09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

MediStáció
2014.08.28 - tiszatáj

HENN LÁSZLÓ ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA

A MediStáció zavarba ejtő címét adta Henn László András jelenlegi kiállításának. A festészet iránt érdeklődőket, akik követik Henn László festői munkásságát, persze nem lepik meg ezek az elgondolkodtató címadások. A kontemplációra, elmélyült szemlélődésre hajlamos művész mindig is szívesen nyúlt a rítusok, mítoszok világához (2005-ben például Rítus című kiállítását, 2012-ben pedig a Hó-korom című tárlatot épp ebben a galériában rendezte meg). A művész saját bevallása szerint is: alkotásaiban az archaikus kultúrák és modern kor kapcsolódási pontjait kutatja. Címadása most is az európai kultúrrétegekben történt kalandozást sugallja. Mégis nagyot tévedünk, ha a stáció szóból Krisztus keresztútjára asszociálunk. Tehát ne valamilyen, középkori jámbor vallásosságot idéző Meditatio vitae Christi féle olvasat lebegjen a lelki szemeink előtt.

Inkább vegyük komolyan a két szó önkényes, tréfás összeolvasztását, és értsük úgy, mint egy sajátos gondolkodás, meditációs folyamat stációiba, állomásaiba való beavatás lehetőségét. Ahol egyfajta szellemi kalandra ösztönöz minket az alkotó, szélesre tárva előttünk az értelmezések lehetőségét. Ez a gondolat azt is jelzi számunkra, hogy az egyes darabok sorban, egymás után születtek ugyan, de azt elárulhatom, hogy az alkotói akaratnak megfelelően nem abban a sorrendben láthatja őket most a közönség. Ezzel a szándékkal is erősítve, hogy a képek különböző létállapotok, gondolatok lenyomatai és összeállhatnak egy saját történetté (a művész saját történetévé), egyfajta magán­mito­ló­giává, de természetesen más összeállítások létjogosultságát sem vethetjük el. Arra is felhívom a figyelmet, hogy a stáció szó ugyan statikus fogalom, hiszen az állásra, megállásra utal, mégis feltételez egyfajta mozgást, valamilyen irányultságot, folyamatot. Talán ebben a paradoxonban van a lényeg? Látszólag különböző létállapotok, egymásnak ellentmondó gesztusok mégis harmonikus folytatásai lehetnek egymásnak. Az állomást jelölöm meg, mégis csak egy folyamat részeként értelmezhetem az egészet.  A szemlélő megáll egy pillanatra, elmélkedik az addig megtett útról, pihen, összegez, azután újra tovább indul, új állomások felé, voltaképpen folyamatos mozgásban van. Máris úton vagyunk, kezdetét vette a kaland…

Én magam is ezt a megnyitót rendhagyó módon egy sajátos (máris kölcsönözve a terminus technikust medistációnak tekintem, új állomásra érvén, amennyiben egy évtizede (2004 tavaszán) elhangzott szentesi (2006 őszén egy balassagyarmati, 2010 őszén pedig egy szegedi) megnyitóm gondolatait folytatom és egészítem ki az alkotóról.

Henn László képei szellemi látomások, mintha valamiféle ősképeket hívna elő a művész ecsetje retinánkon. Szinte fél-éber állapotba kerül a néző, ahol a látomások egy meleg, aranyosan csillogó szürreális táj színpadán elevenednek meg. Ez a metafizikus fény az óarany transzcendentális csillogásával átértelmezi a festményt. Mintha csak az ikonfestészet aranyalapja tért volna vissza napjaink képzőművészetébe.

Az arany absztrakt, maga a keveretlen fény. Ahogy Pavel Florenszkij fogalmaz Ikonosztáz című nagyhatású munkájában: „a festék és az arany vizuális értékük szerint különböző létszférákhoz tartoznak”. Tehát az arany különválik a festékek ábrázoló érzékiségétől.

Henn László befelé forduló művész. Festészete is belülről építkezik. Víziók, látomások, valós és fiktív történetek álomszerűen, az elme szüleményeiként, nem pedig a leképezés igényével jelennek meg a festményeken. Tájképi elemek, különös konstrukciók, megmagya­ráz­ha­tat­lan funkciójú és működésű masinák, ősi jelek és jelképek, imitt-amott emberszerű figurák jelennek meg a meglehetősen gazdag struktúrájú képtérben. A térbeli viszonylatok irreális léptéket öltenek. A gazdag alapstruktúrára, mintha filmszerűen vetítve, egy egészen más történetből kerülnének rá bizonyos figurák, így új szerepet és értelmet kapva egy másik történetben. Ebből a több rétegű, telített rendszerből alakul ki az ikonok összefogottságát és letisztult képi világát megidéző, lebilincselő Henn Lászlói festészet.

Távol állnak tőle a hangos manifesztumok, az előző évszázadban a képzőművészek részéről sajnos meg-megszokottá váló handabandázások. Kerüli a rivaldafényt, viszont műterme csöndes magányában kitartóan fejleszti műveit. Az elmúlt két évtizedben talán az egyik legegységesebb szegedi festészeti életművet hozta, hozza létre. Társtalan a helyi művészeti életben. Talán karakterük alapján, a XX. század elejének kiváló szegedi festőművészével, Juhász Gyula barátjával, a kitűnő Károlyi Lajossal lehetne szellemi rokonságot találni. Szélesebb kitekintésben, valószínűleg a legmeghatározóbb, bár meglehetősen távoli hatás az univerzális Kondor Béla festészetében keresendő. Épp így említhetném, a szintén az archaikus és a modern összetársításán munkálkodó Ország Lili festészetét. Ha már a helyi párhuzamokat is felvetettük, talán még Fischer Ernő személyét lehetne megidézni. Bár Henn László nem volt a mesternek tanítványa. Mindkettőjük esetében az alkotást intellektuálisan is elmélyült szellemi tevékenység előzi meg. Henn Lászlónál is csakúgy, mint Fischernél is a következetesen szerkesztett alap (A fischeri képi dramaturgia) – ténylegesen és képletesen is – hordozza a festményt, ez adja meg az alaphangulatot és erre kerülnek a játékosabb, kalligrafikus elemek, festői foltok.

Mindent összevetve, Henn László kialakított egy olyan következetes, egységes képi világot, amely napjaink kortárs képzőművészetének sajátos színfoltját jelenti. Varázslatos, mágikus hatású képei szinte észrevétlenül, halk szavú magától értetődéssel, ünnepélyességet, elmélyülést csempészve a hétköznapokba, minket is továbbgondolásra, meditációra késztetnek. Invitálom Önöket, kérem lépjenek be Henn László András képi világába, egy elmélyült meditációra…

(A kiállítás 2014. augusztus 19-én elhangzott megnyitószövegének szerkesztett változata.
A kiállítás megtekinthető 2014 szeptember 18-ig a Szeged, Belvárosi Kamarateremben.)

Nátyi Róbert

 

[nggallery id=436]


Címke: , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő