Drága Elza!
Nyilván sokan kapták fel a fejüket a Drága Elza! című filmről érkező első hírek hallatán. Ilyen hírek akkor is vannak, ha a Drága Elza! reklámja meglehetősen halk volt az elmúlt hetekben; a mindenféle hálózatokon terjedő suttogópropagandának ugyanis nagy a szerepe a magyar kultúra terjesztésében. A háborúban elesett nagypapák, a Don mellett harcoló nagybácsik sorsa természetesen a miénk is […]
Továbbra is úgy gondolom, hogy a közönségnek támogatnia kell a magyar filmet, és ezt mindenki a leghatásosabban mozijegyek vásárlásával teheti. Továbbra is állítom, hogy a magyar filmnek szerepet kell vállalnia a közösség életében – a vígjátékoknak éppúgy, mint a nemzeti sorstragédiákról szóló alkotásoknak. Ha a magyar film társadalmi tényező akar lenni, és ha a közönség érteni szeretné önmagát, akkor nekik kettejüknek egymásra kell találniuk. A körülmények mindezt ábrándnak mutatják, mert a látszólag ingyenes letöltés elharapódzása éppúgy fenyegeti a magyar filmet, mint a közönség – egyébként tulajdonképpen alig érthető – közönye.
Nyilván sokan kapták fel a fejüket a Drága Elza! című filmről érkező első hírek hallatán. Ilyen hírek akkor is vannak, ha a Drága Elza! reklámja (nyilván pénzhiány miatt) meglehetősen halk volt az elmúlt hetekben; a mindenféle hálózatokon terjedő suttogópropagandának ugyanis nagy a szerepe a magyar kultúra terjesztésében. A háborúban elesett nagypapák, a Don mellett harcoló nagybácsik sorsa természetesen a miénk is, pontosan úgy, ahogy Szabó István Apa című szereplői összerakják emlékeiket az édesapáikról: az egyiké a Dontól jött haza iszonyú szenvedések után, a másiké Auschwitzban halt meg. Szóval minden izgalmas lehet, amit a mai filmesek mondhatnak a második világháborúról, azaz még egyszer: rólunk.
A Drága Elza! alkotói nagyszerű drámai anyagot találtak a történetükhöz: egy magyar baka elindulna hazafelé a frontról, de már a szabadságos vonatra sem sikerül feljutnia. Lombos honvéd Svejk és Utrius utódjának tekinthető abban az értelemben, hogy csendesen tűri mindazokat a szenvedéseket, amelyek egy igazi kisembert érhetnek egy olyan korszakban, amikor a hozzájuk hasonlók ezrével és nyom nélkül pusztulnak az első és a második világháború csataterein.
Érthetetlen ugyanakkor, hogy a rendező miért terheli meg a hőse sorsát és a filmjét azzal a nyugodtan üresnek mondható metafizikával, amely az egész történetet körüllengi. Lombos honvéd körül állandóan feltűnik egy Faustszerű alak, aki ugyan hozzá hasonlóan egyszerű bakának látszik, ám mintha mindent tudna Lombosról, noha a felkínált alkuinak semmiféle dramaturgiai megalapozottsága nincs. Hanem a dramaturgia: forgatókönyvíróknak szervezett iskolákban tanítják, hogy a színpadon és a filmvásznon beszélt nyelv egyszerre hétköznapi, ha a történet úgy kívánja, és egyszerre stilizált, mert mégsem élőbeszéd, amilyennek a villamoson halljuk. Na most a Drága Elza! szereplői valamiféle simára csiszolt irodalmi nyelvet beszélnek, még akkor is, ha ezt a nyelvet káromkodással tarkított bakanyelvnek szánja a párbeszédíró. Még egy mondat a nyelvről: oroszul beszélő szereplők jellemzésére nem elég, hogy ellenszenves torokhangon a „davaj” és a „pasli” szavakat hangoztatják, és hát az oroszban mozgékony a szóhangsúly, ezt nem sikerült a tanácsadóknak megértetniük a színészekkel, bármennyire igyekeztek. Többször is megesik továbbá, hogy egyetlen jeleneten belül ellentmondásba keverednek a szereplők saját magukkal, de nem azért, mert ők tétovák, hanem azért, mert a megteremtőjük az. A rendező sajnos nem döntötte el, hogy Lombos és rossz szelleme hadakozik egymással vagy segíti egymást – természetesen két szereplő kapcsolatában ellentétes törekvések simán előfordulhatnak, de mindkettőt igazolni kell, ha nem lélektanilag, hát máshogy.
Nincs kétségem afelől, hogy az alkotók alapos történelmi tanulmányokat folytattak, de egyáltalán nem meggyőző a főszereplő hadifogoly helyzete: mintha maga dönthetne a szökésről (hogy aztán a szökése véres jelenetekbe torkolljon, nem is értem). És ha már az akciójelenetek szóba kerültek: nagyon úgy tűnik, hogy a stábnak ezek mennek a legjobban, ami kétségtelen módon a film nagy erénye, de a kiváló pirotechnika és a nagyszerű hangsáv nem menti a fenti fogyatékosságokat.
Nagyon sajnálom, de a Drága Elza! jó szándékú, tehetséges emberek nagyon rossz filmje. Igazán kár érte. De vagyunk még nagyon sokan, akik kitartanak a magyar film mellett.
Szíjártó Imre
Drága Elza!
Magyar film, 2014.
Rendezte: Füle Zoltán, forgatókönyv: Füle Zoltán, zene: Horváth Szilárd, operatőr: Grátz Márk, producer: Füle Zoltán, Barbalics Péter, Weith Katalin.
Szereplők: Makray Gábor, Ripli Zsuzsanna, Bodor Géza, Varga Tamás.
