni rendőri erőszak ellen tiltakozva, sőt szűkebb pátriánkban is kellene, hogy legyen mondanivalónk e témakörben, a produkció feltűnően távol tartja magát bármiféle aktualizálástól (hacsak az előadás elején felvillanó portrékat nem vesszük annak).

Van viszont valami, ami itt és most teszi érvényessé a szegedi előadást: az ti., hogy a városi (jogi) értelmiség krémje vesz benne részt. Hogy a helyi érdek felülkerekedik az univerzálison, azt pontosan jelzi, mondjuk, a városszerte ismert ügyvéd kirohanásainál hallható hangos nevetés. Nincs ezzel baj, mindenesetre az előadás bő másfél órája vakmerő kötéltánc a szakadék fölött: annak, hogy ezúttal a hóhért akasztják, vagyis hogy ügyvédnek, bírónak, ügyésznek a szokottól eltérő álarcot kell magára öltenie, nincs valóságos következménye az előadásra nézve, már ha a nézőtér egy részének bennfentes reakcióit nem tekintjük annak.

 

kicsi16_14-10-14_0

 

Ahhoz meg Barnák László rendezői és némely játszók ösztönös vagy tanult színészi érzékenysége szükséges, hogy mégsem egy műkedvelő csapat kétes kimenetelű küldetéséhez asszisztálunk. A szereposztás igen ügyes: Rose darabjában természetszerűleg nincs tizenkét főszerep, vannak viszont olyan alakok, akik belső erejük vagy épp erőszakosságuk révén tartópillérei lehetnek a mindenkori produkciónak. A szegedi előadás egyértelműen kijelöli őket: ilyen a végsőkig ellenálló, a döntéssel saját élete csorbáját kiküszöbölni akaró Dr. Kosztolányi József matematikus vagy az állandó hőzöngésből mélyen visszataszító karaktert építő Dr. Magyarossy József ügyvéd.

Az egész este mit sem érne a kis létszámú, ám annál erőteljesebb női szakasz nélkül. Dr. Nagy Erzsébet bíró higgadt, józan, a logikát a tényeknél magasabb rendűnek gondoló esküdtje mellett óriási nyereség Fekete Gizi közreműködése: a színésznő érzékenyen rajzolja meg a halk szavú, a világról sokat tudó asszony portréját, aki a terem (és a termen kívüli valóság) taszítóan macsó közegében is képes a lassú, kitartó küzdelemre. Hasonló erények jellemzik az ítélethozó gépezetbe homokot szóró Dr. Hegedűs István bíró, büntető kollégiumvezető eszköztelen jelenlétét: lehetetlenség kihozni a sodrából, türelmes, szívós munkával győzi meg a többieket. Persze nem a saját igazáról – rokonszenves módon többször elmondja, hogy talán ő is téved –, hanem inkább arról, hogy amit sziklaszilárd építménynek gondolunk, valójában talán csak illékony légvár. A diktátumok korában pedig ez, a kételkedni, vitatkozni, ha úgy tetszik: gondolkodni tudás, meg a néző rádöbbentése erre mindennél fontosabb.

Jászay Tamás

 

12duhos_ember_szinlap_0Reginald Rose: 12 dühös ember

Rendező: Barnák László

Rendezőasszisztens: Stefanik Luca
Producer: Ragány Zoltán
Produkciós vezető: Tajti Gabriella

 Szereplők >>>

 

 

 

 

 

 

[nggallery id=477]

Fotó: SZNSZ/Veréb Simon

 

Kapcsolódó írásunk:

Mindenki – más (Lábjegyzet Jászay Tamás Olyanok, mint mindenki más című színikritikájához) – Horváth Péter írása

 


Címke: , , , ,
2020.01.19 - tiszatáj

HÁROM DARAB A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN
Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Keresem a kapcsolatot a két művész alkotásai között. Rajcsók a hiányra épít, Esse Bánki a nem látható, de láthatóvá tett vonalakra, fénycsíkokra, fénypászmákra. A csutka mint hiány. Van egész alma is, kivágva egy rész belőle, egymás mellett vannak, rész és egész, az egész mint hiány. A rágás nyomai, az égig érő csutka, mint Jákob lajtorjája, felfele kell nézni […]

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 
Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő