Jónás Tamás
HEGEDŰS GYÖNGYI ROVATA
Az ilyen beszélgetésekben lesz számomra Isten megrögzöttségeimben elbizonytalanító bizonyosság. Talán éppen az ilyen elbizonytalanodásokért érdemes még beszélgetni […]
|
Tamással minden beszélgetésem olyan, mint a complement kaszkád. Immunológiai reakció. A vérben és különböző testnedvekben, inaktív állapotban jelen lévő, egymást láncreakcióban aktiváló faktorok a szavak. A kaszkád végkimenetele, függetlenül az aktiválás módjától, hogy átszakít egy membránt. Az ilyen beszélgetésekben lesz számomra Isten megrögzöttségeimben elbizonytalanító bizonyosság. Talán éppen az ilyen elbizonytalanodásokért érdemes még beszélgetni. Aki elszakítottságban él, hittel szétválaszt, kételkedéssel egyesít. Az igazi gyermekségtörténetek már csak ilyenek. Mint József Attiláé vagy Jónás Tamásé. Nem fenyőünnepek, a betlehemi csillag fényénél gyilkoló Heródesek. Megtanuljuk belőlük: attól, hogy nincs semmink, még minden elvehető tőlünk. Hogy ebből mégsem végső kifosztatás lesz, az csoda. Semmiből vett minden: vers. Az ősi struktúrákra rákérdezés. Lehetsz-e Jób, ha sosem voltál gazdag, s megátkozod az Urat? De hisz Jóbnak sem volt soha aranya! Minden vagyonát gyerekekben, jószágban, növényekben tartotta. Örökkévaló múlandóságban. Lehet a mulandóság aranyfedezet? Van-e annál igazabb dicsőítés, mint ahogy Jób az alábbi versben átokkal magasztal? Megint egy rákérdezés, ami a hagyományos olvasatnál mélyebb belátáshoz juttat. Erőteljesen gyengéd ellenanyagot termel az ősi struktúrák ellen, ám ezzel nem elpusztítja, hanem levédi őket, így segíti élethez nélkülözhetetlen fennmaradásukat. Belső elválasztás a külső kényszerekkel szemben. Ez a művészet. Nem klónozás, hanem ilyen minőségű ellen-anyag. |
Jób átka
Én, ki már tudom, hogy nem vagyok bűntelen,
megátkozlak, hogy ezt tetted velem.
A rajtam hasaló eged túlsúlya alatt
megidéztelek magamban, és megtagadtalak.
Se testem, se lelkem, tudom, nem enyémek,
szavaimat, átkaimat is csak te vezényled,
te játszol magaddal, bennem nyomorogsz, hogy
visszatérni önmagadhoz könnyű legyen dolgod.
Mégis, csonkaságban, semmivel se bírva,
kiszáradt szám mielőtt még imára nyílna,
semmi tán, csupán a szó, csupán az én haragja
kívánja, hogy játékaidban ne találj magadra!
Búzaszem, ha kireped a zsák egy rossz szekéren,
úgy potyogjon szerteszét a vak csillagos égen
minden porcod, minden perced, minden teremtményed,
legyél minden mindenhol, de sehol se a lényeg.
Nem fogadnék, ha lehetne, rád, se világodra,
pokrócába gabalyodott kisgyerek álmodja.
| Hegedűs Gyöngyi: Mikor is kezdtem fotózni? Talán a madarakkal kezdődött. Úgy éreztem egyre közelebb jönnek hozzám. El kellett hajolnom röptük elől. Talán azt üzenték, mint Capa: „nem mentél elég közel” Nem lehet érintésbiztos távolságból nézni. Nem lehet a bennfentes kívülállót játszani. A harmadik dimenzió belém mélyedt. A mélység. Belőlem lesz. A mélység hús és vér. Miért csak a mélységnek van élessége? A vágást mindig ez az él végzi el bennem. Sosem utólagos. Már fotóztam, amikor egyik nap észrevettem, hogy minden fényforrás körül egy félbetört glóriát látok. A hirtelen jött szemészeti vizsgálat megállapította, hogy a legfelső sort sem tudom elolvasni a visus táblán a jobb szememmel. Végül kiderült, egy szaruhártya betegségem van, keratoconusnak nevezik. A szaruhártyán mintha tüskék keletkeznének, a fény már azelőtt pozdorjává törik, mielőtt a lencséhez ér. Nem tudják, mikor indul be a másik szememen, de 95%-ban kétoldali. A jobb szememmel látom az embereket, mint valami járkáló fákat. A jobb szememmel áttetszővé válik minden eddigi olvasat. Mondják, az angyal láthatatlan, mert egy mögöttes világot láttat. Láttatni a szemünk előtt levő világot, mint mögöttes világot, transzparens létezés. Íme az angyal. Íme a fotográfia. |
