05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
05.02.
| PLÜSS NAP – Gyerekirodalomról nem (csak) gyerekeknek >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
04.24.
| Beszédülés a sarjerdőbe – Tiszatáj lapbemutató >>>
04.24.
| Kaláka 50 – Hét határon át >>>
04.18.
| Emberkereskedelem elleni kampánnyal jön a mozikba az Egy nő fogságban >>>
04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.12.
| Vármező Galériában – Bahget Iskander: Szíriai kulturális kiállítás Budapesten >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>

Tandori Dezső versei
Fried István, Tóth Ákos Tandori Dezsőről

Farkas Wellmann Éva, Gergely Ágnes, Hartay Csaba, Lanczkor Gábor, Markó Béla, Pál Sándor Attila versei

Boldog Daniella, Rafael Chirbes prózája

Deres Kornélia, Julian Barnes, Milián Orsolya tanulmánya

Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról

>>>

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>

Az irónia földjén
2014.10.22 - tiszatáj

POZSGAI ZSOLT: A VASGRÓF

A Vasgróf, tragikomikus törté­nel­mi játék. Nem pusztán játék a tör­té­ne­lem­mel, sokkal inkább egy vég­le­te­kig ironikus új „politika-ter­més” a ren­dező termékeny föld­jé­ről… – Drubina Orsolya kri­ti­kája

A történet Tisza István miniszterelnök 1912 és ’18 között lezajló kálváriáját dolgozza fel, hellyel-közzel jól használt nyelvi humorral, elrajzolt karakterekkel, groteszk helyzetekkel fűszerezve. Magyarország első világháborúba sodródásának távolságtartó, pikírt és enyhén melodramatikus jelenetsorai állnak a Szegedi Nemzeti Színház színpadán, kellemes nyitányként egy évadnak, többszörösen összetett feladatként a befogadó számára. A feladat ez esetben nem más, mint felfejteni azt az ellentmondásosságot, miszerint a sokszínű színészgárda – amely képes helyenként szellemessé és szórakoztatóvá színezni egy egyébként erősen megkérdőjelezhető szöveganyagot – hogyan alakulhat Bodolay jellegzetes rendezői nyelvének súlya alatt egyre gyakrabban jellegtelenné, modorossá, rutinos megoldásokkal operálóvá.

A kezdő jelenetekbe háttal, mint egy film visszajátszása során felvillanó alakokként érkeznek meg a színészek. Dinamikus, füstös kép, mégis az előadás térformálása mintha először teljesen statikusnak, mozdíthatatlannak tűnne. Egy furcsa, vékonydongájú gyerekforma férfi, hintalovat szorongatva a hóna alatt közelít, és Weöres Sándor verset szaval egy olyan zsúfolt, jól berendezett térben, amelyről nem szűnik meg az első pillanattól kezdve a piros-fehér-zöld megvilágítás sem. Ám a rövid bevezető vers, amelyet telefonról olvas fel ez a bizonyos fiú, kijelöl egy egészen más területet is. A színpad első sávja Lánchíddá lép elő, Ady szerint a holtak hídjává, azaz egy összekötő közeggé élet és halál között. Másvilágba kerülünk mind, ahol egészen nyilvánvaló, és természetes közegként értelmezhető egy hatalmas kép Tisza Istvánról az átvezető ajtón, vagy hogy ide akár begördülhet egy egész parlamenti képviselőtestület is, a szakadék szélén lábat lógató felső arisztokrácia tagjaival. És talán itt érhető nyomon először, hogy az említett zsúfoltság (asztalok, székek, hatalmas függő oroszlán, nagy ablakok és ajtók, stb.) ellenére, ez a tér üres. Mint egy padlásszoba, ahol minden lehetséges. Lebeghet benne hatalmas, gyönyörűen és aprólékosan kidolgozott fehér oroszlán, vagy egy jókora bomba, teli lehet zsúfolva emlékekkel, emlékező tárgyakkal, akár jelen esetben poros, méltatlanul feledésbe merült történelmi eseményekkel is, mégis kitölthető ürességként észlelhetjük mindezt. A Vasgróf egy olyan szinte mechanikus, bábszínházra emlékeztető atmoszférában kezdődik és marad az előadás során végig, melyben a jól ismert, folytonosan visszaköszönő tárgyak – gondolok itt például az örökké felbukkanó csontvázra – foglalják el helyüket, egy-egy új ötlet kíséretében. Természetesen ez egy felvállalt, sorozatosan alkalmazott, tudatosan épített rendezői koncepció része, azonban eszembe jut Peter Brook: Az üres tér című munkája melyben azt írja egyhelyütt: „Az élő színház elfonnyad, ha úgy gondolkodik, képes távol tartani magát olyan triviális dolgoktól, mint a divat. A színházban minden egyszer megszületett forma halandó; minden formát újra ki kell találni és az új elképzelés magán viseli a környezet összes hatásának jegyeit.”

 

IMG_7118

 

A divat jelen esetben természetesen nem másra, mint a folytonos ön-nyelvújításra, a kísérletezés világára vonatkozik. A különleges, ám folyton állandó, nem változó rendezői önkényesség ezúttal mégis mintha megmentené, megsegítené a szövegét tekintve néhol leleményes, ugyanakkor többszörösen megkérdőjelezhető Pozsgai Zsolt által írt színdarabot.

Tisza István (Borovics Tamás) két nő társaságában kezdi meg baljós menetelését a történelem véres távlatai felé, akikből talán egy is sok lenne szerencsétlen főhősünknek: Ilonkával, a feleségével (Kéner Gabriella), és az irdatlanul és elviselhetetlenül szerelmes unokahúgával, Almásy Denise grófnővel (Borsos Beáta). A szereposztás rögtön az első képből kiindulva kíméletlenül pontosnak bizonyul. Ám Kéner, mint hipochondriában szenvedő, kényszeres feleség, gyakran talán az éles váltások hiteltelensége miatt, egészen egyszerűen hamis, és Borsos Bea szintén kényszeres-sértő felnevetései is elég későn simulnak bele abba a félelmetes és brutális szerepkörbe, amit játszania kell. Mintha az egyébként rendkívüli kvalitásokkal rendelkező színésznőn először tűnne fel valami, abból a bizonyos jellegtelenségből és modorból. A két asszony szinte azonos ruhában, azonos hajviseletben jelenik meg, amiért dicséret illeti Benedek Mari jelmeztervezőt. Hiszen ez a kettős őrlődés élettel és szerelemmel, a kor lehetetlenségével, ez a női gyűlöletből szőtt elválaszthatatlanság, szinte egymás alteregójává fűzi össze őket. Borovics Tamás szintén ebben az őrlődésben kellene, hogy eljusson az első kétségbeesésekből a végső rezignációig, mégsem láthatunk tőle szépen bejárt színészi ívet, sokkal inkább az első pillanattól az utolsóig a tökéletesen kész színész munkáját. A színdarab elején értesül ugyanis arról, hogy a fia nem jár haza, azaz az apa-fiú konfliktus rögtön az elején indítórugóként kellene szolgáljon egy kálvária felé sodródáshoz. Ez azonban a színpadon nem történik meg, Borovics sem tanácstalanságot, sem később megtörtséget nem mutat fel, inkább mintha megmaradna egy emberbaráti szeretetében kissé túlságosan negédes rezignációnál. Ady Endrét, Tisza egyetlen barátját, ezúttal Gömöri Krisztián játssza, akinek igen jól áll a darab alapötletéül szolgálható mítoszrombolás. Gömöri hepciás, önironikus, durva és őrült Ady, akiről a fentmaradt legendákból is jól tudjuk, hogy bizony, bizony…

De mi a helyzet akkor, ha a rombolás „ áldozata” nem a magyar irodalom örökös fenegyereke és huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője? Mi történik akkor, ha pusztán csak egy nő, aki szerette Adyt? Akit természetesen az utókor ítéletei sújtanak (nem tisztünk ezúttal eldönteni, hogy jogosan vagy alaptalanul) , ám a darab szövegét tekintve nincs lehetőség máshogy tekinteni rá, mint egy utolsó, számító kurvára. Egy olyan nőre, aki számára semmi sem lehet akadály, például szó szerint átfekszi magát a fronton is, ha kell. Csinszka szerepében Csorba Kata ezúttal ádáz pontossággal alakítja a gátlástalan, és lelkiismeret nélkülire írt nőalakot. A parlament tagjai közül két ellenzéki hang szól egészen friss, bravúros teljesítménnyel: Kárász Zénó és Szívós László jeleneteinél meglepődve kaphatjuk fel a fejünket. Szívós ezúttal közvetlen és sallang mentes az örök diplomata, és semlegességre törekvő Károlyi Mihály képviselő szerepében. Az ősbemutató viszont, egy ilyen tiszta formában talán eleddig nem is mutatkozó színészóriást is hoz, Ádám Tamás személyében, akiről éppenséggel nem lennék meglepve, ha nem csak nekem jutott volna eszembe a nagy Lear király szerepköre. Ádám Tamás bejön a színpadra, és az első megszólalásától kezdve szuggesztív és lendületesen háborgó képviselő. A darab leggroteszkebb jeleneteiben egyszerűen sziporkázik. (Például mikor nem látva más kiutat, fejbelövi magát, azonban mindezt túléli: kormánypártivá válik az agya ellőtt ellenzéki része nélkül.)

 

IMG_7165

 

Valószínűleg ezért is annyira lesújtó és megmagyarázhatatlan, miért szükséges egy fantasztikus színészt, egy egészen jól megírt monológ közben, a karakteréhez – akit kezd a néző is nagyon megszeretni- egyáltalán nem passzoló helyzetbe hozni. Gondolok itt arra a botrányos jelenetre, mikor Kovács Gyula képviselő hazaérkezik, és ott találja feleségét, meztelenül. Ami sehogyan sem jön össze, hiszen a „feleség”, akkor is ha háttal áll a közönségnek még csak gyereklány, és hát nem is igazán meztelen, derekán ugyanis egy teljesen érthetetlenül odahelyezett piros kendő van. A lány kezében partfis, ami egy vödörben áll. (Hátulról így egyébként leginkább valami római félmeztelen katonára hasonlít.) Az előadás legnagyobb hibája, hogy a remeklő Kovács Gyulát ezen a ponton egy pedofil elmeháborodottként tünteti fel, akinek sajnos még dialógusba is kell bocsátkoznia egy színpadra teljesen alkalmatlan szereplővel. A darab mégis okoz megrázó pillanatokat, a nyelvvesztés állapotában lévő Ady búcsúja Tiszától szívszorító, pont úgy, ahogy Szívós László az utolsó vacsora- rész jelenetében nyújtott pillanatai is egészen páratlanok.

Mikor Ady egy helyen, nem pontosan idézve, azt mondja Csinszkának: – Én nem veszek fel zsinóros mentét, meg díszmagyart, mert nekem a magyarságom a lelkemben van, hülye kis kurva! – az egyszeri befogadó szíve szinte teljesen elszorulhat. Mert bizony megeshet, hogy a magyarságunk mostanság ténylegesen így kavarog lényünk legrejtettebb zugaiban. Ezzel az iróniával, ezzel a megmosolygó részvéttel, akár szégyennel keveredve. És ezen a ponton, ahogy Tisza István megbocsátott minden merénylőjének, meg kell bocsátanunk az előadás összes merényletként elkövetett rossz jelenetének és színpadi jelenlétének, mert kell, hogy „nagyon szeress minket éltünk leéltje, hátha mégis baj van a Földön, És igazak a sebek, S minden Leendő összeomlott.”[1] 

Drubina Orsolya

 

[nggallery id=454]

 


[1] Idézet Ady Endre: Véresre zúzott homlokkal című verséből


Címke: , , , , ,
2019.04.25 - tiszatáj

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED
11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

LANG LANG: PIANO BOOK
Nem akarom azt mondani, hogy nem értem a Lang Lang-jelenséget: itt van ez a még mindig fiatal zongorista, könnyen megjegyezhető névvel, és miközben kevesek arról vitatkoznak, hogy miért nem jó, amit csinál, addig ő millióknak ad elő a legnagyobb koncerttermekben. Három éve járt Budapesten, és hát persze, hogy a Müpa az ajánlófüzete címlapjára rakta. Nem mintha nem ez volna a jó marketingstratégia: könnyű arra a következtetésre jutni, hogy per pillanat Lang Lang a legismertebb zongorista a világon… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

KÖNYVFESZTIVÁL IDÉN IS – A DÍSZVENDÉG NORVÉGIA
Ahogy minden évben, úgy idén is lesz könyvfesztivál a budapesti Millenárison, ezúttal április 25. és 28. között népesül be könyvstandokkal az egykori Ganz-gyár területe a Széna tér szomszédságában. A számos újdonság mellett az idei egyik legnagyobb durranás kétségtelenül a norvég díszvendég Karl Ove Knausgård lesz, aki hatrészes önéletrajzi regényfolyamával vált híressé: Min Kamp (Harcom) című ciklusából eddig három magyarul is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, a könyvfesztiválra pedig a negyedik, Élet című mű is napvilágot lát… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Önjáró paradoxonok… – Suttogja a költő, majd a kiállítás-megnyitón létrára mászik, levetkőzik, mélyen meghajol, és köldökéből kiissza a nektárt, a szellemet (a gint?)…
Ki ismer itt laza Istent? – Aki ismer: haza is ment…
Egy elképzelt kiállítás jegyében az eb-színház, a nem-színház lírikus absztrakt jelmezében. Ó, attribútumok és amorfizációk…

>>>
2019.04.18 - tiszatáj

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Kis történeteket ígér a kiállítás címe. De ne dőljünk be ennek. A rövid műfaj, legyen az néhányperces novella vagy rövidfilm, látszólagos egyszerűsége mellett, tömörségével egy egész világot képes megjeleníteni, a ki nem mondott szavakkal, a meg nem jelenített képekkel. Ha valamennyire ismerjük David Lynch munkáit, elsősorban filmjeit, kultikus filmsorozatát, nem könnyen emészthető csemegére számíthatunk. A kiállítás egyik poszterét látva van, akinek már ekkor beugrik a Twin Peaks sorozatból Judy figurája, és a sorozat egyik horrorisztikus pillanata […]

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő