Gretchen McCullough: Friss Tavasz falu igaz története

Egy hajnalban, mikor fecskék repültek a poros, narancssárga égre, Friss Tavasz faluban megöltek két fiatal nőt, Gránátalmát és Cseresznyét.

A pálmafa előtti táblán az állt: „Üdvözöljük Ön Friss Tavaszban! Mosolyogjon!”

A nyomozók kalapot húztak a fejükre és Gránátalma szomszédjához igyekeztek. Bő ruháikban úgy néztek ki, mint a Michelin babák.

Fifi egy vörös selyem köntösben nyitott ajtót.

– Reggel hét van, mit akarnak? Mutassák az igazolványukat!

A nyomozók megvillantották igazolványukat, ahogy azt a filmekből látták. Egyszerű, vidéki fickók voltak, akiknek kellett a munka. A nő beengedte őket.

– Miben segíthetek? – kérdezte Fifi csípőre tett kézzel. Mihamarabb meg akart megszabadulni ezektől a bohócoktól, mert a férje legjobb barátja az ágyában hevert szűzanya meztelenül.

– Ismerte a szomszédját, Gránátalmát?

– Egy csitri – mondta Fifi és megnyalta a száját. – Miért, mi van vele? A kutyája folyton a kertembe szarik. Dalmata.

Héja nyomozó megvakarta a tökét.

– Hallott valamit ma reggel? Valami zajt? – kérdezte Sólyom felügyelő.

Fifi, akiknek semmi dolga nem volt, csak hogy a klubba járjon, azt válaszolta:

– Ami azt illeti, igen.

Mindkét nyomozó előrehajolt. Fifi keresztbe tette a lábát. Élvezte, mikor kíváncsian figyelnek rá a férfiak. A férje ronda pocakot növesztett, túl sok füstölt lazacot meg Old Amsterdam és Chivas Regal sajtot zabált. Fifi viszont fiatalnak látszott, duzzadt, botoxolt ajka volt, mint egy békának.

– Mikor hallotta a zajt? – kérdezte tőle Héja nyomozó.

– Reggel hatkor – felelte Fifi. – Biztos vagyok benne. Miért?

– Gyilkosság történt – mondták a nyomozók

– Gyilkosság?! – mormolta Fifi, és hirtelen az ájulás jeleit mutatta. Héja és Sólyom nyomozó nem várta meg, hogy a márványpadlóra essék, elkapták.

A Friss Tavasz bejáratánál strázsáló egyik őr azt mondta a nyomozóknak, hogy szerinte a szomszédok nem hallhattak semmit, villáik túl messzire vannak. Különben is, akármi is történt Friss Tavaszban, arról senki nem hallott. Még az ellenzéki újságok kíváncsi riportereinek keresztes hada sem.

Később, miután a férje legjobb barátja elment, Fifi, felhívta szomszédját, Susut.

– Hallottam, hogy Gránátalma magánéleti problémákkal küszködött. Nem azt mondom, hogy a férje a hibás, de …

Az őr megjegyezte:

– Mit tud maga a problémákról? Ebből a nyomorúságos fizetésből képtelen vagyok eltartani a családom. Pedig négy munkahelyem is van.

– Hallottam, hogy Gránátalmától elhidegült a férje, azt mondják veszekedtek, mikor az a baleset történt – mondta Susu.

Egy kívülálló csodálkozva kérdezte: – Hogy lenne a gyilkosság baleset?

– Tudta, hogy Gránátalmának Borsmenta az anyja, az a híres színésznő? – kérdezte Fifi. – Szóval Borsmenta meg azt hiszi, hogy Gránátalma férje a tettes.

Minden harcos újság ugyanazzal a főcímmel jelent meg: Superboy, a Látnok. Superboy, a Próféta.

– De Fifi, már letartóztattak egy tolvajt. Bevallotta. Átmászott a falon.

Superboy, a tolvaj, felmászott egy narancssárga lángfára, hogy elérje a négyemeletes villa ablakát. Bár úgy tudott mászni, mint egy majom, alsógatyája rongyai ott lógtak az ágakon. Mivel Héja és Sólyom kiváló nyomozók voltak, megtalálták a véres kést is egy rönkhöz támasztva. Valójában mindenki fütyült a gyilkos fegyverre, Superboy zöld-fehér csíkos alsóneműje elragadta a városlakók képzeletét. Az emberek az ágakra akadt rongyok miatt a fát szentként kezdték tisztelni, és odajártak imádkozni. Meg volt győződve arról, hogy Superboy misztikus hatalommal bír. Elképedtek, hogy ebben a vézna fiúban annyi erő van, hogy egyszerre két nővel is képes végezni. Egy másik pletyka is terjedt, mégpedig az, hogy Superboy drogfüggő.

Bár a nyomozók túlhajszoltak és alulfizetettek voltak, a tettest a bíróságra kísérték. Superboy megvakarta a fejét.

– Tisztelt bíró úr, őszintén szólva nem emlékszem, miért öltem meg.

Héja felügyelő Superboy lábára lépett, erre az így folytatta:

– Úgy értem őket. Igen, én öltem meg őket. Mind a kettőt. Az egyiket az öngyújtójáért, a másikat a mobiltelefonjáért.

Később Superboy visszavonta a vallomását, és egy látomásról beszélt, hogy valakik egy birkát vágtak ő baseball sapkáján.

Minden újság főcíme azonos volt: „Superboy, a Látnok. Superboy, a Próféta”. Superboy tekintete tele volt félelemmel, de az igazat mondta.

Superboy.

A  nyakán saját körméből fűzött nyaklánc lóg, és ki meri mondani azt, amit sok ember érez, A NAGYOK TUDJÁK. A BIRKÁK A NAGYOK ÁLDOZATAI. A NAGYOK LEVERIK A KICSIT, MINT A CSÓTÁNYT.

Superboy lett a város vesztes labdarúgó csapatának a kabalája. A vesztes csapat menedzsere arra kérte Héja és Sólyom felügyelőt, hogy adják ki kölcsönbe a börtönből: Superboy lesz az adu ász a NAGYOK által támogatott csapat ellen.

A kérést elutasították.

Fifi még mindig nem volt egészen felöltözve, de a híres szépségszalonba hajtott, hogy haját szőkére peroxidozza. Mikor a fodrász a haját felkente, úgy nézett ki, mint egy perec, és kerek perec kijelentette a fodrászának, „Gránátalma heroin függő volt”.

Pierre azt mondta: „Ez igaz. Imádta a drogot. Egyszer egy hihetetlen történetet mesélt, mégpedig azt, hogy látta Cseresznyét krokodilfejjel.”

Pierre kuncogott. „Nem Superboy ölte meg őket. Talán együtthálnak valami NAGGYAL”.

Fifi úgy tett, mintha megdöbbenne. „Nem!”

– Tetszett, a múltkori szín? – kérdezte Pierre miközben megnézte az egyik tincset. – Ez még jó … Na jó, nem mondhatnám, hogy angyalok voltak. Pláne Cseresznye nem.

Egy sánta fiú a fejét rázta: – Nem a tolvaj volt. Nem a férj. Szerintem valaki más.

– Kérdezett valaki? – szólt rá Fifi és Pierre szinte egyszerre.

A fiú megvonta a vállát. – Jól van, na, ha nem érdekel.

– Ki volt?

– El kell dobni ezt a hajat – mondta a fiú, és lengetni kezdett egy tincset a szemetes fölött. – Azt mondja… – A fiú amúgy egy láthatatlan ember volt, de most Pierre és Fifi is várakozva nézett rá – egy barátom, aki nővér abban a kórházban, ahová Gránátalmát vitték, hogy neki megsúgta a gyilkos nevét, mielőtt meghalt.

Egy hölgy, akinek szemöldökét szedték, azt mondta: – Ez nem igaz. Én is ismerek néhány orvost ott. Ők azt mondták, a szegény lány már annyira gyenge volt, hogy meg sem tudott szólalni.

Pierre rágyújtott. – Ha engem kérdezel, a tűzzel játszottak. Kábítószer, szex, megcsalás.

A szemöldökös hölgy azt mondta: – Gránátalma férje kapcsolatban állt a NAGYOKKAL. Lehet, hogy közülük tette valaki…

– Van egy barátom, akinek erkélye egyenesen a bíróságra néz – jegyezte meg a sánta.

– Neked több barátod van, mint bármelyikünknek – mondta Pierre, és kezdte Fifi festékes haját kifésülni.

– Ne állj ott, mint egy kő! Mondd el, mit látott a barátod! – kérte Fifi

A sánta fiú húzta az időt. Fifi sose adott neki borravalót.

–  D. A. azt mondta, hogy a bírótól tudja, hogy a kés Superboy ujjlenyomatával eltűnt.

– Nem meglepő – felelte Fifi.

–  Mikor kiderült, a bíró úgy üvöltött, mint egy oroszlán – mondta a sánta. – De Fifi, az a bíró nem a te barátod véletlenül?

Fifinek elakadt a lélegzete, mint akinek az utcán váratlanul fenekébe csípnek.

– Drágám, nem kell titkolnod, ezt mindenki tudja – jegyezte meg Pierre nevetve.

Aznap éjjel Fifi azt álmodta, hogy a bíró helyett Superboy látogatta meg. Ráadásul új álombéli látogatója kielégítette a legmerészebb vágyait. Nem tudta megtartani titkát egy pillanatra se, felhívta Susut. Fifi meglepetésére Susu hatalmas kedvében volt. “Sokkal jobb, mint az a drága vibrátor, amit Németországból hoztam. Még csak megfelelő elemet se találok hozzá.” Susu nevetésbe tört ki. Fifi és Susu hamar rájött, hogy Superboy kanos, gazdag nőkhöz jár. Rendkívüli férfiasságára senki sem tudott magyarázatot adni. Valahogy kiszökik a börtönből, hogy bika here szendvicset szerezzen magának reggelire, de senki sem tudja, hogy jut ki a cellájából éjjel és tér vissza reggel.

Közben az újságírók szövetsége hivatalosan bocsánatot kért a híres színésznőtől, Borsmentától. Sajnálták, hogy nem a tényeket közölték.

Hiába, a harcos újságok mindent megtesznek, hogy azonnal feltálalják a pletykákat.

De azt például eltitkolták, hogy Superboy korábban bűnbak volt; hamisan vádolták az Állami Színház felgyújtásával. Hat hónapot ült a börtönben, majd bizonyíték hiányában felmentették. Több száz meghallgatás, halasztás és elnapolás után a bíró megnevezte a tettest: öngyulladás. Az ügyet lezárták.

Kedves olvasó, míg az újságírók Borsmenta bocsánatkérésén fáradoztak, a dráma szereplőit, valaki NAGY az elszenesedett színház színpadára rendelte: Superboyt, Gránátalmát, Cseresznyét, és Gránátalma férjét. Még Borsmentát is, aki aranyozott Gucci napszemüvegben élvezte a fotográfusok felhajtását.

A színpadon Héja és a Sólyom felügyelők már levetették Michelin ruháikat, és tétlenül őgyelegtek a közönség előtt.

A közönség ócska taxi kilincsekkel hajigálta őket.

– Superboyt akarjuk! Superboyt akarjuk! Superboyt akarjuk!

– Reméljük, élvezték a műsort. De a játéknak vége – jelentette be Héja felügyelő.

Friss Tavasz őre azt kiáltja: – Miért nem egy becsületes életet játszanak el, olyat, mint a mienk?

Héja felügyelő azt kérdezte: ­– Mit mondtál?

Az őr azt suttogta, „gengszterek”. Látta, amint Héja detektív beledob a szemetesbe egy levágott nagylábujjat egy műanyag zacskóban.

A közönség bedühödött. A sánta fiú, aki máskor igencsak félénk, torka szakadtából ordított:

– Mit tettetek Superboy-jal?

Sólyom felügyelő, aki teljesen meztelen volt, csak egy széles, piros nyakkendő volt rajta, meghajolt. – A Friss Tavasz igaz történetét látták. Vége. Itt az idő, hogy hazamenjenek. Ha nem, előhívjuk a foltos Chihuahuat.

Bár a Chihuahua kedvesnek látszott, arra kiképezték ki, hogy lerágja a hőbörgők nagy lábujját.

Héja felügyelő fenyegetésül megzörgette a ketrecet.

A közönség megborzongott. Maguk előtt látták a hőbörgőket, akik nagylábujj nélkül koldulni kényszerülnek. Sőt, járni sem tudtak, a foltos Chihuahua úgy elintézte őket. Megér ennyit a kíváncsiság?

A sánta fiú megkérdezte Friss Tavasz őrét: – Gránátalma és Cseresznye csitri volt?

– Határozottan – válaszolta az őr.

– Azt kapták, amit megérdemeltek – mondta a sánta fiú.

– Fiam, senki megérdemli a halált. Még a csitrik sem – mondta az őr. – Olyan idősek voltak, mint a lányom.

– Szegény Superboy! – jegyezte meg a sánta. – Az utcáról szedték fel.

Tudta, ha őt is az utcán szedték volna fel, a családja nem lenne elég erős ahhoz, hogy harcoljon érte. Pierre még azt is letagadná, hogy az elmúlt öt évben nála dolgozott a kozmetikán.

Sólyom nyomozó elővett egy álkulcsot a zsebéből, és a foltos Chihuahua ketrecének a zárjába illesztette.

– Menjünk! – mondta az őr. – Te fiatal vagy. Jobb, ha nem rágják le a nagylábujjadat.

A közönség el kezdett tódulni kifelé az elszenesedett állami színházból. Csalódottak és dühösek voltak, a romos bársonyüléseket rugdosták, és a folyosó közepére hajigálták, így fejezték ki magukat.

Friss Tavasz története nem halványult el. Az emberek még évek múlva is zöld és fehér rongyokat aggattak a fákra, mikor lehetetlent kívántak. Azt kérdezgették egymástól minden egyes szent napon, „Hé, mi történt Superboy-jal?” De ezt senki sem tudta. Természetesen mindenki helytelenítette a gyilkosságot, de senki sem emlékezett a két lány nevére, Banán és Sárgabarack? Nem, nem. Mango? Ananász? Mindegy. Egy belvárosi könyvkereskedő, aki vallásos könyvekre specializálódott, egy vagyont keresett Superboy mondásával: A BIRKÁK A NAGYOK ÁLDOZATAI. Volt, aki megesküdött az anyja életére, hogy látta Superboyt, valahol a város legszegényebb részén, egy hajnalban, a sziklás hegy fölött, mikor fecskék repültek a poros, narancssárga ég felett.

Fordította: Boda Magdolna