05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

Monoton iszony az iszapon
2014.07.13 - tiszatáj

MACBETH, SZENTPÉTERVÁRI BALTI HÁZ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ (RU)

A Gyulai Várszínház esővel, széllel tarkított napjainak egyikén örömmel konstatálom, hogy a várva várt Perceval-rendezés az Erkel Művelődési Ház színpadán kap helyet. Fülledt meleg vár a nézőtéren, a színpadról szelíden csordogál felénk a füst, de mi kitartunk, amíg mindent el nem lep az ingovány… – Drubina Orsolya beszámolója

Az idei Shakespeare Fesztivál a 2012-es évhez hasonlóan – amikor is öt különböző Vihar-előadással várták közönségüket a rendezők – szintén tematikusnak mondható. A Maladype Színház kísérleti Macbeth-előadása, a Macbeth/Anatómia után (Rendező: Balázs Zoltán), Luk Perceval Macbethje kerül terítékre, majd időrendben az utolsó Macbeth-játék: Hernyák György sajátosan szabad, politizáló színháza, a Szabadkai Népszínház társulatával. (Az előadás kritikája itt olvasható.)

Az üres térben mint széttört vonalak, rudak és deszkák lógnak látszólag rendezetlenül. A színpad hátterében egyetlen fénycsóva, mellette sejtelmes füst látszik: ha akarjuk az innen és a túl, a mese és a valóság határa, de mindenképpen a látomás világának határpontja. Ebből a határpontból valószerűtlenül hosszú ideig, háttal mozognak, mocorognak be a térbe a későbbi vészlények/banyák/boszorkányok, bokáig érő barnás zöld hajzuhatagban, meztelenül. Az idő általuk és rajtuk szinte elcsúszik, begörögnek az élő göröngyként is aposztrofálható testek, és a színpadon valamilyen meghatározhatatlan atmoszféra uralkodik el. (Talán lápi szecessziónak mondanám, ha lenne ilyen meghatározás. És akkor, ott, hirtelen William Turner festménye jut eszembe, amelyen az öngyilkos Ophélia hosszú hajával mozdulatlanul, de mégis a lefelé csorgó test látványát keltve fekszik a vízben.) A női szépség időtlen alakjai mintha a nyomasztás virágait permeteznék bőrükből, miközben félelmetes skóciai lidérceknek, lápi tündéreknek tűnnek ebben a meztelenségben. Mozdulataik lassú folyondárokat idéznek míg felmásznak a rúdon, vagy a földön mozogva várják a megérkező alakokat. A tér, a fénypont és a nézők közötti felfüggesztett lécek miatt áthatolhatatlannak és nehézkesnek tűnik mindez. A játék kezdetén a szereplőknek le kell hajolniuk miattuk, kikerülniük őket, vagy megállniuk köztük. Minden mozdulat egy ütemmel tovább tart, mint a nézőkkel való együtt lélegzés/létezés sodra elrendelné. Sokáig senki sem szólal meg. Ezáltal majdhogynem eldönthetetlenné válik, hogy ki is lehet Macbeth, ki Banquo, Macduff vagy Donalbain a színpadon. Természetesen az említett szereplők hatalomvágyukban közösek: mind az öreg király, Duncan örökébe lépnének. A Perceval-rendezésekben van egy meghatározó elem, ez pedig a folytonosan használt, papírból vagy hulladékanyagból készült korona. (Lásd pl: Hamlet, Thalia Theatre, Hamburg.) – Duncan király fején is ez látható a kezdő jelenetben, és később szintén ilyes korona „díszíti” majd a gyilkosság árán megszerzett hatalommal bíró királyi pár fejét. – Ekkor valamilyen belső monotonitás veszi kezdetét, ami csak akkor látszik megtörni, mikor az első oroszul elsuttogott szó kihallik. Macbeth alakja (Leonis Alimov), utoljára lép a színre, de ez csupán akkor válik egyértelművé, mikor a színpad elején elhelyezett vödör vízbe mártja fejét. Az előadás tulajdonképpeni kezdete is ehhez a ponthoz köthető. A víz materiálisan itt jelenik meg először a színpadon, ami szintén egy gyilkossághoz adhatna színteret – hiszen Macbeth és Lady Macbeth is megpróbál majd öngyilkosságot elkövetni benne –, ami épp oly lehetetlen, mint amennyire abszurd és nevetséges vállalkozás. Macbeth szerepében Alimov sajnos semmilyen lelki folyamatot nem mutathat be, hiszen rögtön első megmozdulásakor saját magát akarja megölni, és ez az egész előadás során tart. Hörög, tajtékzik, suttog és átkozódik az első pillanattól kezdve, de kiszolgáltatottságában ugyanaz a kisszerű, gyáva, alárendelt férfi marad, aki nem néz szembe vétkeivel, és sorsával sem. Erre egyetlen megoldásként a rendezői koncepció zöld üvegekből való vedelést ír elő, melynél sablonosabb megoldást valljuk be, ritkán találni. Az üvegekből, poharakból kicsorgatott víz ugyanakkor erősíti a mocsaras, egyszersmind sikamlós látványvilágot is, hiszen a jelenetek során a táncosok erotikus kontakt mozgások sorát végzik, az asszonyi akarat érvényesítésénél pedig Lady Macbeth (Maria Suliga) csúszhat-mászhat benne, mint egy féreg, egy hínár, vagy akár az a bizonyos kígyó, minthogy az egyik legsikerültebb színpadi megoldásként vonaglása közben a vödör vízből szájával adja át Macbethnek a gyilkossághoz szükséges tőrt. Suliga játéka kiegyensúlyozottnak hat: állatias, ösztönöktől vezérelt nősténydémont kell alakítania. Luk Perceval elgondolásában a Lady sokkal inkább hat elmebeteg, megszállott, őrült kéjsóvárnak, mint tiszta fejű, számító nőnek. Mellette Macbeth szerepében Alimov néha szép megoldásokat kínál egy egészen más fajta őrületre, a meghasadt tudatállapot higgadt lázálmára, amelyben árnyékával beszélget kedélyesen, és a vészlények jóslatai is pusztán az ő elméjében szólalnak meg. Ezektől a színpad középen, főleg Macbeth szájából elhangzó monológoktól válik az előadás egyre inkább egy rémisztő, a zene és a nők illuzórikus mozdulatlan mozgása által gyakran egyenesen iszonytató látomássá, amely ugyanakkor nem csak hatásában de minőségében is ingoványos talajra téved, szinte összeolvad egy darab hömpölygő monológgá. Ettől egészen más ez a Shakespeare-értelmezés, mint a Macbeth-ábrázolások általában, ám korántsem vagyok meggyőződve arról, hogy ennyire leegyszerűsítve egyáltalán megállja a helyét egy olyan törekvés, amely abban merül ki, hogy „a tragédiában kiemelt szerephez jut a tabunak számító és a kiszámíthatatlan, férfi és nő közötti intim, szerelmi kapcsolat.” [1]

 X. Nemzetközi Shakespeare Fesztivál, Gyula, 2014. július 11.

Drubina Orsolya

 


[1] http://shakespearefesztival.hu/?p=3005


Címke: , , , , , ,
2019.05.23 - tiszatáj

Díjnyertes munkáról van szó. A Forum Könyvkiadó Intézet meghívásos regénypályázatán nyert még 2016-ban. Szerzője a szerbiai Kishegyesről származó Kocsis Árpád (1988–), aki a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Műve, az Oktopusz, a bomlás regénye: bomlanak a halak, megbomlik az elme, látomások mentén lazul meg a kulimunka monotonitása… – MOLNÁR DÁVID KRITIKÁJA

>>>
2019.05.23 - tiszatáj

MAROSI KATA ÉS SZEPESI DÓRA ANNA KIÁLLÍTÁSA ELÉ
A Károlyi utcai műteremben őrzöm már egy pár éve Marosi Kata méteres vakrámára ragasztott farostlemezét. Nem fetisizmusból teszem, hanem a lemez felületének alapozása miatt. A szilárd alap olyan barázdáltságú, mintha a hidegburkolók fogas-vasával lenne felvíve, amelyre a falicsempét illesztik. A földművelés első fázisát a szántás után a szabályos föld-barázdák alkotják, ebbe kerül a jó vetőmag, amely életnövekedése végén termést hoz […]

>>>
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő