07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Spanyolmenyasszony
2014.09.20 - tiszatáj

INTERJÚ LOVAS ILDIKÓVAL

A vajdasági színházi évad első bemutatójára érkezem Szabadkára. A forró színű borítóval, azonos hőfokú sorokkal, különös és fanyarkás ízekkel ellátott kötet, a Spanyol menyasszony, ott lapul táskám legmélyén. Ragaszkodom hozzá, szinte belékapaszkodom. Rendkívüli izgalommal tölt el, hogy a „lány, regény” jól ismert szenvedélye férfi rendező kezéből születik meg először – még akkor is, ha nemük miatt sosincs különbség alkotó emberek között – hovatovább Urbán Andráséból, és nem is kettő (ahogy a műben), hanem rögtön hét nő tolmácsolásában.  

– A 2007-ben megjelent regényed (Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony, Kalligram, Pozsony, 2007) óta pontosan hét év telt el. Hét nő, hét év. Természetesen azóta elkészült A Kis Kavics című könyved (2010), és idén legfrissebb köteted is napvilágot látott: Cenzúra alatti – készülődés szabómagdaságra címmel. Ha jól tudom, most került először színpadra műved. Milyen érzés ekkora távlatból újra közeledni az anyag felé? Befogadni mindazt egy színházban, ami mintha a te könyved lenne, de mégsem egészen az?

– Illik egy nőnek évtizedekről beszélnie? A ,,minap” volt egy elvi-értékrendbeli-valós-látszólagos szóváltás egy kiváló költőnő és egy extravagáns festőnő között, és abban a nő korának bizony komoly szerep jutott – a szavak szintjén. Amikor azt olvastam, elméláztam kicsit azon, hogy abból a beszédszituációból –, távlatból, vajon milyennek tűnik, tűnhet a Spanyol menyasszony? És mivel folytak a próbák, Urbán Andrással pedig hetente egyszer-kétszer, pontban délelőtt tíz órakor kávéztunk, hogy átbeszélhessük a készülő előadást közvetve, közvetlenül érintő témákat, megkérdeztem ezt tőle. Hogy milyennek tűnik, a jelenleg uralkodó divatos mondatok, párbeszédek, közbeszéd szintjén? Ezek jó beszélgetések voltak, nem fogom el- és átmesélni, de mindenképpen fontos, hogy évtizedek óta, huszonöt éve ismerjük egymást Urbánnal és hasonlóképpen gondolkodunk a művészetről. Nem áll tőlünk távol, hogy valami egészen múltbéli, elfeledett dologgal rukkoljak elő, Artaud gondolkodása, bizonyos momentumok, elemek Urbán András rendezéseiben fellelhetőek, ahogyan az én regényeimben is. Gimnazistaként, egyetemistaként ezek nyilván látványosabb elemek voltak, a kegyetlen színház külső tartozékai, aztán az évek folyamán kikristályosodott ebből valami egészen mély, zárt, ugyanakkor nyitott világ, amiben az emberi lélek gyötrődései, kérdései, a válasznélkülisége, a bizonyosság utáni vágya, a feloldozás és gyógyulás reménye egyszerre van jelen. Mint egy kútban ülni és az eget kémlelni. Ilyen az urbáni színház és úgy gondolom, a Spanyol menyasszony is. Így aztán én nem éreztem azt, hogy túl nagy távolságból, más távlatból közelítenék. Ellenkezőleg! Volt ebben a munkában az én számomra valami gyermeki öröm és felszabadultság, a felelősség teljes hiánya, hiszen nem folytam bele az alkotói folyamatokba. Ez volt az egyetlen feltételem. Nem akarok belekotyogni, nem akarom újraolvasni a regényem és értelmezni. A Góli Kornéliát szerettem volna dramaturgnak, és Urbán is rá gondolt, mert nagyszerű, egészen kivételes tehetsége, szeme és füle van az irodalmi szöveghez, annak átalakításához, átültetéséhez. És ez így egy műalkotás lett. De olyan műalkotás, olyan színházi előadás, ami nem csak felhasználja a regényt, hanem abból építkezik. Tőlem teljesen függetlenül. Nem tudtam, hogy van ilyen érzés, ilyen jó érzés a művészetben, hogy nézek valamit, ami az enyém, én hoztam létre és mégsincs hozzá közöm. Mások alkották meg. Nagy ajándék nekem ez.

– A regény csupa titok, vissza-visszacsatolás, borzalom és hétköznapiság, két nő vallomása. Az egyik Jónás Olga, Csáth Géza feleségének története, a másik pedig egy szabadkai lány valóságának és válságának hangja, amit tíz fejezeten keresztül ötvözöl és váltogatsz egymással. Mennyire jelent  meg számodra a testről való beszéd,a fanyar humor, a szadizmus, a szókimondás, melyek a regény sajátjai, ezúttal  a Spanyolmenyasszonyban? Volt-e kedvenc jeleneted?

– Beszélgettünk erről, nem csak a rendezővel, hanem a színésznőkkel is, nagy élmény volt számomra. Nem a testről való beszéd, mert azt önmagában nem tartom sokra, a gender-irodalom ürességének (ha van ilyen üresség) egyik okát éppen ebben látom, és hát nem titok, hogy ellen-gender-regényt akartam írni, legalábbis volt bennem egy ilyen szándék, ne feledjük, hét éve jelent meg a regény, majdnem tíz éve írtam, vagy kezdtem írni, szóval, a testről való beszédet a regényben meghatározza az, hogy nem akartam öncélúan beszélni a témáról, sokszor és sok szövegben éreztem egyrészt öncélúságot, másrészt a használását a nemi identitás témájának. A használást nem pozitív szóként használom. Ez persze ma is tart, csak engem már nem érdekel, nem érint meg, nem akarok reagálni rá, megtettem a magam dolgát a regény megírásával. A szókimondás, a szadizmus is ennek a része, de túl is mutat rajta, azt akartam, hogy túlmutasson. Ezért volt fontos, hogy Csáth a férfi. Mindez az előadásban úgy jelenik meg, hogy én attól – szó szerint – nem kaptam levegőt. Ültem a bemutató előtti utolsó próbák egyikén a nézőtéren (rám parancsoltak, hogy menjek el most már megnézni a munkafolyamatot), és nem kaptam levegőt. Aztán egyszer csak folyni kezdtek a könnyeim, de nem sírtam. Nem vagyok egy picsogós. Ez történt velem. Olyan erőteljesen történt meg a nőiség bemutatása a színpadon. És a bemutatón is ezt éreztem körülöttem. Visszafojtott lélegzetek. Ilyen csak nagyon ritkán történik. De ez nem az én regényem, hanem az Urbán, Góli és a hét színésznő alkotása. Ennyire jelent meg mindaz, amiről kérdeztél. Olyan erőteljesen, eszenciálisan, hogy megállt a levegő. Csak remélni merem, hogy valami hasonló az olvasókkal is megtörtént. Van kedvenc jelenetem, igen. Három. Nem árulom el melyik.

– Urbán András rendező, ahogy a Pannon RTV-nek adott nyilatkozatában elmondta: a darab nem feltétlenül egy női világ bemutatását célozta meg, sokkal inkább egy jó előadás kívánt lenni az általad megírt regény alapján. Sokakban felmerül a kérdés, hogy lehet- e elvárások nélkül érkezni egy előadásra, ha már van egy ismert és szeretett olvasmányanyagunk. Hogyan keresett meg Urbán az előadás ötletével? Rögtön igent mondtál-e a felkérésre, vagy volt benned egyfajta félelem a regény közrebocsátása kapcsán?

– Nem tudom, hogy lehetséges-e elvárások nélkül érkezni, de azt tudom, hogy amikor tehetséges emberek alkotnak, hoznak létre valamit, akkor ott minden előzetes elvárás elolvad, elsodorja a művész befogadás élménye. Urbán András nem keresett meg, hiszen nagyon sok dolgot közösen gondoltunk ki az évek folyamán, arról is beszéltünk korábban, hogy a regényemből készít színházi előadást, de az nem a ,,spanyol” volt, hanem a ,,kijárat”, az ország szétesése kapcsán. Az a regényem 2005-ben jelent meg, nagy mozgásokat eredményezett, de láthatatlanokat, azt követően sokan megírták a nagy szembenézős, elmaszatolós dolgaikat, viszont kevesen alkottak olyan erőteljes művészetet a téma kapcsán, mint az Urbán a trilógiájával. Logikus volt, hogy nem a ,,kijárat”- tal kezdtünk dolgozni, az túl sok volt, a német fordító is ezt mondta és a horvátok is, hogy nagyon sok. Abból csak kevesebbet lehetett volna kihozni színpadon. De közelítésünk, álláspontunk, véleményünk a kérdésben teljesen azonos. Ami azt jelenti, hogy másokétól némileg különböző egyik oldalhoz sem sorolható. De a közös alkotásról való gondolkodás valahol ott, akkor kezdődött, és a ,,spanyol” olyan természetesen adódott, nem is nem is tudom már, hogyan dőlt el. Egyszer csak arról beszéltünk, hogy kell-e férfi az előadásba, és hogy valóban csak két szereplőnő kell-e. Mindkét dologban egyetértettünk: nem. Ez volt az első beszélgetésünk rezüméje.

– A kötetből ismert két női hang ezúttal hétre bővült. Mi volt ennek az oka? Mennyire kapcsolódtál bele a rendezői munkafolyamatba?

– Számomra Virginia Woolf az origó. Az ő művészetén, alkotásain belül pedig az Orlando – ha a spanyolról beszélünk. Mielőtt írni kezdtem ezt a regényemet, sokszor visszatértem ehhez a Woolf-regényhez, mert szerintem alapmű. Itt utalnék vissza egy fél mondat erejéig a gender-irodalom ürességéhez, ahhoz, hogy az önmagával való foglalkozás talán kevés ahhoz, hogy műalkotás szülessék. Az Orlandóról is sokat beszélgettünk Urbánnal, arról, hogy miképpen lehet nyitni és nem zárni, úgy fókuszálni, hogy közben ne mosódjon el a többi elem… És aztán, egy ponton így lett hét színésznő. Nem véletlenül ezek a színésznők lettek felkérve, ebben, csakis ebben a kérdésben elmondtam, kiket és miért gondolok. Semmi másba nem szóltam bele. Éppen azt akartam, hogy ne szóljak bele, de mivel az Orlando-élmény miatt a színésznőkről muszáj volt a konkrétumok, a személyek szintjén beszélnünk.

– Góli Kornéliának, az előadás dramaturgjának munkája folyamán egy viszonylagosan lineáris cselekménysorral követi a darab a regényt. Mi alapján dőlt el, melyik szövegrészekkel fognak dolgozni az alkotók?

– Nem tudom.

– A Cenzúra mögötti – készülődés szabómagdaságra című köteted friss megjelenése gondolom kitölti most az idődet. Mik a további terveid? Van-e következő Lovas Ildikó regény készülőben?

– Még nem sikerült feldolgoznom a Cenzúra alatti élményanyagát. Nem bír kiszűnni belőlem az a sok szöveg, könyv, tanulmány, amit olvastam. Meg aztán ez a regényem sem olyan, amit simulósnak lehetne nevezni. De nem öncélúan vetek fel olyan kérdéseket, amelyek első ránézésre talán provokatívnak tűnnek. Engem izgat, foglalkoztat a téma, Magyarország alakulása, történései. És azt hiszem, más a nézőpontom, máshonnan közelítek: szabadkai vagyok. Egyelőre nem készülök semmilyen regényre. Olvasok. Nemrégiben például egy olyan regényt olvastam, ami a kelet- és nyugat-német tapasztalatokat boncolgatja. Az én ízlésemhez képest lágyan, viszont igazán regényesen. Jó érzéssel tettem le a könyvet, mert függetlenül attól, hogy az ember íróként jelen van a köztudatban vagy nincs, hangos-e a sikere vagy nem, része-e a kánonnak vagy nem, a dolgozószobájában, könyvvel a kezében a ,,szakmáján” törti a fejét. És nekem jó érzés azt tudni, hogy a téma, amit választottam, élő. És a megközelítése is az.

– Köszönöm szépen a beszélgetést!

Drubina Orsolya

 

 [nggallery id=443]

(Spanyolmenyasszony, Kosztolányi Dezső Színház [Szabadka])


Címke: , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő