12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.28.
| Kerekasztal Színház – Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.21.
| ZUG művészeti tetthely – Homo Ludens Projekt: Humánia >>>
11.21.
| A 16. Verzió Filmfesztivál szegedi programjai >>>
11.20.
| Grand Café – Próza Nostra Irodalmi Estek: Moskát Anita és Brandon Hackett >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.17.
| Háború utáni és kortárs művekből rendez aukciót a Virág Judit Galéria >>>
11.15.
| Nepp Józsefet ünnepli 2019-ben az Országos Rajzfilmünnep >>>
11.13.
| SZTE – Indul az AudMax Esték előadássorozat >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Horváth Péter: Úr ír
2014.11.27 - tiszatáj

KŐRÖSI ZOLTÁN: SZÍVLEKVÁR

– és néha olvas is.

Legtöbbször persze olyasmit, ami az úr dramaturgi és rendezői munkájával kapcsolatos: hangjátékokat, friss drámai zsengéket, forgatókönyv-vázlatokat, régi tanítványok prózai próbálkozásait, közben egy-két olcsó krimit vagy agymosásra való lektűrt.

Igazi irodalmat viszont ritkán.

(Milyen az igazi irodalom? Mondjuk úgy: felkavaró. Lebilincselő. Nem tolakodó, hanem valamiképp: megengedő. Külső és belső kalandra vivő.)

Nos, a héten egy ilyen könyvet olvastam:

Kőrösi Zoltán nemrég megjelent új regényét, a Szívlekvárt.

Rendkívül olvasmányos, izgalmas, remek könyv, az újabb-kori magyar próza olyan – számomra felejthetetlen – csúcsaira emlékeztet, mint amilyen Fejes Endre Rozsdatemető-je vagy Kertész Ákos Makra című regénye volt.

Ezzel, persze, elárulom magam.

Kedvelem és elismerem az elmúlt évtizedekben született magyar posztmodern prózaműveket is, de hozzám igazán közel mégis a „realistának” nevezhető alkotások állnak. Olyan művek, amelyek – minden divatos vagy divatjamúlt, valós vagy képzelt nehézségek ellenére, mégis – megpróbálnak a „valóságról” tudósítani. (És valóság alatt most nem a filozófiai szempontból tárgyalható valamit értem, hanem azt a mindennapi életet, amelyet valamennyien élünk hétfőtől vasárnapig. És amiről naponta mesélünk egymásnak így, úgy, piacon, otthon, munkahelyen, kocsmákban vagy éppen maroktelefonon. Tódítunk időnként, máskor bizonyos részleteket elhallgatunk, vagy éppen kiszínezünk… A valóság – ezek szerint – a velünk és bennünk élő idő.

Természetesen tudom, hogy a huszonegyedik században az urak nem úgy írnak, ahogy – mondjuk – a tizenkilencedik vagy huszadik században tették, noha az olvasói szokások lassabban változnak az időben az „írói szokásoknál”. A könyvtári kölcsönzések kimutatásai szerint a „realizmus” még mindig kenterbe veri az egyéb esztétikai megfontolásokat. Mióta a világ – világ, az ember szereti történetekben viszontlátni magát.

Kőrösi Zoltán új műve közép-kelet-európai jelenünk mellett közelebbi és távolabbi múltunkról mesél – egyrészt dokumentum erejű történelmi hitelességgel, másfelől érzékletesen, érdekesen és (egye fene, leírom még egyszer) izgalmasan rajzolja elénk a beszélő nevű Magyar család alakjait, akik az elmúlt másfél évszázad fényekkel, árnyakkal, katasztrófákkal és bűnökkel teli útvesztőjében bandukoltak, bukdácsoltak, győztek, vesztettek, akartak, szenvedtek, örültek és szerettek – lehetőségeik szerint, a maguk módján. Az ismeretlenül is ismerős regényalakok közül szépségesen kiemelkedik egy orosz nő. A kommunizmus véres, gigászi torzóját majd egy évszázadon keresztül  építve és pusztítva megalkotó szovjet rendszer minden álmát és rettenetét elszenvedő asszony minden szerelem ellenére gyermektelen marad, és mégis, mintha valamennyünk dajkáló dédanyja volna…  Megkockáztatom: az ő alakjában halhatatlan figurát teremtett az író.

Szívszorító családregény.

A szívszorító, persze, manapság gyanús jelző, mintha valami szégyellni valóan érzelmes, netán szentimentális tartalomra utalna, pedig Szívlekvár csak annyira érzelmes, amennyiben a címe az. Benne van ugyanis a szív szó. (És a lekvár. Mondhatni: benne vagyunk a lekvárban.) A szerző szerint még mindig van szíve az embernek, és ez a szív arra való, hogy mindent kibírva pumpálja bennünk az éltető vért tovább és tovább. Érzelmek jönnek és mennek, vágyak, vonzalmak emelnek és nyomnak, hegeket, repedéseket hagyva maguk után. A repedések vonalai a falakon épp úgy felismerhetőek, mint a tenyerünk rovátkáiban vagy az arcunkra rajzolódó ráncokon. Ám ez az idő szőtte vonalrendszer olyan, mint egy térkép, amelyen többféle út vezet egyik pontból a másikba. Vagy mint egy mágneses rezonancia felvétel rajzolata, amelynek nyomán az egyik orvos gerincsérvet, a másik másféle elváltozást diagnosztizál. Többféle múlt? Többféle valóság? Többféle magyarázat? Többféle tanulság? Bármelyikünk megvizsgálhatja a saját családi legendáriumát: sokféle változat lenyomatát találja a meseszőttesben, attól függően, melyik rokoni ág mentén követjük végig a történet fonalát…  A különbségek dacára egy vonatkozásban minden változat egyfelé mutat:

Ahogyan a felmenőink, úgy mi is meg fogunk halni előbb-utóbb.

A majdani nyughelyünk fölött nyíló kórók, vadvirágok, gyümölcsös bokrok, mérgező tüskéjű indák főzetéből készül az utódainkat éltető szívlekvár.

 

1251344_4Libri Könyvkiadó 

2014

432

3990 Ft
 

 


Címke: , , , ,
2019.11.15 - tiszatáj

SZÍVEK KIRÁLYNŐJE
Zöldbe és szürkébe bugyolált erdei részlet – első körben rögtön a harmóniára asszociálnánk, csakhogy a dán-egyiptomi May el-Toukhy erotikus melodrámájának nyitánya fejtetőre állítja az elvárásainkat. Pörögni kezd a felvevőgép, szimbolikusan érezzük, beköszöntött a káosz, valami rossz készülődik,,, SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt […]

>>>
2019.11.13 - tiszatáj

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: APRÓMUNKA EGY PALOTÁÉRT
Úgy tűnik, a Krasznahorkai-univerzum súlyosan és rendíthetetlenül, csupán a maga törvényeinek engedelmeskedve gravitál az irodalmi térben, és e kikezdhetetlen alkotói szuverenitás a független gondolkodás és létezés etikáját írja bele az életmű egészébe. A periféria, a margó határvidékén történő berendezkedés nem csak a szerzői autonómia, hanem az aktuális irodalmi divatokat következetesen figyelmen kívül hagyó szövegek tekintetében is a szabadság megőrzésének egyik lehetséges biztosítéka… – SZABÓ GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.11.12 - tiszatáj

OLOSZ ELLA TEXTILMŰVÉSZ ALKOTÁSAIBÓL NYÍLT EMLÉKKIÁLLÍTÁS
A kedvencemmé lett egy fénykép Olosz Elláról: az, amelyiken a művész egyik geometrikus rendbe zárt szőttese előtt áll, karba font kézzel egy finoman csíkozott blézerben. A törékeny alak mintha maga is a mögötte látható mű szerves része lenne. Azt hiszem, ez egy jellemző kép róla, ez a nagyszerű asszony testileg, lelkileg azonosult művészetével. Ez az autentikusság átsüt a szövedékeken, leragyog a szőnyegekről, a ránk hagyott életművéből személyisége pontosan kiolvasható… – PACSIKA LIA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.12 - tiszatáj

ÁLOM DOKTOR
Járgány motor nélkül. Stephen King legendás Kubrick-kritikája szerint ilyen adaptációt csiszolt 1977-es bestselleréből a híresen perfekcionista direktor. Rögtön ki is ütközik a különbség: az író csupán populáris paneleket tologat, míg a 2001 és a Mechanikus narancs adaptőre szerzői hangütéssel közelít a témához, vagyis darabokra szed, analizál, újra összerak, és valami egyedit teremt. Mike Flanagan misztikus horrorja – vagyis egyszerre a Ragyogás című regény és film folytatása – után még tágabbra nyílik a könyv és mozi közötti rés… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.09 - tiszatáj

KISS JUDIT ÁGNES: A HALÁL MILONGÁT TÁNCOL
Tizenöt éves koromban, konfirmációi előkészítőn a lelkészünk azt a kérdést tette fel nekünk, mihez kezdenénk, ha megtudnánk, hogy 24 óra van már csak hátra az életünkből, és jön a világvége. A többség nagy része szendén megadta a pc választ: kibékülnék a haragosaimmal, elmondanám a szeretteimnek, mennyire fontosak nekem, rendbe tenném a dolgaimat, imádkoznék Istenhez stb. Egy lány volt csak közöttünk, aki ki merte mondani a frankót, én bizony kipróbálnám a kábítószert és a szexet, mert nem akarok úgy meghalni, hogy egyikben sem volt részem… – ISTÓK ANNA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.07 - tiszatáj

A XXIX. PLEIN AIR NEMZETKÖZI ALKOTÓTELEP KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Tudjuk, hogy egy művésztelepet elindítani és működtetni nem egyszerű dolog. Munka van vele. Sokba kerül. Akkor mégis miért szeretne Csongrád városa művésztelepet magának – Európa és Magyarország sok más településével együtt? Talán azért, mert csupán a művészet képes időtállóan és hitelesen dokumentálni egy időszakot, egy kort. Hogy a művészet maradéktalanul tiszta, romlatlan és igazmondó lenne? Szó sincs róla. De még mindig ez a legjobb megoldás. Ahogyan a demokrácia… – GYARMATI GABRIELLA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.03 - tiszatáj

INTERJÚ A HOMO LUDENS PROJECT ALKOTÓIVAL
A Homo Ludens Project kompániájáról nehéz úgy beszélni, hogy ne személyes emlékek, tapasztalatok sora rohamozzon meg. Több elsőjénél ott voltam, és egészen felemelő látni, merre haladnak. Ahogy ott ülök a megbeszélt helyünkön Benkő Imolára és Szilágyi Szabolcsra várva, az jut eszembe, hogy ők is olyan emberek, akikkel ott tudom felvenni a beszélgetés fonalát, ahol leejtettük. Két folyton mozgó figura, akik folyamatosan feszegetik a határaikat, ezzel bevállalva olyan élethelyzeteket akár szakmai téren, akár civil életükben, amelyekre lehet, hogy ők sem számítottak eddig… – TÓTH EMESE INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő