Tiszatájonline | 2014. november 22.

Alex + Ada

Az ember és a mesterséges értelem kapcsolata régóta az egyik legkedveltebb sci-fi toposz, bár a legtöbb ebből születő műnek, legyen szó akár filmről, akár könyvről, akár képregényről, nehezére esik túllépni a „gép az élők kiirtására tör”-klisén […]

Az ember és a mesterséges értelem kapcsolata régóta az egyik legkedveltebb sci-fi toposz, bár a legtöbb ebből születő műnek, legyen szó akár filmről, akár könyvről, akár képregényről, nehezére esik túllépni a „gép az élők kiirtására tör”-klisén. Az amerikai filmipar különösen nagy erővel próbálja az utóbbi (és az elkövetkező) egy-két évben kissé árnyaltabban megközelíteni ezt a témát – elég csak Spike Jonze A nő című filmjére gondolni, amely a gép és az ember viszonyát egy szépen, kifinomultan megírt párkapcsolati drámára építette fel. Ennek egyfajta képregényes párja Sarah Vaughn és Joshua Luna Alex + Ada című, jelenleg 10 résznél tartó folytatásos sorozata az Image kiadónál.

A jövőben járunk, amikor a technológia már elért arra a szintre, amin a robotokat öntudattal is képes felruházni. Ez azonban, köszönhetőn egy évekkel korábbi géplázadásnak, szigorúan tilos. A robotok nap, mint nap segítik az emberek munkáját és szórakozását – sőt, még a szexuális életüket is. Tökéletesen valósághű, mesterséges nők/férfiak várják, hogy kielégíthessék tulajdonosaik igényeit.

alex+ada-04-pg4

Az egyik ilyen tulajdonos egy Alex nevű fiatalember, aki képtelen túltenni magát azon, hogy előző barátnője szakított vele, és saját nagyanyja rendel neki egy „gépnőt”, hogy segítsen neki túljutni a holtponton. Alex eleinte hallani sem akar a dologról, lassan azonban mégis hozzánő az új társa: elnevezi Adának, és amikor megtudja, hogy a modell alapvetően képes volna öntudatára ébredni (csak ezt a funkciót a gyártója a törvények miatt letiltotta), úgy dönt, hogy nem éri be egy szimpla, engedelmes robottal…

Ahogy A nő – és úgy általában, az igazán jó sci-fik – az Alex + Ada is az emberi kapcsolatok és az emberi természet vizsgálatára használja a tudományos fantasztikumot. Vaughn és Luna (mindketten írják, utóbbi pedig rajzolja is a képregényt) egy szép, tiszta, már-már a legcsekélyebb visszásságok nélküli, utópisztikus jövőt vázol fel, amelyben az emberiség a jelek szerint túlhaladta azokat a félelmeket, amelyekkel nekünk itt és most még szembe kell néznünk. Az egyetlen problémát továbbra is az új, az ismeretlen, a más elfogadása jelenti – ezek azonban immár nem szexualitásban, bőrszínben, vallásban jelentkeznek, hanem szinapszisokban.

Kollektív félelmében a társadalom képtelen felismerni, hogy egy újfajta életet teremtett: hogy a megalkotott robotok immár nem pusztán szolgálók, hanem potenciálisan saját akarattal, saját érzelmekkel, felfogásmóddal, világnézettel, ízléssel, saját, önálló gondolatokkal rendelkező lények. Akik nem akarnak pusztítani, ölni, hatalmat átvenni – hanem csak azt, amit mindenki más is: élni.

alex+ada-05-pg1

A sztori előrehaladtával Alex akarva-akaratlanul is (de inkább akaratlanul, afféle spontán módon) a robotok szabadságának egyfajta „pacifista harcosává” válik, ahogy más mesterséges intelligenciák segítségével lehámozza a gátakat Ada programozásáról, és ezzel szembehelyezkedik a fennálló társadalmi renddel. Hogy ez a sztoriszál milyen irányba fut majd ki, mennyire marad meg a széria a mostani, bensőséges, lírai szintjén, és mennyire válik grandiózusabbá, ahogy az emberek és a gépek közti kapcsolat új fordulópontjára érkezik, az még a jövő zenéje.

De a lényeg nem is, ez mert az Alex + Ada alapvetően egy szerelmi történet: a potenciálisan benne rejlő nagy ívűség a címszereplők viszonyából indul ki. Vaughn és Luna bámulatos érzékenységgel és intelligenciával mossák át az ember és a gép kapcsolatát a férfi és a nő kapcsolatába: valahol Alexnek és Adának is ugyanazokkal az akadályokkal kell megküzdeniük, mint minden más párnak a világon. Meg kell érteniük, el kell fogadniuk, ki kell ismerniük egymást – csak esetükben nincs mire támaszkodniuk, nincs precedens, és bimbózó szerelmüknek már a puszta létezése is törvénytelen.

Kifinomult, precíz forgatókönyvével és Luna egyszerű, de roppant kifejező és hatásos képi világával az Alex + Ada értelmesen, szépen és elgondolkodtatóan mesél arról, hogy mit jelent embernek lenni, szeretni, többre és jobbra vágyni, megbékélni, továbblépni és elfogadni. Invenciózus szerelmi történet, izgalmas dráma és nagyszerű science fiction.

 Rusznyák Csaba

[nggallery id=463]