Tiszatájonline | 2014. november 23.

„Játékos légy, ne bábu”

Temesi kötetét böngészve olyan érzésem támadt, mintha az Anna presszóban vagy a kedves emlékű Béke tanszéken üldögélnénk a bölcsész kollégákkal, másod-, harmadéves egyetemisták, államvizsga előtt állók és doktoranduszok együtt, s hallgatnánk a jobbnál jobb történeteket a régmúltból… – Gajdó Ágnes kritikája

TEMESI FERENC: MIÉRT NEM LETTEM…?

Az ember néha szívesen eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha madár lenne, vagy valamilyen növény, netalántán nemet és testet váltva egy másik személyként élhetné az életét. Szó sincs arról, hogy szeretnénk, ha mindez valóságosan is megtörténne, pusztán a játék kedvéért tűnődünk. A leggyakoribb talán, hogy szívesen visszarepülnénk a múltba, meg nem történtté téve a kellemetlen élményeket, másként cselekedve egy-egy életre szóló döntéshelyzetben. Mindezt persze annak tudatában, hogy semmi értelme a „Mi lett volna, ha…?” kezdetű kérdéseknek, hiszen minden okkal történt és történik velünk.

Bennem a Tisza-parti városban töltött egyetemi évek idéződnek föl, ha egy Szegedhez kötődő alkotó írásait olvasom. Temesi kötetét böngészve olyan érzésem támadt, mintha az Anna presszóban vagy a kedves emlékű Béke tanszéken üldögélnénk a bölcsész kollégákkal, másod-, harmadéves egyetemisták, államvizsga előtt állók és doktoranduszok együtt, s hallgatnánk a jobbnál jobb történeteket a régmúltból. Temesi sztorizik, mesél, közben megelevenedik a gyerek- és ifjúkora; szinte érezzük a füstös kocsmák bölcsebbnél bölcsebb gondolatokra inspiráló légkörét, vagy épp magunk is ott tisztítjuk a zöldséget a szigorú nagymama konyhájában, előkészülve a lefejezett kiskakas megfőzéséhez. Több évtized miliőjét rajzolja meg igen érzékletesen az író, kacagtató, olykor szomorkás humorral idézve föl életének jeles és jeltelen/jellegtelen napjait, fontos és kevésbé fontos mozzanatait, s azokat az embereket, akikkel valami módon kapcsolatba került: Matyika, Géza, Boros doktor, Bella Pista, Lázár Ervin, Kati, Vera, Páskándi Géza, Tombácz János, Dinnyés Jóska, Lajoska, Tatár bácsi, Lacika, Weszely Ernő, Veress Miklós…

A Miért nem lettem…? kötetben harminchárom, olykor kisesszének is beillő rövidtörténet/mese sorakozik. Lelkes Temesi-rajongók minden bizonnyal kigyűjtik majd az aforizmának is beillő, bár itt-ott közhelyszerű gondolatokat. Számomra azok a történetek a legérdekesebbek, amelyekben a sodró lendületű, remek helyzetleírást a szereplők rövid és találó jellemzése követi. A Miért nem lettem …sakkozó? című történet például ilyen. Hosszadalmas levelezős partikról, Bella Istvánnal vívott csatákról olvashatunk, s kiderül az is, hogy „a sakkban van humor, tragédia, groteszk, visszavágás, harag, elnézés, sakkvakság, boldogság, szomorúság – minden.” A záró gondolat pedig minden időben igencsak megfontolandó: „Kerüld a tömeget. Játékos légy, ne bábu. Mert az életben matt után is folytatódik a parti.” (52.)

Temesi mesélőkedve nem csökken, ahogy haladunk előre, mindinkább belemelegszik a történetmondásba, filozofálásba, anekdotázásba. S közben arról győz meg, hogy minden emberben nagyon is sok lehetőség rejlik, nagyon sokat nyom a latban, hogy ki mit gondol magáról. „A magunkról alkotott elképzelés megváltoztatása megváltoztatja a jövendőnket is. (…) Mindnyájan egy kicsit királyfik és királylányok vagyunk, és a legtöbben úgy teszünk, mintha vándorcigányok neveltek volna fel bennünket. Az érezzük, hogy az élet gazdagsága másoknak adatott meg, és nem nekünk. Mi túl pocakosak/gebék, okosak/oktondiak, magasak/alacsonyak vagyunk, és így tovább. Pedig csak úgy kéne tennünk, mintha olyanok volnánk, amilyenek szeretnénk lenni, és rövidesen hasonulunk ahhoz a képhez. Csupán színlelnünk kell, hogy előrehaladunk valamely ösvényen, és az ösvény lábunk alá simul, az események követni kezdik a színlelést” (13.) – írja, s jó volna hinni neki.

Abban viszont nagyon egyetértünk, hogy a mese, az kell – és nem csak a gyerekeknek. És kell a jó mesemondó is. „Mi, magyarok nagy mesemondó nemzet vagyunk, történelmünk nagy része is szájhagyomány útján maradt fönn. Amikor elromlik a video, a Berecz András-féle mai mesélők is hallgatóságra találnak. Meg az ilyenek is, mint én. Akinek ilyen meséi, azaz ilyen mesemondói vannak, azt nem lehet legyőzni.” (126.)

Gajdó Ágnes

temesi_cover_05_29-page-001Temesi Ferenc: Miért nem lettem…?

L’Harmattan Kiadó

Budapest, 2014

206 oldal

2490 Ft