Deres Kornélia: Porz-Wahn
Errefelé a vonatok nem késnek,
kínosan pontosak.
A sínek előre vezetik a hangot,
előbb a surrogás,
aztán a vörös féreg menetelése.
Akkor az agy
elfelejt minden sérelmet,
minden kopást. De félek,
ez is csak teória,
a sejtekben előre kódolt a bukás.
I.
Errefelé a vonatok nem késnek, kínosan pontosak.
A sínek előre vezetik a hangot, előbb a surrogás,
aztán a vörös féreg menetelése. Akkor az agy
elfelejt minden sérelmet, minden kopást. De félek,
ez is csak teória, a sejtekben előre kódolt a bukás.
Néha alagutakban megyünk, hosszú gömbvillámok
követnek. Az ablaktükörben harag lapul, alattomos.
Mint egy nyelv, amit nem beszél senki.
II.
Városainkat űrhajósok alapították. A földeken
miniházakban terem a jóság, alumíniumbokrok
mögött gyűlik a láthatatlan anyag. Benne úszkálnak
nagy szemű, porcos halak. Benne kaparnak jóllakott
ebek. Az alagutakban holdkövet bányásznak. Aztán
kiterítik: Wahn díszben áll, az idegvégződések közti
kapcsolat megszakad. És éjszaka lesz, kozmikus
porral teli. Szökési sebességem egyre nő.
Megjelent a Tiszatáj 2014/9. számában
