10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Direktbe nyomni a retardot
2014.11.05 - tiszatáj

PoPJAK, BIZARRO-EST

A bizarro fiction számomra a posztmodern irodalom grind­coreja. Ezt úgy értem, hogy jelenleg keresve sem találok olyan irodalmi műfajt, ami ilyen mértékben tobzódna az extremitásokban, és emellett legalább ennyire bogaras is. Aki most még kételkedik, olvassa el a Razor wire pubic hair (Carlton Mellick III) vagy az Ass Goblins of Auschwitz (Cameron Pierce) című opuszokat, na és, hogy a másik oldalról is képben legyen, hallgassa meg az Agoraphobic Nosebleed: Altered States of America című albumát, vagy a Guts of a Virgint a Painkillertől, na meg egy kis Naked Cityt, Psyopust, Brutal Truth-t. És noha ilyen jellegű párhuzamok az est során nem lettek megemlítve, a műfaj alapvető sajátosságai kellő alapossággal ki lettek analizálva, és aki csütörtök este beült a RoHAM Bárba, úgy érzem egy kicsivel többet is kaphatott egy szimpla ismeretterjesztésnél.

Azt hiszem mindaz, amit Komor Zoltán képvisel a novelláival, az a legkisebb túlzás nélkül tekinthető extravagánsnak. A szerző már évek óta fertőzi az internetet a nyugalom megzavarására alkalmas írásaival, és noha némileg vitatható, hogy ezek a kafkai szürrealizmust a népmesék, mítoszok és a horror-exploitation formai variánsaival ötvöző, az örkényi hosszúságot alig meghaladó kompozíciók mennyiben írhatók le a bizarro műfaji definíciójának segítségével, de bizarrnak éppenséggel bizarrok. Nem is ért meglepetésként, hogy a PopJAK (a József Attila Kör tömegkultúrával foglalkozó beszélgetéssorozata) legutóbbi előadásának apropóján épp ő lett fölkérve, hogy ne csak az elmélet, de a gyakorlat is képviselve legyen, s, hogy ez aligha bizonyult rossz választásnak azt a közönség harsány nevetés formájában megnyilvánuló pozitív reakciója is bizonyította.

 

POPJAK3

Komor Zoltán

 

A sorozat szervezője, Sepsi László szerint némileg furcsa helyzet állt elő, mivel a bizarro kapcsán egy olyan műfajról beszélgetünk, aminek egyelőre szinte kizárólag Amerikára koncentrálódik a jelenléte, ám egy fiatal magyar szerző mégis itt ülhet közöttünk, aki ennek a műfajnak a képviselője, vagy legalábbis ezt a besorolást kapta egy amerikai folyóirattól, ahová nem olyan régen írásokat küldött. S noha egyelőre erős túlzás volna a bizarro itthoni tömegbázisáról beszélni, de hála a szélessávú internetnek, az olyan alapművek, mint az Auschwitzi seggmanók (Assgoblins of Auschwitz, Cameron Piercetől), a The Baby Jesus Butt Plug (Carlton Mellick III), vagy a Segítség, megesz egy medve! (Mykle Hansen: Help! A Bear is eating me!) már eljutottak néhány ínyenc, az újdonságok iránt fogékony olvasóhoz, és vélhetően könnyebb is őket beszerezni, mint például néhány digitalizáláson még át nem esett Esterházy-regényt.

 

POPJAK2

Sepsi László

 

A műfaji meghatározás nehéz labdája már Turi Mártonhoz kerül, aki ezt a maga részéről szívesen megúszta volna, tekintettel arra, hogy a bizarro crossoverebb a crossovernél, de azért mégis megpróbálkozik vele. Szerinte olyan irodalomról van szó, aminek abban ragadható meg a lényege, hogy egymástól gyökeresen eltérő stiláris és tematikus kódokat kísérel meg a lehető legváratlanabb kombinációk alapján egymásnak ugrasztani, és teszi mindezt az elképzelhető legextrémebb túlzások mentén, ahol is a felfokozott szexualitás és erőszak dominál, megfűszerezve egy kis freudi unheimlich-élménnyel, de mégis parodisztikus, már-már burleszkbe illő hatást generálva, hogy az összhatást leginkább a röhögve hányáshoz lehetne hasonlítani. De persze a „kakihegyből” sok esetben azért mégis kiemelkedik valamennyi mondanivaló, de ez távolról sincs olyan mértékben áthatva ideológiával, mint pédául az orosz posztmodern, amitől ez számára egy idő után eléggé kiismerhető. Csakúgy, ahogy horror, (urban) fantasy és cyberpunk műfaji regisztereinek mixelésével kísérletező New Weird (Neil Gaiman, China Miéville, Jeff VanderMeer), illetve slipstream (Steven Hall, Scarlett Thomas, stb.) melyek ugyan igyekeznek az átlagnál szokatlanabbak lenni, de többnyire mégsem tudnak olyan mértékben elrugaszkodni a jól bevált kliséktől, hogy mindez igazán meglepő legyen. Turi számára leginkább ez a kiszámíthatatlanság az, ami a bizarrót annyira vonzóvá teszi, hogy ezek a gusztustalan, de mégis szuggesztíven ható mozzanatok folyamatosan mozgásban vannak, mindig jön egy új váratlanságélmény, ami kirángatja az embert a koponyájából, és szerinte ugyanez a mechanizmus működteti Komor írásait is.

 

POPJAK6

Turi Márton

 

Sepsi kérésére ezután felolvas nekünk egy novellát (Fitymagólem), ami a zaftos exploitation jelenetek mellett poétikai megoldásokkal is büszkélkedik. Mindez rögvest feltűnik a moderátornak, ki is emel közülük egyet – „a rémálmok kukoricaszemein térdepelnek a hortyogó városlakók” –, majd rákérdez: általában véve jellemző erre a műfajra a líraiság, vagy ez csak az ő egyéni perverziója? Komor Zoli erre felfedi, hogy eredetileg egyáltalán nem szándékozott bizarrót írni, az experimentális irodalom foglalkoztatta, és mindenekelőtt Franz Kafkát és William S. Burroughst tekintette mesterének, ám amikor nyugati lapoknak küldött (Caliban online, később a bizarro-central) azonnal megkapta ezt a besorolást. Szerinte egyébként a mainstream bizarróba nem fér bele ez a fajta átpoétizáltság, és inkább a cselekményközpontúságra, illetve cselekményszervezésre fókuszál, és elsősorban ezen belül izgatja az experimentalitás. Az Ereaserhead igazgatójának nyilatkozatára hivatkozva teszi hozzá, hogy a bizarro mindenekelőtt tömegtermelésre dolgozik, ami egyszerre ad magyarázatot az esztétikai minimalizmusra, és egyben arra, hogy egy átlagos bizarro regény miért nem haladja meg a 120 oldalt. A műfaj Stephen Kingjének tekinthető Mellick, harmincvalahány évesen (1977-ben született) közel 10 év alatt nagyjából 50 könyvet tett le az asztalra, és egyben ő az egyetlen szerző a műfajon belül, aki pusztán az írásból megél. Ettől függetlenül vannak szerzőik (mint például Harlan D. Wilson) akiktől nem áll távol az artisztikusabb írásmód, és a műfajra specializálódott lapokról is több esetben elmondható, hogy nyitottak a szépirodalomra. Sepsi ennek kapcsán hozza fel Nemes Z. Márió néhány versének (Vörös víz, Salakos délután, Múmia) angolra fordítását, melyek éppen Komor tolmácsolásában kerültek fel a bizarro centralra. Komor elmondja, hogy már ismeri egy ideje a lap főszerkesztőjét, aki meglehetősen széles látókörű, és többek közt Kafkát és Nabokovot is olvas, és Márió versei is tetszettek neki.

A Fitymagólem című novella persze óhatatlanul is behozta a beszélgetésbe a politikai korrektség kérdéskörét, amiben a bizarro látszólag kevésbé jeleskedik, vagyis pontosabban fogalmazva egészen máshogy gondolkozik róla, ahogy azt a társadalom progresszió hagyományos diszciplínái irányában elkötelezettek általában elvárnák, na de persze nem is úgy, ahogy a konzervatívok, vagy akár a szélsőjobb. Egy kicsit az a South Park-szerű retardált tahóság köszön vissza, ami – most jobb kifejezést nem találok – korra, nemre, vallási- szexuális- és etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül mindenkinek belenyomkodja az arcát egy hányással teli pocsolyába. E hozzáállás miatt már Komornak is akadt némi konfliktusa. Elmondása szerint egy vezető irodalmi portál épp a Fitymagólem című írását találta a zsidó kontextus miatt problematikusnak, és tartván tőle, hogy egyes olvasók esetleg antiszemitizmusra fognak gyanakodni, nem merték bevállalni a novella leközlését. A szöveg amúgy híján van mindenfajta ideológiai tartalomnak, és nincs többről szó, minthogy a szerző a zsidó kultúra néhány jól ismert toposzát ebbe a grind/slasher/exploitaion-szerű B-filmes közegbe próbálja belerántani.

Ezen a vonalon jön be a képbe a The Ass Goblins of Auschwitz (Sepsi Laci tolmácsolásában a Seggmanók Auschwitzból) Cameron Pierctől, ami első ránézésre magasról tesz a tömegmédia, az oktatás, és a magaskultúra által generált hagyományos emlékezetpolitikai elvárásokra. A haláltábor ugyanis üres díszletként kerül felhasználásra, miközben a nácik „seggmanók”-ként (értsd: minden emberi tulajdonságtól megfosztott vegetatív véglényként) vannak illusztrálva, és ezzel a fiatal szerző ki is nyilvánítja a véleményét a náci ideológiáról, anélkül, hogy az egész könyvben akár csak érintőlegesen is szóba kerülne a fajelmélet, és emellett sikerül olyan borzongató hatást keltenie, mintha direktben írt volna a Holocaustról. Komor hozzáteszi, hogy a nácizmus, mint kellék többször is előkerül a bizarróban, amire Mellick Adolf in Wonderland című munkáját hozza fel példaként, a Warrior Wolf Women of the Wasteland meg egy gyorsétterem-hálózat által irányított fasiszta állam disztópiája, a velük szemben felsorakozó ellenállók, pedig mutáns, emberevő vérfarkassá változó amazonok. A bizarróról tehát megállapítható, hogy nagyon is alkalmas lehet a társadalmi mondanivaló megfogalmazására, de ezt szinte kizárólag parodisztikus formában teszi, ha csak egyszer is komolyan venné önmagát, azzal a saját lényegét adná fel. Na persze – és ezen a vonalon már lehet, hogy elválik a véleményem a beszélgetés résztvevőitől –, a politizálás és a társadalomkritika ironikus idézőjelek közé tétele, úgy vélem, egy nagyon erőteljes politikai megnyilvánulás is egyszersmind. Elvégre a tömegkultúra kliséinek ilyen szélsőségesen parodisztikus formában történő variálása már önmagában feltételez egy nagyon erőteljes fogyasztókritikai attitűdöt, amit véleményem szerint a szerzők még tovább is fokoznak azáltal, hogy ugyanazzal a gesztussal a különböző fogyasztókritikai paradigmákat is belerántják ezen kritizálni óhajtott termékek közé, mintegy egyszerre mutatva rá mindkettő árucikk mivoltára. Na és mindez persze úgy történik, hogy közben a bizarro hangsúlyozottan nem tud, és nem is akar több lenni árucikknél, és mintha még magát ezt a nem tudást, illetve nem akarást is harsányan parodizálni próbálná.

 

POPJAK5

 

A hangsúly jóllehet ettől még nem a társadalomkritikára, hanem a bizarr cselekményvezetésre és az aberrált ötletekre helyeződik elsősorban, azaz „direktbe nyomni a retardot” (Turi), és ilyen értelemben a műfaj az extrém határkitolások terültén minden eddig elképzelhető normát felülír, ami számtalan formában megnyilvánulhat. Lehet ez egy bevásárlóközpont menstruációja (Mellick: The Menstruating Mall), egy porcelán vécécsésze teherbe ejtése maszturbálással, (Shane McKenzie: Toilet baby) vagy egy nekrofil lány drámai erőfeszítése hogy szexuális kapcsolatot létesítsen egy élőhalottal (Mellick: Zombies and shit). De azon sem kell meglepődnünk, ha egy csalódott nő romantikus vacsorára invitálja a házfalat, amit végül szeretkezés, meg féltékenységi jelentetek követnek, (Gina Ranalli: A Wall of Kiss), vagy ha a luxusterepjárója alá beszorult vállalatigazgató nem talál magának jobb elfoglaltságot, minthogy pornófilmet töltsön le az okostelefonjáról, miközben egy felbőszült medve a lábait harapdálja (Mykle Hansen: Help! A Bear is eating Me!). Sepsi a beszélgetés végéhez közeledve a határok ily mértékben való kitolódását összefüggésbe hozza a szélessávú internet és a mémkultúra elterjedésével, Turi pedig egy a fentebb már említett bizarro alapműre hivatkozván ezt azzal folytatja, hogy nem csak elértük ezáltal a falat, de egyszersmind „meg is lett baszva a fal”. Egyébként meggyőződése, hogy valahol minden kornak megvolt a maga bizarroja, és hogy Gogolt maximum egy szélessávú internet és az LSD választotta el mindattól, ami ma Mellicknek és a többieknek már alapból megadatott. Na és persze, hogy a bizarro meddig tud elmenni, képes lesz-e arra, hogy úgy maradjon meg zsánerműfajnak, hogy közben folyamatosan felülírja önmaga szabályait, megóvva magát ezáltal a kifulladástól, az még jelenleg nyitott ügy. Komor szerint talán nem ártana ehhez valamennyit átvenni a kelet-európai komolyságból, majd zárásként felolvassa még nekünk a Fekália-múmia című egypercesét, amiben szintén nem kell keresni túl sok komolyságot, de legalább a közönség nevethetett.

2014. október 30. Roham Bár

Zerza Béla Zoltán

Fotó: Csata Judit


Címke: , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)