Kreken, a palicsi szörny

BESZÉLGETÉS RICZ GÉZA KÉPZŐMŰVÉSSZEL,
A VATA-VEZETŐJÉVEL

2014. augusztus 20–27. között első ízben valósult meg Sza­bad­kán a Vajdasági Alkotók Találkozója, röviden VATA névre ke­resz­telt művésztelep. A művésztelepet az Ostorka Polgárok Egyesülete szervezte a Ctrl-V művészcsoport szakmai ve­ze­té­sé­vel. A meg­hívot­tak vajdasági, és vajdasági származású fiatal, hivatásos kép­zőművészek voltak, akik egyéni munkájukban már jelentős ered­­mé­­nye­­ket értek el. A kilencvenes évek politikai történéseiből kifolyólag, a fiatal vajdasági kép­ző­művé­szek jelentős hányada nem a szerbiai akadémiákon végezte tanulmányait, hanem külföldön, elsősorban Magyarországon szerezte dip­lo­má­ját. Többen Ma­gyar­országnál távolabb, ex-jugoszláv tagállamokban, vagy  Nyu­gat-Európában kötöttek ki. A fiatal generációnak az erős szét­szó­ró­dás­ból ki­folyó­lag nem sikerült az elődeikhez hasonló művészeti csoportokat, művészeket összefogó egységes stílusjegyeket kialakítani, annak ellenére, hogy a művész­tele­pek­nek és cso­por­to­su­lá­sok­nak Vajdaságban jelentős hagyománya van. A mű­vész­telep célja ezért az, hogy felelevenítse a régi vajdasági művésztelepek építő légkörét, és a világ kü­lön­böző részein élő fiatal vajdasági művészeket összefogja, értékes táptalajt jelentve egy fiatal képzőművész közösség kialakulásához. A szer­vezők célja, hogy a ta­lál­kozó egyfajta szellemi kerekasztalként funkcionáljon, ahol a résztvevők mel­lett meghívott előadók, írók, irodalmárok, mű­vé­szet­tör­té­né­szek is részt vesz­nek.

– A Ctrl-V művészcsoport által irányított VATA-művésztelep egyik alapkoncepciója, hogy egybe fogja azokat a fiatal alkotókat, akik a délszláv háborúk következményeként külföldön voltak kénytelenek tanulmányaikat elkezdeni vagy folytatni. Azon túl, hogy már első alkalommal tematikában gondolkodtatok, van olyan közös pont, vagy nevező, ahova vissza tudtatok nyúlni, ahol találkozni tudott az alkotók gondolkodás- és látásmódja, az első VATA alkalmával?

– A délszláv háború kirobbanása csak a kiindulási pontja volt a jelenleg is tartó elvándorlási hullámnak. Az elmúlt húsz évben jelentős számú vajdasági és vajdasági származású fiatal vált hivatásos művésszé, egyéni munkájukban sikereket értek el, azonban az erős szétszóródás miatt nem alakult ki közösség, nem születtek új művésztelepek, művészcsoportok. Az alkotók jelentős részének neve ismeretlen, vagy nem eléggé ismert az délvidéki közösség számára. A Ctrl-V csoport és VATA-művésztelep célja elsősorban nem az, hogy egybefogja a külföldön élő vajdasági származású művészeket, hanem az, hogy  integrálja őket a vajdasági művészeti szcénában, kapcsolatokat építsen ki az itthon maradt fiatal alkotókkal, kritikusokkal, intézményekkel és ezáltal hozzájáruljon egy, az új helyzethez alkalmazkodó, aktív művészi légkör megteremtéséhez.

Ami a közös pontot illeti egyértelmű, hogy minden résztvevő függetlenül attól, hogy itt vagy külföldön él Vajdaságot tekinti szülőföldjének, és szeretne részese lenni az itthoni kulturális életnek, esetenként reflektálni az itt zajló történésekre. Az is egyértelmű, hogy van létjogosultsága és teendője a progresszív képzőművészetnek a régióban. A vajdasági avantgárd erős gyökerekkel rendelkezik. A 60-70-80-as években olyan alkotóink voltak, akik azóta a magyar és a nyugat-balkáni művészettörténet részévé váltak. Bada Dada, drMáriás, Bosch+Bosch csoport, hogy csak néhányukat említsem. Jelenleg a vajdasági magyar képzőművészet egy sokkal sekélyesebb, kizárólag a közönség esztétikai igényeit kielégíteni kívánó szinten manifesztálódik. A közös munka révén szeretnénk elérni, hogy nagyobb nyilvánossághoz jussanak azon fiatal képzőművészek, akik magas színvonalon alkotnak, de alkotásaik nem feltétlenül a nagyközönség igényeinek próbálnak megfelelni, hanem mélyebb/konceptuálisabb mondanivalóval rendelkeznek.

– A VATA bizonyos társadalomkritikát is meg kíván idézni. Milyen eszközeitek vannak arra, hogy valóban felfigyeljenek bizonyos emberek, alkotásaitokon keresztül azokra a problémákra, aktuális kérdésekre, amiket megfogalmaztok? 

– A találkozó szervezése során merült fel, hogy hasznos lenne egy tematikus vonal. Adott téma feldolgozása nagyban elősegíti a közös munka és eszmecsere kialakulását. Olyan témát kerestünk amelynek feldolgozása izgalmas feladatnak tűnt számunkra, ugyanakkor a szabadkai közönség is magáénak érzi. Így született meg a „Fürdők városa”-koncepció. A figyelem felkeltése az elkészült műalkotások feladata, amiben természetesen jelentős szerepe van a közérdekű témának. Az, hogy hol és milyen médiavisszhanggal sikerül majd megszervezni az anyagot bemutató kiállítást szintén sokat fog jelenteni a jövőre nézve. Közben megpróbálunk minden lehetséges fórumot kihasználni, hogy az emberek megismerjék munkásságunkat.

– „Érdekes”, ahogyan az ún. történelem terhe és az aktuális problémák egymásra rétegződnek, összefonódnak, elválaszthatatlanok lesznek egymástól. Szerinted kellőképpen foglalkozunk a közelmúltunkkal, érdekel még ez valakit, azon túl, hogy vitathatatlanul égető kérdés a múlttal való szembenézés? Mennyire elkerülhető, hogy politikai, társadalmi kérdésekbe bonyolódjatok. Függetlennek lehet maradni, ilyen értelemben?

– Az emberek az elmúlt 25 évben hozzászoktak a folyamatos politikai/etnikai/kulturális válságokhoz, az aggasztó gazdasági helyzethez. Belefáradtak. Túl vannak azon a ponton, hogy higgyenek abban, hogy egy-egy politikai fordulat után bármi is jobb lesz.

Képzőművészként nem tudunk és nem is akarunk a politikai történésekbe beleszólni, de felhívhatjuk egy-egy kulturális problémára az emberek figyelmét és ezáltal interakciót, motivációt generálhatunk.

Mindeközben törekednünk kell a függetlenségre, ami igen nehéz, hiszen kulturális kérdéseket feszegetve akarva-akaratlanul is árgus szemek vesznek körül, akik alig várják, hogy támadási felületet találjanak és azt kihasználják saját érdekeik hangoztatásához. Belemagyaráznak olyan célokat, ideológiákat, angazsáltságot a művészek tevékenységébe, amelyekről egyáltalán nincs szó.

– Ha kevés a képzőművészet dolgok menetébe történő, közvetlen, valódi beleszólása, még mindig ott az ironikus ráhatás. Ez az irónia miben nyilvánult meg az idei VATA-n? Ha jól tudom különféle képzeletbeli lények is születtek, amelyek viszont éppen a valóságra irányítják a figyelmet.

– Magunk is meglepődtünk, mikor elkezdtünk anyagot gyűjteni a „Fürdők városa” témához, hogy a szabadkai fürdőkultúra hanyatlására hány helyen tudunk reflektálni. A kiindulási motívum a romos Fekete fürdő volt, melynek páratlan atmoszférája már régóta foglalkoztatott. Utána ott van a lerombolt Heisler fürdő a Gombkötő utcában, a kiserdei be nem fejezett fedett uszoda betonváza, a palicsi Férfi strand romos kabinjai, épületei, és nem utolsó sorban a Palicsi tó vize, ami alkalmatlan a fürdőzésre. Így született meg az idei művésztelep logója egy fürdőzni tilos piktogram.

Koncepciónkban a rombolást egy képzeletbeli vízi monstrum testesíti meg, melyet a pusztítás fogalmának megtestesült szimbólumaként sikerült Molnár Edvárdnak lencsevégre kapnia a különböző helyszíneken. A „Kreken” a palicsi szörny legendájából táplálkozik és könyörtelenül lerombol minden útjába kerülő objektumot. Szándékai ismeretlenek. Az is elképzelhető, hogy csak hatalmas méreteiből adódóan dől romba minden, amit megérint, de kétségtelen, hogy nincs tekintettel emberekre és értékekre, csak saját kicsinyes céljai motiválják.

– Van valamiféle tervetek arra nézve, hogy év közben is működjön a VATA, ha másként nem, valamiféle virtuális térben?

– A csapat egy Facebook-csoporton keresztül jelenleg is  közös munkát folytat. A művésztelepen számos ötlet született, amelyek megvalósítására ebben a néhány napban nem volt lehetőségünk. A résztvevők jelenleg is dolgoznak egyéni és közös munkákon, amelyek a leendő kiállításon kerülnek majd bemutatásra.

Fontos, hogy a közös munka folytonos legyen, ennek az a módja, hogy megpróbáljuk kihasználni az adódó lehetőségeket. Kiállításokon, művésztelepeken veszünk részt, követjük egymás munkásságát. Projektekben gondolkodunk. Arra kell törekedni, hogy folyamatos legyen a kommunikáció. Ha valakinek van egy ötlete, azt megosztja a többiekkel és várja a reakciókat. Az aktív munkához természetesen kell néhány ember, akik vezető szerepet töltenek be. A VATA nem lehetett volna ilyen eredményes Kis Endre és Soltis Miklós segítsége és lelkesedése nélkül.

Sirbik Attila

[nggallery id=439]