10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Perpetuum mobile
2014.08.02 - tiszatáj

DOMOKOS JOHANNA: EXIL, ELIXÍR

Gyakori ihletforrás az egyén világbavetettségének tapasztalata, az igazán sehol, valamelyest mégis mindenütt otthonra találás képessége, a sokszorosan váltott másságban megteremthető egyensúlykeresés. A költő, irodalomkutató és fordító verseskötete a Pluralica és a Shiller kiadó közös gondozásában jelent meg.

Domokos Johanna Exil, elixír című kötete ezt a tematikát veszi alapul. A borítóról kiderül, a szerző az anyanyelvén kívül angol, finn, német, számi, román és török nyelveken beszél, számos helyen, Kolozsvár, Budapest, Helsinki, Berlin, Los Angeles városában élt hosszabb-rövidebb ideig.

A kötet a posztmodern nomadizmusból adódó nyereség és veszteség együttállásának absztrakt kifejezésére tesz merész kísérletet. Három nyelv, három kultúrkör összegződik; Kőműves Kelemen balladájának, Ingeborg Bachman Szimultán című novellájának és Charles C. Ebbets Lunchtime atop fényképének metszőpontja a háromnyelvű kötet, amelyben angol, német és magyar szövegegységek olykor egymást tükrözve, olykor folytatva helyezik új kontextusba a kultúrák közötti átjárhatóságot.

A globális sokszínűség megélésének lenyomata ez a sajátos montázs. Aa lírai én útnak indul, megfigyel, lejegyez, továbbáll, és erre szólítja fel olvasóját is. A kötet nyitásaképp kilendít a mozdulatlanságból – „go on”, zárásaképp a megkezdett út folytatására ösztönöz –„moving”, de egyaránt a folytonos állapotváltozás közbeni megfigyelést hangsúlyozza –„observe it”. A lírai utazó szükségszerűen nem csupán analizálja, hanem át is éli az utat, amely rögzítésébe nosztalgikus szentimentalizmust vegyít, épp annyira, hogy a lendületes versbeszéd hátterében egységes filozofikus szellemi tartalom húzódjon: „elárvultnak és megtaláltnak lenni úgy / hogy mindez fájó és jelentéktelen / és emberek vagyunk / s mikor elköltözünk / semmi sem mozdul” (Painful, insignificant 48.). A leíró jelleg nem jelent tárgyilagosságot, benyomások, pillanatnyi hangulatok átadására törekszik a lírai én: „költözések során vannak helyek / melyekbe beleragad a lélek/ és ezt csak utólag tudhatod/ mint némely szerelemmel félreértéssel /” (Formák, tartalom 68.).

Ez nem az az utazás, ahol van megérkezés, így haladunk tovább, a megszakítatlan mozgást a lapokon átfutó-kanyargó út szétválasztja, tördeli ugyanakkor összeköti, folytatólagossá teszi a szegmenseket. A vizuális kiegészítés nem függelék, vagy díszítőelem, a szöveg és a kép következetesen kommunikál egymással. Az örökös félutakon, az állandó változékonyságot – ugyanakkor átható bizonytalanságot – a szürke úttest felszínére írt sokszoros névváltoztatással érzékelteti: „and her name was giovanna, johanna, iohana, oana, iovanka, ivana, jane, janka, joanne, jean, joan, jeanne,” (20–22.). A születés sem egyszeri, hanem városok szerint testet öltő stáció, újabb és újabb átalakulások egy fázisa: „she was born after the flood in fog in szováta, székely­udvarhely, kolozsvár, szeged, budapest, istanbul, helsinki, oulu, berlin, los angeles, canberra, werther” (35–37.).

Az én tudatos, vagy kényszerű lebontását és újraépítését, valamint az én világhoz való viszonyának végtelenített változtathatóságát a lebontott részek újraillesztésének párhuzamával fejezi ki. Az örökös, körforgásszerűen váltakozó konstruktív, majd romboló attitűd, tudatos koncepció; a szerző következetesen, folytatólagosan szövi át sorait a felépíthetetlen építmény toposzával. Ezáltal a nyelv és identitás átszerkeszthetőségének lehetőségeit aknázza ki: „a tegnap a mával egyszerre lett / egyszerre változik egyszerre esik szét / wie groß milyen szét / magamra vett nagyságuk szétségük / súlya alatt / míg kezeket föl és le / szívtéglákat teszek-veszek” (Simultan, herz 50.). Déva várának motívumával összhangban az utószóban bemutatott amerikai fénykép is, az (ön)állapotmeghatározás átmeneti, bizonytalan, ingatag jellegére erősít rá. Charles C. Ebbets felvételén egy new york-i felhőkarcoló állványán ebédelnek nők és férfiak hatvankilenc emeltnyi mélység fölött, Ingeborg Bachman novellája pedig – mint írja a szerző – a soknyelvűség nullpont hatására figyelmeztette.

Az önkifejezésre visszatérően reflektál: „nem szólni akarok / hanem beszédben lenni / áramlani mint / fürge hegyi patak” (wechsel, rede 102.) Verseiben kúszik, hömpölyög, átfolyik, árad a szó központozás és formai kötöttség nélkül, elvétve alkalmazott rímekkel, mégis a sorok sajátos dinamikával lüktetnek. Redukált, tömör nyelvhasználata kedvez az akár távoli asszociációk összekapcsolásának, emellett a kötetre jellemző többértelműséghez a német szövegrészek esetében a kis- és nagybetű meg nem különböztetése is hozzájárul.

Nyelvi játékokban, többszörösen visszatérő motívumokban neoavantgárd megoldásokban bővelkedő műegész nehezen szegmentálható. A versek szervesen kapcsolódnak egymáshoz, kétségtelenül egy nagyszabású koncepció részei, amelyek a multikulturális világ megélhetőségének határait boncolgatják, ugyanakkor az ebből fakadó feszültséget szemléltetik: „verselni idegen nyelven anyanyelvi írókkal / gyökereket ereszteni újabb és újabb helyeken / gyerekeket távoli világokkal összetartani / kulturális zónák miatt mindig jet legben lenni / csak lehetetlen helyzetek vannak / in my life” (Koan, ich 104.).

A világban benne éléssel együtt járó szüntelen formálódást a tér és idő átláthatatlansága miatt kudarcra ítélt emlékszövés esetlegességével fejezi ki: „hogy a szabadságnak és teremtésnek / erősebb legyen a képzelete /hogy az otthon továbbformázzon / és a távolban egészen szorosra költözz magaddal / hogy a lezárt múlt naponta átváltozzon / lett légyen: / exil / hogy ahol megszülettél/sohase haljál meg” (Exil, elixier 128.).

Formai töredezettsége ellenére egységes, összefüggő szövegegészt alkot a kötet, amelyben az utas fokozatos távolodik az ismerttől az ismeretlen felé, ennek megfelelően mosódnak össze a nyelvi határok is, „az ének kezdete im winter genau so / mint in summer” (Cricket, in summer 80.) az értés-megértés-nemértés koordinátarendszerében „a próbálkozás most állandó mérce / a próbálkozó mondás / a próbálkozó értés” (Gleich, gewicht 114.). Becsempészve némi önreflexivitást: „kézben/ kevésbé értett nyelven/ egy kötet (…) értetlenségével együtt / indul a gondolat / és ugyanannyira adok és kapok / mint amikor értem”.

A nyelvi korlátokra, az identitás mibenlétére rákérdező attitűd izgalmas, ugyanakkor a nyelvi és kulturális különbözőségeket vegyítő versbeszéd zavarba ejtő lehet az olvasó számára. A zűrzavaros világban a kapaszkodók utáni vágyódás mellett azonban a kötet felvillantja az ismeretlen felfedezésének sokrétű szépségét is, a végtelen útkereséssel társuló idegenség-érzeten túl, az örökös változásban rejlő otthont is.

 Tóth Tünde

Megjelent a Tiszatáj 2014/6. számában


Címke: , , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő