Fűrész

A lány vörös, kisírt szemére figyeltem fel először. Vagy talán a sírás ütötte meg hamarabb a fülemet és ezért néztem rá, nem tudom. Hazafelé tartottam, fáradtan sétáltam át a Belvárosi hídon Újszegedre. Az újszegedi hídfőnél, a lépcsőlejáró melletti kiszélesedő, kör alakú részen állt a pár. A srác derekával a korlátnak támaszkodott, testtartása laza, egyik keze zsebrevágva farmerében. A tekintete viszont kissé feszültnek tűnt, idegesen nézett az út vagy a mögötte lévő folyó felé, láthatóan kényelmetlen volt számára a másik sírása. A lány vállai előre estek, kissé görnyedten a fiú felé fordult, aki testével félig, a fejével pedig egészen tőle el.

– Most mi a baj? Ez az igazság – mondta félszegen, hangja nem volt vigasztaló.

(Pilátusi kérdés)

Nem tudom, ezen kívül mást nem hallottam. Lementem a lépcsőn és átvágtam a parkolón. Hazafelé gondolataimba merülve a saját házam táján söprögettem. Volt mit. Ez az igazság. Ez volt az igazság, noha ez nem tett boldoggá, sőt – mit mondjak – inkább keserűvé tett. Azon gondolkodtam, milyen eszközöket választok, választunk ahhoz, hogy kifejezzük a másikról, a másik gondolatairól alkotott véleményünket.

Ritkán szikét, gyakran fűrészt.

Az emberi test összetett mechanizmus és bár sokat kibír, bámulatos gyógyulásra képes, nem túl bonyolult feladat kárt tenni benne. Ha valakinek a testét fel kell nyitni, az orvos az adott célnak megfelelően a legprecízebb és leghatékonyabb eszközt választja ki. Nem vagyok sebész, de azt hiszem, egy – mondjuk – vakbél műtéthez, ritkán használnak fűrészt, pedig biztos vagyok benne, hogy a betegek túlnyomó többségét fel lehetne nyitni azzal is. Igaz, én soha nem próbáltam.

Az emberi lélek nem kevésbé összetett mechanizmus, a testhez hasonlóan sokat kibír, nehezen gyógyul és gyerekjáték kárt tenni benne. Legyünk őszinték: többségünknek már rutinja is van ebben. Időnként elkerülhetetlennek tűnik, hogy sebeket okozzunk, ez egy ilyen valóság, a lehetséges világok legjobbika (próbáljuk csak meg elképzelni a többit). Ám önmagában ez még nem indokolná, hogy ne válasszuk meg körültekintően az eszközeinket. A fenti példában a sebész a szikét, nem pedig a durva fűrészt választotta. Pici sebet ejt, akkorát, amekkorát feltétlenül szükséges. De még azután is marad sebhely.

Szabó István Zoltán (Steve)