02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Jegyzet egy lábjegyzet nélküli könyvhöz
2014.08.11 - tiszatáj

GYENGE ZOLTÁN: KÉP ÉS MÍTOSZ – A MITOLÓGIA ESZTÉTIKÁJA

A megfordult világ című Pszeudo Kierkegaard kézirat „közreadása” után Gyenge Zoltán ezúttal is egy rendhagyónak tekinthető vállalkozással állt elő. A Kép és mítosz – a mitológia esztétikája első pillantásra egy hagyományos monografikus kötetnek tűnik, amely a címben említett két fogalom nem nyilvánvaló, ám annál alapvetőbb kapcsolatának feltárását célozza meg.

Egy ismerkedő átlapozás után ez a kötet egy szigorúan tudományos munkának tűnik, szemben A megfordult világ fikciós játékosságával, ám már az első néhány oldal olvasása során nyilvánvalóvá válik, hogy – bár a tudományos igényesség nem hiányzik – az effajta munkákra jellemző merevséget igyekszik elkerülni a szerző. Ebbéli szándékát a Bevezetésben az olvasó tudtára is adja: „a jegyzeteket mellőzi, mert igyekszik a fontoskodás látszatát kerülni azzal, hogy a mondandót minél több lábjegyzettel – mely egyébként a kutyát sem érdekel – támassza alá” (11. o). Ezen a ponton sejthetjük, hogy merész vállalkozásról van szó, hiszen a Kép és mítosz úgy kíván tudományos munka lenni, hogy nem hajlandó bizonyos formai követelményeknek eleget tenni (noha a kötet végén természetesen megtaláljuk a felhasznált és hivatkozott irodalmak jegyzékét), melyeket az olvashatóságot és folyamatosságot megbontó, a gondolkodás tárgya szempontjából másodlagos kényszernek tart.

Ugyanakkor a kötet vállaltan esszéisztikus jellegű. Célja, hogy bemutassa az olvasónak a mitológiáról való filozófiai gondolkodás főbb vonalait, anélkül, hogy elveszne a részletekben és a steril fogalmi nyelvben. Voltaképpen konkrét mítoszokon keresztül vázolja fel a filozófiatörténet – tulajdonképp az ember – fontosabb kérdéseit, melyek az adott mítoszok témájához kapcsolódnak, ezzel sokkal inkább láttatja, semmint magyarázza tárgyát. Ennek nem csupán didaktikai, hanem elméleti okai is vannak, ahogyan arról a későbbiekben még szót ejtünk. Mindemellett gazdag képanyag szolgál a mítoszelemzések alapjául „a képzőművészet ismert és talán kevésbé ismert köréből” (11. o.), melyek bevallottan szubjektív szelekció eredményeként kerültek egy-egy mítoszelemzés fókuszpontjába.

A felvonultatott képi anyagnak korántsem csupán illusztratív szerepe van. Ahogyan a kötet címéből is következtethetünk, jóval alapvetőbb a kapcsolat a kép és a mítoszok között, semminthogy az első, pusztán a második illusztrációja lenne. A két nyelv – a képek nyelve és a mítoszok nyelve – nagyon hasonló módon szólal meg és mindkettő rendkívül távol áll a filozófiai logosz nyelvétől. A mítosz, a mitologikus nyelv, soha nem fogalmi, hanem exemplatív jellegű. A filozófia születésének hajnalán a mítosz és a logosz egymással versengő világmagyarázó eszközként álltak egymással szemben. A fogalmakra épülő, logikus gondolkodás lett egyeduralkodó a nyugati filozófiában, melynek kizárólagosságát (logocentrizmus) a huszadik század második fele, eminensen pedig a posztstrukturalizmus, kérdőjelezi meg.

A mítosz nyelve nem jól lehatárolt fogalmakkal dolgozik, hanem történetekkel, melyek az általános emberiről állítanak valamit. Vagyis – a filozófia nyelvéhez hasonlóan – az emberről és az őt körülvevő világ alaptermészetéről fogalmaz meg kijelentéseket, jóllehet nem explicit állítások szintjén, hanem jellemző mintázatok felmutatásával. Ezért a mítosz sokkal inkább hasonlítható a költészethez, mint a filozófiai gondolkodáshoz. Minden mítosz mélyén az emberi sors alapvető igazsága fogalmazódik meg. Könnyen belátható, hogy a képzőművészeti alkotások – a mítoszhoz hasonlóan – nem fogalmi nyelven szólalnak meg, hanem a képiségen keresztül egy jellemző példát mutatnak fel, melyből valamifajta általánosra következtethetünk. Ezért kézenfekvő a címben szereplő két alakzat egymással összefüggő vizsgálata.

A mítosz terepe a szóbeliség, a logoszé az írásbeliség. A kötet célkitűzése már csak emiatt is nehéz feladat, hiszen – nincs más lehetőség – a tárgytól idegen nyelven kell megszólalni, a tárgytól idegen közegben. Ebben segítenek a festmények, hiszen a mítosz történetekben és képekben való gondolkodás.

A Bevezetés utáni fejezet a mitológia fogalmát ismerteti meg az olvasóval. A fentebb kifejtettek szerint ez már önmagában problematikus vállalkozás, így nem is definíciószerűen teszi ezt a szöveg, hanem az Ér-mítosz bemutatásán és értelmezésén keresztül. Pamphüliai Ér története mint alapmítosz értelmeződik, mely önmagában minden mítosz lényegét képes felmutatni. Mi másról szólhatna tehát, mint az emberi sorsról? Hiszen „a mítosz a sorsszerű ábrázolása” (41. o).

A második fejezet a mitológiáról való filozófiai gondolkodás főbb állomásait foglalja össze, majd ezt követik a konkrét mítoszértelmezések, melyeknél többek között Erósz, Prométheusz és Nárcisz történetéről is szó esik. Az utolsó különösen érdekes, hiszen Nárcisz mítoszának értelmezése során a szerző többször is hivatkozik Pszeudo Kierkegaard fent említett szövegére, melynek „közreadója” Gyenge Zoltán, aki e kötetnek is szerzője. Aligha lehet ezt másként értelmezni, mint egy ironikus, önironikus tréfát, mely nagyon is illeszkedik egy effajta szubjektív és személyes munkához.

Az értelmezések talán legizgalmasabb és legértékesebb jellemzője, hogy nem csupán filológiai és történeti kíváncsisággal közelítenek a tárgyhoz, ahogyan azt sok mítoszelméleti munka teszi, hanem azt mint élő történetet, mint ma is érvényes alapmintázatot kezelik. Az eltelt idő folyamán rengeteg akcidenciális dolog változott az emberben és környezetében, ám ezeknek a mítoszoknak az elevensége és érvényessége azt jelzi, hogy szubsztanciálisan ugyanaz a lény maradt. A több ezer éves történetek nem csupán az ókori ember sorsáról, hanem a miénkről is szólnak. Ezért nem csupán közönséges „sztorik”, melyeknek előbb-utóbb lejár a szavatossági idejük, hanem az egyetemes emberit tárják fel. Éppúgy, ahogyan a művészet is.

Az értelmezésekhez kapcsolódóan hatvannál is több képzőművészeti alkotást használ a szerző, melyek a szövegtestben fekete-fehér képként jelennek meg a rájuk vonatkozó gondolatmenet közelében, de összegyűjtve, színesben is megtekinthetők a kötet végén elhelyezett mellékletben.

A Kép és Mítosz – a mitológia esztétikája didaktikus könyv. A szó legjobb értelmében az. Ugyanis nem pusztán információt közöl, nem igyekszik semmit sem sulykolni az olvasóban. Tanúskodik a tárgyáról; láttatja és felmutatja azt.

Szabó István Zoltán (Steve)


Címke: , , , ,
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő