Tiszatájonline | 2014. november 25.

„Bármihez képest másmilyen zenét játszunk”

A 2012-ben alakult, háromtagú Gyík zenekar akusztikus hip-hop és slam poetry műfajában utazik, dalaik jellegzetessége a looper pedál és a cajón használata. A csapat kétéves munkásságát felölelő első nagylemezének online premierjére november 26-án, koncertjére pedig november 28-án a Bem moziban kerül sor […]

BESZÉLGETÉS A GYÍK ZENEKAR TAGJAIVAL

A 2012-ben alakult, háromtagú Gyík zenekar akusztikus hip-hop és slam poetry műfajában utazik, dalaik jellegzetessége a looper pedál és a cajón használata. A csapat kétéves munkásságát felölelő első nagylemezének online premierjére november 26-án, koncertjére pedig november 28-án a Bem moziban kerül sor. A tagokkal (Balogh Borsa – gitár, beatbox, loopok; Lukovich András – gitár; Nagy Viktor – ének) az esemény apropóján beszélgettünk.

 

Kicsit meséljetek a kezdetekről, hogyan jött az ötlet, hogy zenekart alapítsatok?

Viktor: Borsával az RS2-ben zenéltünk együtt, ők ketten az Andrissal meg még az egyetemi zenekarukból ismerték egymást, így lettünk hárman.

Sejtem, hogy sokan kérdezték már tőletek, hogy miért lett éppen Gyík zenekar lett az együttes neve…

Borsa: Ezt valóban rengetegszer kérdezték már tőlünk, ezért nemrég azt beszéltük meg, hogy akárhányszor kérdezik, mindig mást fogunk válaszolni rá. Az eredeti névválasztási verzió története annyi, hogy Nagytétényből indultam próbára és útközben megláttam egy gyíkot a földön. Akkor elkezdett foglalkoztatni, hogy mi lenne, ha a zenekart erről az állatról neveznénk el. Először elvetettem az ötletet, aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, ugyanis eszembe jutott, hogy rímel a Csík zenekarra, amit akkor igencsak viccesnek találtam. Később sms-ben vetettem fel Andrisnak ezt a névválasztási opciót. Tetszett neki, ebben maradtunk. Viktort ezek után már meg sem kérdeztük, hiszen kétharmados többség van a zenekarban (Andris, én), így neki ebbe nem is volt beleszólása.

Viktor: Azért azt hozzátenném, hogy én annyira nem voltam kibékülve ezzel a névvel, éppen azért, mert nagyon rímel a Csík zenekarra. Aztán telt az idő, és észrevettem, hogy pont ezért kezdenek el érdeklődni irántunk az emberek, mindenki rákérdez, kíváncsiak a sztorira. Egyszer volt mindez hátrány: egy menedzser szívesen foglalkozott volna velünk, a névváltoztatáshoz viszont ragaszkodott. Nem álltunk kötélnek, kiadtuk az útját és működtünk tovább ezzel a névvel.

András: Ráadásul nagyon jól nézett ki a tavalyi Orfű plakát: az első sorban szerepelt a Csík zenekar, öt sorral lejjebb pedig a Gyík zenekar.

Játsszunk olyat, mintha úgy kérdeznék, hogy nem hallottam a számaitokat. Milyen témákat dolgoztok fel a zenéitekben?

Viktor: A dalaink emberi dolgokról, az átlag hétköznapi emberek problémáiról, életérzéséről szólnak a mi szűrőnkön keresztül. Távol áll tőlem, hogy megmondóember legyek, vagy, hogy leüljek egy szöveg fölé és azt mondjam: na most akkor márpedig erről a témáról akarok írni, és ha kell, ha nem, beleizzadom a rímeket a mondandómba, megszámolom a sorokat, figyelek a rímekre. Távol áll tőlem, hogy erőnek erejével beleerőszakoljak még plusz két sort a mondandóba csak azért, hogy ezzel technikai szabályoknak feleljek meg. Könnyedén szeretem kiadni magamból, amit érzek.

Értem, de a rap, a hip-hop, a slam poetry, vagyis mindaz, ami műfajilag jelen van a számaitokban, eleve magában hordozza a hatalomnak való odamondás lehetőségét. Mennyire érzitek feladatotoknak, hogy a művészetetekbe beépítsétek a jelenlegi magyarországi állapotok kritikáját?

Viktor: Nem szeretünk belemenni a politikába, habár az igaz, hogy a szövegeink magukban hordoznak egyfajta társadalomkritikát, de mindezt igyekszünk a saját szemszögünkből, a saját életünkön keresztül közvetíteni. Erről az egészről, mármint a politikáról én azt gondolom, hogy lerágott csont. Mindenki ezzel foglalkozik, a legutolsó kocsmában is azt hallod, mivel elégedetlenek az emberek, mi a rossz a rendszerben.  Szerintem felesleges mindezt meglovagolnunk. Azt gondolom, hogy, sokkal inkább kihívás olyasvalamire felhívni a figyelmet, amit az emberek nem vesznek észre, ami felett elsiklanak. Saját dalokkal, politikamentesen újat nyújtani. Ez a célunk.

András: A politika ráadásul nagyon megosztó dolog. Mi hárman külön-külön sem ugyanazt gondoljuk, ettől függetlenül remekül elvagyunk egymás társaságában mind civilben, mind szakmailag. A békés egymás mellett élésre talán a legjobb példánk a foci: míg Borsa erősen Ferencváros drukker, én Újpest szurkoló vagyok. Viktor maradt a kakukktojás, ő nem szereti a focit.

Hogyan határoznátok meg a műfajt, amiben játszotok?

András: Na, ezt nemrég sikerült végre frappánsan összefoglalnom: bármihez képest másmilyen zenét játszunk.  Viktor rappel, és nem énekel, én nem hip-hop alapot gitározok, Borsa köztünk a multifunkcionális instrumentalista – ő anno még basszusgitárosként kezdett, aztán jött a  latin gitár, később pedig megtanult cajónozni és beatboxolni is, ebből az egyvelegből alakul aztán ki a mi zenénk. A gitár-rap ötvözettel a zenekar célja nem az újítás volt, egyszerűen arról van szó, hogy mindhárman azt a részfeladatot látjuk el, amihez értünk. Hozott anyagból dolgozunk.

Melyik korosztályt célozza meg a Gyík zenekar?

Viktor: A számaink mindenkinek és mindenkihez szólnak, a szövegek is mindenki számára jól érthetőek, átérezhetőek. Nincs konkrét célközönség, nem korhatárhoz kötött műfajban mozgunk. Igaz, anyukám meghallgatott múltkor egy-két számot és neki nem tetszettek, ezek szerint nem ő a célközönségünk.

A slam poetry egyre nagyobb teret követel magának az utóbbi években. Ebben a modern költészeti stílusban is otthonosan mozogtok. Gondolkodtatok már azon, hogy benevezzetek egy országos slam versenyre?

Borsa: Voltunk már ilyenen, köszönjük a kérdést. Érdekes, vicces emlék fűződik hozzá. A Mika Tivadar Mulatóban kapott helyet a verseny, de átadnám a szót az illetékesnek.

Viktor: A slam műfaja akkor ragadott először magával, amikor megnéztem a Slam című filmet. A történet főszereplője egy díler srác, aki ráérő idejében szabadverseket ír és előadja azokat. Sokáig fogalmam sem volt arról, hogyan zajlik a valóságban egy slam verseny, de utánanéztem, hol van ilyen, mik az elvárások.

Borsa: Igen, aztán nem sokkal később benevezett az említett versenyre, harmadik lett, de az eredményhirdetés már nem izgatta annyira, ezért, mint aki megtette, amit megkövetelt a haza, szépen hazament. Ez volt az első és talán az utolsó slam verseny Viktor életében.

Viktor: Borsa hívott fel, közölte velem a helyezést, és azt, hogy ő nem veheti át a pólót amit nyertem, én pedig azóta sem mentem el érte.

Említettétek, hogy cajónt és a loopert is használtok. Beavatnátok, mit érdemes tudni ezekről az eszközökről?

Borsa: A cajón egy fából készült ütőhangszer, leginkább egy nagy dobozra vagy egy madáretetőre hasonlít, amelynek a tetejére ülve tenyérrel dobolnak.

András: Fontos, hogy nem egyszerre hárman ülünk a tetejére!

Borsa: A lopper egy pedál, amelynek segítségével élőben zenei alap készíthető.

András: Élőben előállított sávok végtelenítve, egymás után kerülnek lejátszásra, és arra jön rá a két gitár, plusz a rap.

Értem. A klipjeitekből jól látszik az igényesség, adódik is a kérdés, hogy milyen technikai háttér áll a zenekar mögött?

András: Nagyon sokat köszönhetünk Fellegi Dénesnek, aki a Fellegi Creation keretein belül a klipjeink javarészét operatőrként, vágóként és rendezőként gondozza. A lemez hangzóanyagának készítése során Dióssy D. Ákos bábáskodott fölöttünk, neki is nagyon sokat köszönhetünk, mert azon túl, hogy rendkívül jó hangmérnök, ötleteivel is sokat segített nekünk az évek során. Nem mehetünk el szó nélkül a kétszeres Alfabéta-díjas Lakatos István mellett sem, aki a lemezborítónkat tervezte, és akinek Óraverzum című regényét ez év november 20-én mutatták be a Clock Cafe-ban.

Végül beszéljünk a lényegről, a most megjelenő lemezetekről. Milyen koncepció jellemzi és mennyit dolgoztatok rajta?

András: Kronológiai album, azaz az elmúlt két évben felvett számaink szerepelnek rajta.  Az eddigi zenei munkásságunk lezárásaképpen készítettük. Azért tartom jónak a kronológiai koncepcióját, mert, a hallgatónak világosan kiderül belőle, honnan indultunk és hová jutottunk 2012 nyarától. A számokat kettesével folyamatosan vettük fel stúdióban, vagyis masszív két évet dolgoztunk rajta.

A lemezbemutatóra november 28-án kerül sor. Mire számíthat a közönség?

Borsa: Mozikoncerte és irgalmatlan vizuálra a Bem moziban. Nicholas Tefay lesz az egyszemélyes előzenekarunk, róla annyit érdemes tudni, hogy Magyarországon élő, rendkívül jó hanggal megáldott ausztrál srác. Ő este 20 órakor kezd, majd fél órával később mi lépünk fel. Az albumon szereplő dalokat videóinterjúk vezetik majd fel, vetítéssel és vizuál effektekkel egybekötött koncert lesz. Szerintem nagyon hangulatos lesz mindez egy már tíz éve nem működő art moziban. Mindenkit sok szeretettel!

 Jónás Ágnes