„Játékos légy, ne bábu”
Temesi kötetét böngészve olyan érzésem támadt, mintha az Anna presszóban vagy a kedves emlékű Béke tanszéken üldögélnénk a bölcsész kollégákkal, másod-, harmadéves egyetemisták, államvizsga előtt állók és doktoranduszok együtt, s hallgatnánk a jobbnál jobb történeteket a régmúltból… – Gajdó Ágnes kritikája
TEMESI FERENC: MIÉRT NEM LETTEM…?
Az ember néha szívesen eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha madár lenne, vagy valamilyen növény, netalántán nemet és testet váltva egy másik személyként élhetné az életét. Szó sincs arról, hogy szeretnénk, ha mindez valóságosan is megtörténne, pusztán a játék kedvéért tűnődünk. A leggyakoribb talán, hogy szívesen visszarepülnénk a múltba, meg nem történtté téve a kellemetlen élményeket, másként cselekedve egy-egy életre szóló döntéshelyzetben. Mindezt persze annak tudatában, hogy semmi értelme a „Mi lett volna, ha…?” kezdetű kérdéseknek, hiszen minden okkal történt és történik velünk.
Bennem a Tisza-parti városban töltött egyetemi évek idéződnek föl, ha egy Szegedhez kötődő alkotó írásait olvasom. Temesi kötetét böngészve olyan érzésem támadt, mintha az Anna presszóban vagy a kedves emlékű Béke tanszéken üldögélnénk a bölcsész kollégákkal, másod-, harmadéves egyetemisták, államvizsga előtt állók és doktoranduszok együtt, s hallgatnánk a jobbnál jobb történeteket a régmúltból. Temesi sztorizik, mesél, közben megelevenedik a gyerek- és ifjúkora; szinte érezzük a füstös kocsmák bölcsebbnél bölcsebb gondolatokra inspiráló légkörét, vagy épp magunk is ott tisztítjuk a zöldséget a szigorú nagymama konyhájában, előkészülve a lefejezett kiskakas megfőzéséhez. Több évtized miliőjét rajzolja meg igen érzékletesen az író, kacagtató, olykor szomorkás humorral idézve föl életének jeles és jeltelen/jellegtelen napjait, fontos és kevésbé fontos mozzanatait, s azokat az embereket, akikkel valami módon kapcsolatba került: Matyika, Géza, Boros doktor, Bella Pista, Lázár Ervin, Kati, Vera, Páskándi Géza, Tombácz János, Dinnyés Jóska, Lajoska, Tatár bácsi, Lacika, Weszely Ernő, Veress Miklós…
A Miért nem lettem…? kötetben harminchárom, olykor kisesszének is beillő rövidtörténet/mese sorakozik. Lelkes Temesi-rajongók minden bizonnyal kigyűjtik majd az aforizmának is beillő, bár itt-ott közhelyszerű gondolatokat. Számomra azok a történetek a legérdekesebbek, amelyekben a sodró lendületű, remek helyzetleírást a szereplők rövid és találó jellemzése követi. A Miért nem lettem …sakkozó? című történet például ilyen. Hosszadalmas levelezős partikról, Bella Istvánnal vívott csatákról olvashatunk, s kiderül az is, hogy „a sakkban van humor, tragédia, groteszk, visszavágás, harag, elnézés, sakkvakság, boldogság, szomorúság – minden.” A záró gondolat pedig minden időben igencsak megfontolandó: „Kerüld a tömeget. Játékos légy, ne bábu. Mert az életben matt után is folytatódik a parti.” (52.)
Temesi mesélőkedve nem csökken, ahogy haladunk előre, mindinkább belemelegszik a történetmondásba, filozofálásba, anekdotázásba. S közben arról győz meg, hogy minden emberben nagyon is sok lehetőség rejlik, nagyon sokat nyom a latban, hogy ki mit gondol magáról. „A magunkról alkotott elképzelés megváltoztatása megváltoztatja a jövendőnket is. (…) Mindnyájan egy kicsit királyfik és királylányok vagyunk, és a legtöbben úgy teszünk, mintha vándorcigányok neveltek volna fel bennünket. Az érezzük, hogy az élet gazdagsága másoknak adatott meg, és nem nekünk. Mi túl pocakosak/gebék, okosak/oktondiak, magasak/alacsonyak vagyunk, és így tovább. Pedig csak úgy kéne tennünk, mintha olyanok volnánk, amilyenek szeretnénk lenni, és rövidesen hasonulunk ahhoz a képhez. Csupán színlelnünk kell, hogy előrehaladunk valamely ösvényen, és az ösvény lábunk alá simul, az események követni kezdik a színlelést” (13.) – írja, s jó volna hinni neki.
Abban viszont nagyon egyetértünk, hogy a mese, az kell – és nem csak a gyerekeknek. És kell a jó mesemondó is. „Mi, magyarok nagy mesemondó nemzet vagyunk, történelmünk nagy része is szájhagyomány útján maradt fönn. Amikor elromlik a video, a Berecz András-féle mai mesélők is hallgatóságra találnak. Meg az ilyenek is, mint én. Akinek ilyen meséi, azaz ilyen mesemondói vannak, azt nem lehet legyőzni.” (126.)
Gajdó Ágnes
L’Harmattan Kiadó
Budapest, 2014
206 oldal
2490 Ft