07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Prózába öntött zene
2014.11.10 - tiszatáj

LANCZKOR GÁBOR: FOLYAMISTEN

Lanczkor Gábor legutóbbi regénye a kortárs magyar próza terepének azon a részén helyezhető el, mely mind narrációs megoldásait, mind prózanyelvét, mind mozgósított hivatkozásrendszerét tekintve az eddigi hagyományoktól és gyakorlatoktól eltérő utakat jár be. Ezzel a törekvésével nincsen egyedül a jelenleg zajló irodalmi folyamatokban, hiszen egyre kitapinthatóbbá válik egy olyan prózavonulat, melynek témájában, hivatkozási bázisában és szövegvilágában mind jobban keverednek a populáris kultúra alakzatai, valamint a „klasszikus” irodalom és kultúra hagyománya.

A Folyamisten hat nagy részre tagolódik, amelyek cselekménye különböző időkben és helyszíneken játszódik és amelyek között kezdetben nincsen nyilvánvaló kapcsolat. Az Álom üledéke és a Kaszida címet viselő, legrövidebb részek szerves egységet alkotnak, és a mágikus realizmus nyomait viselik. Ezek a rövid, lirizált szövegrészek teremtik meg a kötet szétfutó, egymástól függetlennek tűnő szálai között a logikai egységet. Az így megteremtett kohézió azonban elsősorban nem a történet szintjén érvényesül, sokkal inkább tematikus jellegű, és a regény szimbólumrendszerét fogja össze egyfajta metanarratívát hozva létre.

Az egymáshoz a cselekmény szintjén lazán kapcsolódó történetek közös vonása a város fontossága, ahol a történések végbemennek. Minden város maga is fontos szereplője, főszereplője a történeteknek és természetesen hatással vannak a bennük élő emberek sorsára. Ezek a városok – Róma, London, Szeged – egy közös vonással bírnak: folyó szeli ketté őket. A Folyamisten e folyók karakterén keresztül szerveződik szöveggé. A folyók kötik össze a városokat – ha földrajzilag nem is, szimbolikusan mindenképp – ahogyan a szereplőket is. Ők az alapjai a városok létrejöttének, a bennük lévő életnek, így végső soron ők a tanúi az elbeszélt történeteknek is. Lanczkor regényében a folyók a történet elmesélhetőségének garanciáivá és így a történetmondás szimbólumává válnak, noha szimbólumként nem merül ki ennyiben a funkciójuk. A módszeresen és elegánsan játékba hozott szerepköreik által végül már-már metafizikai erőkké válnak a Folyamisten folyói.

A fejezetek címválasztásai is a szöveg hagyományostól eltérő történetkezelésére irányítják a figyelmet: az asszociatív, szimbolikus kapcsolatok jelentik a kulcsot a regény megértéséhez, nem pedig a kauzális logika. Az első történet a Japán címet viseli és bár a helyszínek végig nagyon fontosak a kötetben, csupán a fejezet bonyolultan felépülő szimbolikája indokolja a címet, nem pedig a történet helyszíne – ami valójában egy közelebbről meg nem nevezett Pest megyei kisváros és Róma. A történet homoszexuális hajlamaival küzdő katolikus papja kifejezetten sablonos alakként hat, ám ekkor még nem egyértelmű az olvasó számára, hogy kik is a valódi szereplői ezeknek a történeteknek, ahogyan az sem, hogy mennyire aktív értelmezőt és a cselekményt kevésbé fókuszba állító interpretációs stratégiát kíván magának Lanczkor könyve. Ám minden befejezett oldallal egyre inkább megtanítja olvastatni magát a regény. Lassan, fokozatosan, egyfajta különös, nehezen nevén nevezhető ritmusra sajátítjuk el a szöveg belső szabályait, és értjük meg működését.

A Folyamisten működését is a folyómetaforával lehet a legszemléletesebben modellezni, nem csupán a kötet belső világa szerveződik e logika mentén. A történetek számos kulturális regiszterből táplálkoznak, melyek – egyajta elitista-kanonizációs észjárás szerint – egymással ellentétes hagyományokból származnak, mint amilyen a „popkultúra” széles tömegeket megcélzó hagyománya, illetve a jóval szűkebb és térmetaforák mentén magasabb pozícióba tételezett rétegeknek címzett „komolyzenei” hagyomány. Ezek az elemek a szervetlen illeszkedés elve alapján éppoly természetesen férnek meg a Folyamisten szövegtestében, ahogyan egy folyó vize is a legkülönbözőbb dolgokat sodorja magával. A (szöveg)folyamban ezek az elemek természetesen léteznek egymás mellett, nincsenek gondosan elkülönítve: összeérnek és kölcsönösen hatnak egymásra. A klasszikus képzőművészeti alkotások megidézése és a popzenei áthallások egészen egyedi, mégis nagyon ismerős szövegvilágot alkotnak, melyben otthonosan mozoghat az olvasó. Éppen e természetesen ábrázolt kulturális heterogenitás miatt lehetségesnek tűnik a Folyamisten egy esztétikai olvasata, melynek mentén felvázolhatók a szöveg által feltételezett kultúraalkotó és -felosztó szabályok – ez csupán egyetlen lehetőség a sok közül – és egyáltalán nem a legizgalmasabb – amit a kötet felkínál.

Lanczkor Gábor nem csak prózaíró, de költő és zenész is. Ezek a tények a szövegen is rajta hagyják a bélyegüket. A már említett gyakori zenei hivatkozások mellett a Folyamisten maga is muzikális, a történetvezetésben felfedezhető egyfajta ritmika, mely örvényszerűen, egyre gyorsuló ütemben viszi az olvasót a zenei, filmes, irodalmi utalások és az ezek köré, illetve ezek segítségével felépülő folyószimbólumok mélyére, így fedve fel egyre több és több jelentését, értelmi lehetőségét a különálló történeteknek, egészen a (majdnem) mindent magyarázó epilógusig, mely azonban vakbélszerűen redundáns eleme a szövegtestnek. Kissé didaktikusan, noha nem kevés játékossággal, tesz arról, hogy az olvasó biztosan megértsen mindent, ami az előző háromszáz oldalon történt, ám a főszöveg nem szorul rá az epilógus magyarázatára.

A zene fontos szerepe mellett – melyet tovább árnyal az a tény, hogy a londoni fejezetben felbukkanó Anarchitecture nevű zenekar valóban létezik és a szerző által létrehozott zenei projekt, amelynek a regény „mellé” készített, azzal összecsengő produkciói az interneten elérhetőek (http://anarchitecture.bandcamp.com/) – a versek is hangsúlyt kapnak a regény szerkezetében. Több fejezet is a tartalmához kapcsolódó költeményben végződik, ezzel azt a hatást keltve, hogy a próza hatóereje végén, annak elnémulása után, a líra nyelve veszi át a helyet és teszi így teljessé a regénykompozíciót.

Lanczkor Gábor regénye összességében különös vállalkozás a kortárs prózában, mely líraiságával és zeneiségével, a mozgatott hivatkozási rendszerével, érdekes szerkesztési módszereivel és rétegzett szimbólumrendszerével izgalmas kísérlete a zene prózanyelvi megszólaltatásának.

(Lanczkor Gábor: Folyamisten. Libri Kiadó, Budapest, 2014. Ára: 3490 Ft.)

Szabó István Zoltán (Steve)


Címke: , , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő