10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

A munkát elvégeztük
2014.08.18 - tiszatáj

Röviden így foglalta össze záróbeszédében Szentmártoni János, Magyar Írószövetség, és az Írótábor kuratóriumának elnöke a Nagy jövő mögöttünk című tanácskozást.

A 42. Tokaji írótalálkozó, az Eltiltva és elfelejtve – A hallgatás és elhallgattatás évei címmel indított rendezvénysorozat harmadik, záró felvonása, amely a rendszerváltás éveit helyezte középpontba, hogy áttekintse az irodalompolitikai változásokat, a fontosabb irodalmi eseményeket és jelenségeket.

Több helyszínen, változatos programokkal készült a szervezőség. Az előadások mellett az első napon megnyílt Sáray Ákos fényképkiállítása, illetve az Osvát művészcsalád emlékezetét bemutató kiállítás, majd két színpadi produkció, Fandl Ferenc és Harsányi Attila színművészek Radnóti-emlékműsora és Reményi Ede Kamarazenekar hangversenye várta a résztvevőket.

Csütörtök este bemutatkozott a kárpátaljai Együtt, valamint a Hitel folyóirat, amit borkóstoló követett. Az utolsó nap délelőttjén Weöres Sándor és Határ Győző tiszteletére, emléktábla avatás előzte meg az utolsó plenáris ülést, majd zárásképp fogadás keretében adták át az írótábori díjakat, elismeréseket.

 A rendezvény a rendszerváltozás időszakának irodalmi életének vizsgálatát és a kutatók további kutatásokra ösztönzését tűzte ki célul. A rendszerváltozás mibenlétének, jelentőségének, hatásának meghatározása és felmérése sokszor különböző szempontú, olykor ellentétes állásfoglalásokat eredményezett. Nem csoda, hiszen szó esett az irodalmi közélet változásairól, az egyes alkotókról és művésztelepekről, finanszírozási kérdésekről, az írói presztízsvesztésről, az a rohamosan csökkenő közérdeklődésről, de ugyanúgy az emigráns irodalom 1989-90 előtti és utáni helyzetéről is.

Utóbbival kapcsolatban Sárközy Péter, a római Sapientia Egyetem professzora a magyar írók nyugati lehetőségeit vizsgálta, hangsúlyozva, hogy a legtöbb európai országban ma is léteznek művészházak, ahol megfelelő körülményeket biztosítanak a kutatóknak és művészeknek az alkotómunkához. A rendszerváltással felszámolódó, külföldi magyar szellemi műhelyek hiányára fektetett továbbá hangsúlyt, hiszen véleménye szerint nagyon fontos, hogy egy szerző bekapcsolódjon a külföldi irodalmi életbe, ilyen módon is.

Hasonló kérdésről a lengyel vendégek maguk számolhattak be, Sergiusz Sterna-Wachowiak, a Lengyel Írók Egyesületének elnöke, Boguslaw Wróblewski, a lublini Akcent folyóirat főszerkesztője és Jerzy Snopek fordítója érkezett a tanácskozásra. Egyik folyóiratuk, az Akcent nemcsak a lengyel nemzet életében zajló kulturális folyamatokat kíséri figyelemmel, hanem jelentős részt vállal a külföldi lengyel irodalom népszerűsítésében.

Bemutatták a Még közelebb című lengyel nyelvű magyar antológiát is, amelyben Falusi Márton, Zsille Gábor, Lackfi János, Szentmártoni János, Iancu Laura, Nagy Gábor, Halmai Tamás, László Noémi, Szálinger Balázs, Jónás Tamás, Krusovszky Dénes és Csehy Zoltán művei olvashatók.

Az idei tanácskozás már az új technológiai és piaci kihívásokat is vizsgálta. Mezey Katalin elsősorban a piacgazdaság hátrányaiban látta a rendszerváltozás okozta legnagyobb veszteséget, hiszen ennek következtében napjainkban már a kereslet határozza meg az értéket.

Véleménye szerint ez is oka annak, hogy nincs tisztázva a művész státusza, aki állandóan bizonyításra kényszerül, miközben bárki felléphet a nevében. A könyvpiacot elárasztó, médiatámogatott „könyvnek látszó tárgyak” mellett további gond, hogy nincs munkahelyet biztosító intézmény az íróknak, megszűntek a kortárs irodalmat bemutató műsorok, továbbá az állami támogatásokat rövid időre lehet igényelni, ez pedig állandó bizonytalansággal tartja a kiadókat, szerkesztőségeket.

A rendszerváltás előtt kulturális miniszteri pozíciót betöltő Pozsgay Imre ellenben arra fektetett hangsúlyt, hogy a régi rendszer állandó legitimációs zavarral és állandó önigazolási problémával küszködött, hiszen egy hazugsághoz kötötte a létét.  Szőcs Géza pedig azt paradoxont emelte ki, hogy minél szabadabb egy nemzet, annál kevésbé fontosak a klasszikus szellemi értékek, amennyire paradoxon az is, hogy jólétben csökken a születések száma. Úgy véli, a szabadság kiharcolása erősen motiválta a szerzőket, és jobban számíthattak a társadalmi-nemzeti figyelemre is, mint a rendszerváltás után. A jövőre vonatkozó kérdések közül pedig L. Simon László író, költő, államtitkár szerint legfontosabb az az, hogy önmagában a szakma képes-e az irodalom iránt való érdeklődés felkeltésére és megtartására.

Az átfogó értékelések mellett, a hatalmas témakör kisebb részterületeire is fókuszált egy-egy előadó. Vasy Géza az írószövetség történetét ismertette, Elek Tibor a mai politikai költészetről tartott előadást, munkacsoportok keretén belül vizsgálták az előadók a folyóiratok, kiadók, műhelyek 1989 körüli indulását, a polgári-demokratikus átalakulás filozófiáinak változását, az a rendszerváltás időszakának értelmiségi találkozóit.

További sarkalatos kérdés, és ezért megkerülhetetlen témakör volt még, a titkosrendőrség működésének jelentősége. Márkus Béla a besúgói jelentések forrásértékét értékelte és elemezte. Foglalkozott a történetiség problémáival a jelentések – és ugyanúgy a visszaemlékezésekből rekonstruálható adatok – minőségét és ellentmondásosságát szem előtt tartva. A „születőben lévő ügynökirodalomról” Tófalvi Zoltán beszélt még, aki Szőnyei Tamás Titkos írásához hasonló, de a Szekuritáté-aktákon alapuló, nagyszabású munkát tervez, amely eddig ismeretlen adatokkal bővíti a XX. századi magyar irodalomtörténetet.

A rendszerváltás irodalmának, a tanácskozások során gyakran említett szereplőjével Petrik Béla foglalkozott részletesen. Nagy Gáspárról szóló előadásában a harmadik nemzedék és a szellemi újrarendeződés egyik legfontosabb alakjának nevezte a költőt, és az alkotóműhelyek ellenőrzéséről, a párt közvetlen beavatkozásáról beszélt a nyolcvanas évekre vonatkozóan, s bár említést tett a Lakiteleki Népfőiskoláról, részletesem az alapító, Lezsák Sándor tartott róla előadást.

A tábor zárófejezete volt annak a 2012-ben kezdődött konferenciasorozatnak, amely a 1945-től kezdődő művészeti, közéleti történéseit, jelenségeit, fordulatait vizsgálta. Záróbeszédében Szentmártoni János az Írótábor jelentőségét abban jelölte meg, hogy ezzel az időszakkal kapcsolatban számos olyan kérdést és témát érintettek az előadók, amelyek hozadéka és jelentősége idővel beigazolódik. „A munkát elvégeztük, nem ez volt az üzenet” – fogalmazott.  A mondat második felében arra, a minden szempontból sajnálatos, már botránnyá nőtt esetre vonatkozik, amelyről a beszámoló írója is (rögzüljön minél többször) szemtanúként kijelentheti, hogy semmiféle politikai összeszólalkozás nem előzte meg.

Mindezek után az a kérdés. hogy a kutatók hogyan fogják földolgozni az Tokaji Írótáborban elemzett eseményeket és életműveket.

Tóth Tünde

 

[nggallery id=432]

Fotó: Sáray Ákos


Címke: , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő