Tiszatájonline | 2014. július 22.

Ágens, a kurtizánképző

A Rongy kocsma mára evidens helyszínévé vált az alternatív színházi előadásoknak. Először talán a 2012-es Thealter évadban játszott Titkos Társulat előadásán bizonyította be sokak számára, hogy kedves, jól esően zilált, interaktivitásra serkentő légkörével nyugodtan beírhatja magát a szegedi játszóhelyek könyvébe. Az idei, azaz 24. Thealter Fesztiválon, a nagy sikerű Ágens produkciónak adott otthont […]

ÁGENS TÁRSULAT: KURTIZÁNKÉPZŐ

A Rongy kocsma mára evidens helyszínévé vált az alternatív színházi előadásoknak. Először talán a 2012-es Thealter évadban játszott Titkos Társulat előadásán (A pitbull cselekedetei) bizonyította be sokak számára, hogy kedves, jól esően zilált, interaktivitásra serkentő légkörével nyugodtan beírhatja magát a szegedi játszóhelyek könyvébe. Az idei, azaz 24. Thealter Fesztiválon, a nagy sikerű Ágens produkciónak adott otthont… – Drubina Orsolya beszámolója.

Viszonylag sokan érkezünk az esti előadásra, a kíváncsi tömeg nagy érdeklődést mutat a jól ismerten provokatív Ágens szegedi létezése iránt. Hiszen mint jól tudjuk, az interakció Ágens esetében ritkán merül ki pusztán a verbalitásban. Megfog, megsimogat, megnevel bennünket, az előadás első pillanatától kezdve („Gyertek drágáim!”) egyfajta anya-gyermek viszony tételeződik, ahogy az már a kurtizánok esetében el is várható. Mindannyian kicsim, babám, gyermekem, fiam megnevezéseket kapunk. A tér izgalmas, az újságpapír borítású oszlopok között egyetlen ódon asztal, rajta egy pohár vízzel. Körülötte székek, fotelek, gyorsan helyet foglalunk. A közönség teljes mértékben vegyesnek bizonyul. Fiatalok, idősebbek, de ami talán ennél is fontosabb, hogy körülbelül fele-fele arányban férfiak és nők.

10565162_845150995496319_2702596786609626928_n

A kurtizánképző Ágens produkció már igen sok előadást megérhetett, mégis az előadóművésznő egészen egyszerűen lehengerlően friss, tapasztalt és vitális szerepében. Mikor megkezdi kiképzésünket, szinte minden egyes emberre figyel a térben. Alig marad valaki, akihez ne érne el szenvedélyes magyarázataival. Vesszük is a jó fajta humort, meg nem is. Az előadás tétje szerint, a résztvevők kurtizándiplomát kapnak, ha megtanulják, hogy a férfiak 5 évesek, babusgatásra és nevelésre szorulnak. A reneszánsz világ, ahová helyez minket, mégis megengedi, hogy néha kikerülhetővé váljék. Ágens tanítása közben utalgat a „nyomogatósunkra”, amelyen utánanézhetünk a történelmi eseményeknek. Szarkasztikus, vidám és koncentrált színészi átszellemültség jellemzi. Kritikusokat kritikusan fogad, provokatív és érzéki megjelenésével az első pillanatokban keres és talál. Proics Lilla azt írta róla kritikájában: „Ezen az „alapképzésen” megtanuljuk, milyenek voltak a kurtizánok, hogy az akkori szokásrend férfidominanciát hogyan fordíthatták a saját javukra: ezt a játékot keresetlen nyerseséggel kapjuk meg.

10492500_845150852163000_4251580542810792718_n

A legizgalmasabb ebben a játékban, hogy Ágens valóban a nézőkre teszi a fókuszt – ilyen szempontból nagyon is látható a drámapedagógusi attitűdje –, és bár végig erős kontroll alatt dolgozik, a nő csak úgy árad, de nem magával van elfoglalva, hanem a közönséggel. S hát erre megy ki a játék, erre a némileg viccelődő, de elsősorban nyíltan nőszempontú, virulensen kritikus ingerre…” Ágens vörös hajával, öltözetével, ami a nők mellének kibuggyanásával járt, magával ragad minket. A feminista szólamok ellenére, igen szellemesen szabadít fel. A nők sorsáról mesél, amolyan középkoriasan, ám a probléma, amire rávilágít, abszolút hétköznapi. Mennyire merünk szívesen beszélni a testünkről? Mennyire feszélyez minket, ha más teszi meg mindezt? Miért is kényszerülünk virágnyelven beszélni saját magunkról? Beszéljünk nőkről nőkkel és férfiakkal, Ágens-módra, lehetőleg minél többször.

Drubina Orsolya