10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Az idők mérlegén
2014.07.11 - tiszatáj

INTERJÚ A MÁRTON ÁRONRÓL SZÓLÓ TANULMÁNYKÖTET[1] SZERKESZTŐIVEL

2013 őszén a kolozsvári Verbum Kiadó és a budapesti Szent István Társulat együttműködése jegyében, Bodó Márta, Lázár Csilla és Lövétei Lázár László szerkesztésében új kötet jelent meg Márton Áron püspökről. A Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát ajánlásával útjára indított kötet konferencia-előadásokat tartalmaz, így valójában a Márton Áron-kutatás során felszínre kerülő legújabb források közreadásának és megszólaltatásának lenyomata.

 

1939. november 16-án az Egyházmegyei Tanács közgyűlésének megnyitóján Márton Áron a következőket mondotta: A vállainkra nehezedő szerep nagy és felelősségteljes, de úgy becsülnek meg, s az idők mérlegén annyit nyomunk, amennyi értéket önmagunkban, magatartásunkban, feladataink teljesítésében felmutatunk.[2]Innen eredeztethető a kötet címe, és ebben a játékban helyezik az idők mérlegére a püspök tevékenységét, nemcsak jelképes értelemben, hanem a megszülető tanulmánykötet révén kézzelfoghatóan is.

Bajkó Árpád: Egy korábbi levelezésünk során, 2013 novemberében ezt mondtad: „Képzeld, két napja volt a Márton Áron kötetnek Kézdivásárhelyen a bemutatója, sajnos én nem voltam elég jól, s nem tudtam elmenni, de akkora sikere volt, hogy a városi Vigadó terme zsúfoláson túlig telt, és 140 könyvet vettek meg!! Ezek az igazi, és hozzá méltó Márton Áron-i csodák.” Bizonyára, azóta további könyvbemutatókon lehettél jelen, és elsősorban arra szeretnék rákérdezni, hogy te szerkesztőként/ társszerkesztőként hogyan érzékeled az emberek érdeklődését, nyitottságát egy ilyen eseményen. Mennyire képes egy ilyen témájú kiadvány közösséget formálni, embereket megszólítani, élménnyé válni? Mesélj a saját életét élő kötet vándorútjáról…

Bodó Márta: Objektív okokból – a szokásostól eltérően –, a kötet elég kevés bemutatóján voltam jelen, pedig „szívem csücske” az ügy, Márton Áron igaz valójának megismerése. Magam is írtam erről korábban (mármint arról, hogy véleményem, tapasztalatom szerint többen hivatkoznak rá, mint ahányan valódi mélységében-magasságában követnék). Sőt, a kötet kiindulópontjául szolgáló remek csíkszentdomokosi konferencián sem lehettem jelen, igaz, előkészítésében a mediatizálás terén igyekeztem maximálisan részt vállalni.

Éppen ezért is volt számomra öröm és megtiszteltetés, egyfajta elismerés is az, hogy a kötet szerkesztőinek egyike lehettem, az oroszlánrészt vállaló és végző Lázár Csilla és Lövétei Lázár László mellett. A kiadásra előkészítés, majd a terjesztésre ajánlás olyan vetületeit vállaltam, mint a magyarországi katolikus olvasóközönség felé való ismertetése: ebben nagy segítséget jelent a már évek óta meglevő kiváló együttműködés a budapesti Szent István Társulattal, amely a vatikáni, szentszéki könyvkiadás hivatalos magyar képviselője.

B. Á.: Határokközötti mediátorként milyen tapasztalataid vannak: Márton Áron nevének, munkásságának milyen súlya van Magyarországon? Beszélhetünk-e kulturális határokról a recepció ürügyén?

B. M.: Ezen a téren volt néhány érdekes tapasztalatom arról, hogy a magyarországiak közül sokan mennyire nem ismerik erdélyi viszonyainkat és hőseinket, mennyire keveset, felületeset tudnak például Márton Áronról, és minduntalan Mindszentyhez mérik, holott egészen más emberi és egyházfői hozzáállás volt a Márton Ároné. Még a nagy nosztalgiával Erdélyre gondolók körében sem tiszta a kép. Fájdalmas is számomra ezt tapasztalni: hogy bár egy nyelv és egy kultúra részesei vagyunk, néhány alapkérdésben mégsem beszélünk egy nyelvet, hogy bizony a „hely szelleme” és a zsigeri tapasztalatok eltérő volta mássá formál.

Ugyanakkor nagyon nagy elégtétel és öröm a szakmai körökben tapasztalható értő hozzáállás: erre a kötet budapesti, az MTA Kisebbségkutató Intézetében tartott könyvbemutató – amin végre ott lehettem – kiváló példa. Ott értő közönség előtt Stefano Bottoni történész, a kor szakértője, aki ugyan nem erdélyi, de rengeteget kutatta az erdélyi történéseket, olyan beleérzéssel ecsetelte Márton Áron különleges és kiemelkedő alakját, ahogyan nagyon kevesektől hallottam. Számomra ez volt az egyik legnagyobb elégtétel és öröm a kötet kapcsán. De hasonló örömre adott okot a szintén szakmai körökből érkező ujjongás híre, amellyel például lengyel történészek fedezték fel Márton Áront, s csodálkoztak rá egészen kivételes és szinte egyedülálló helytállására, emberi következetességére, nagyságára.

B. Á.: Milyen volt a tanulmánykötet erdélyi fogadtatása?

B. M.: Erdélyben jó fogadtatásra számítottam, hiszen itt azért sokan ismerik és tisztában is vannak életútja, -példája egy-egy mozzanatával, alakja kivételes voltával, és kellően büszkék is rá, nem is szólva arról, hogy papjaink körében (és nem csak) sokan vannak, akik ismerték, emlékeznek rá. A kötet tehát gazdasági, eladási szempontból is sikeres, újranyomásra is szükség volt, de mindezt már a 2013. februári Keresztény Szó különszámának példátlan sikere előlegezte: akkor a szokásos példányszám hatszorosára volt igény. Bármennyire fontos is a gazdaságosság (ma mintha az egész világ ekörül a bűvszó körül forogna), engem a valódi érdeklődés, lelkesedés nyűgözött le: az embereket érdekli, mi minden derült ki a CNSAS[3] iratainak tanulmányozása nyomán püspökünkről és a katolikus egyház működéséről azokban az időkben. A kötet tanulmányai egyébként számomra is lenyűgöző olvasmányt jelentettek, olykor a korrektúrázásra alig tudtam figyelni, mert magával ragadott a tanulmányokban fellelhető információgazdagság.

B. Á.: A Keresztény Szó kulturális havilap főszerkesztőjeként és az erdélyi egyházi kiadványok mentoraként, újságíróként hogyan illesztenéd be a Márton Áront az idők mérlegére állító kötetet a róla szóló eddigi, főként egyházi kezdeményezésű kiadványok sorába?

B. M.: A különféle perspektívákból, sajátos kutatói narratívumokból összeálló tanulmánykötet szerintem azt bizonyítja, hogy Márton Áron milyen komoly egyéniség volt! Nem csak azért, mert pap, püspök volt, hanem mert valóban emberkatedrális volt, szellemileg és egyéniségben és képességben és tudásban. Nem csak jámborkodásra sarkall, hanem kisebbségpolitikusként, kultúraszervezőként akkora, hogy szétfeszít minden korlátot, és tisztelik, felfedezik, nem tudják megkerülni az esetleg nem katolikus, nem katolikus-barát, nem hívő, csak a szakma szentségét tisztelő emberek is. És én, mint a kiadó szakmai vezetője ezért is örültem, hogy a katolikus egyház kiadója adja ki. S hogy a kötet annyira a tudományos kutatás új eredményeit hozza. Ezt érzékeltem a budapesti bemutatón, ahol a Kisebbségkutató Intézet volt a házigazda, és hasonló megfontolásokból vállalta ezt a szerepet.

B. Á.: Honnan jött azötlet, hogy egy román nyelvű kiadást[4] is elkészítsetek?

B. M.: A Keresztény Szó 2013. februári Márton Áronról szóló számába több olyan kézirat is érkezett, amely eredetileg román nyelvű volt, román anyagot dolgozott fel. Ezekből jött az ötlet (részben az enyém volt, meg onnan is nőtt ki, hogy vegyes vidéken pasztorációban dolgozó papok jelezték: híveiknek szívesen bemutatnák Márton Áront. Ezt megtárgyaltam a posztulátorral, Kovács Gergellyel, és aztán ketten elhatároztuk, hogy ezt érdemes megcsinálni és fontos is, és a rendelések nyomán Gergely vállalta az anyagi befektetést, míg az visszatérül).

Régi tapasztalatom, hogy a román katolikus sajtóban dolgozók rólunk semmit sem tudnak, munkánkról, teljesítményünkről, és azért is, mert mi nem mutatjuk be magunkat. Ez is motivált. És ott voltak a jó anyagok, interjúk, szövegek. Az írások egy részéről lemondtunk és mást kerestünk helyettük, például a román nyelvű nézőknek készült Márton Áron-filmről írtunk, megszólaltattunk román katolikus papot, aki Márton Áronhoz fűződő emlékeiről vallott. Kovács Gergely talált fordítókat egy-két szövegnek, Rómában tanuló kispapok személyében, egyes szövegeket maguk a szerzők fordítottak le. Betettünk egy kis egyházmegye-történetet is, hogy a kontextus jól kirajzolódjék. Egy kis füzet-méretű könyvecske állt össze, nagyon szép és jó minőségű lett, és azóta is van még néhány példány, amit alkalmas időben ajándékozni tudunk érdeklődő román embereknek.

Azt hiszem, úgy állt össze a kötet, hogy belőle kellően ki tudják hámozni Márton Áron számukra is fontos gesztusait, nemzetek fölöttiségét (ami nem zárta ki elkötelezett magyarságát, de valahogy az igazi katolikus, egyetemes, krisztusi gondolkodás és élet jele), a mindenféle kisebbségi helyzetre való érzékenységét, aminek fontos próbája, hogy akkor is érvényesítendő, ha éppen én vagyok a többségi.

B. Á.: Márta ezt írta egy korábbi levelében: „az oroszlánrészt vállaló és végző Lázár Csilla és Lövétei Lázár László…”. Legelső kérdésemmel arra szeretnék választ találni, hogy számotokra mit jelentett, hogyan kezdődött a Márton Áron szellemi hagyatékával való találkozás? Honnan eredeztethető az az elkötelezettség, amellyel a témához közelítettetek? Az idők mérlegén tanulmánykötet gyökereire, a megszervezett konferencia hátterére, előzményeire, a szakmaiságnak helyet adó Márton Áron Múzeum létrejöttére szeretnék rákérdezni.

Lázár Csilla: A konferenciakötet keletkezéstörténete a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum létrehozásától számítandó. 2008 táján nővéremmel, Boros Melindával kezdtünk azon gondolkodni, hogy Márton Áron hagyatékát kicsit „bátrabban” is felvállalhatná a szülőfalu, és az itt elhelyezett köztéri szobron, iskolai névadáson túl jó lenne, ha aktívan is részt vennénk a püspök életpéldájának, tanításának népszerűsítésében.

Mivel úgy láttuk, hogy másokban is megfogalmazódott ennek igénye, első lépésként egy életrajzi kiállítás tervezésébe fogtunk. A nővérem (aki bár régóta New Yorkban él, még mindig ízig-vérig domokosi) feladata volt a grafikai szerkesztés, képkidolgozás, enyém pedig az anyaggyűjtés és a szövegek válogatása, szerkesztése. A Gondviselés folytán 2009 őszére megfelelő helyszínt is találtunk: egy új iskolaszárny megépítésével üresen maradt az egyházi iskolaépület két, összesen 120 négyzetméternyi terme. Ezekben a termekben, valamint az épület alatt található pincerészben jött létre végül a kiállítás, amelyet példaadó módon támogatott nemcsak a helyi közösség (plébánia, önkormányzat, közbirtokosság), de számos romániai és magyarországi köz- és magánalapítvány is.

A 2010 októberi megnyitó után évente 3–4000 személy látogatja a múzeumot, újra bebizonyítva, hogy Márton Áron püspök nemcsak életében, de halála után is nagy tiszteletnek örvend Erdély-szerte, és az ő történelmi szerepe és lelki vezetői nagysága iránt töretlen az érdeklődés nemcsak az idősebb korosztály, de a fiatalok körében is.

A múzeum létrehozása kapcsán számos történésszel, társadalomkutatóval kerültünk kapcsolatba, akik a huszadik századi kutatásaik kapcsán Márton Áron püspök megkerülhetetlen személyével, szerepével is foglalkoztak. Őket hívtuk össze 2012 nyarán Csíkszentdomokosra az első Márton Áron-konferenciára, hogy beszámoljanak kutatásaikról, hiszen – bár korábban mindannyian közöltek már e témában, különféle szakkiadványokban – a szélesebb közönséghez nemigen jutottak el ezek a rendkívül érdekes és Márton Áron szerepét sok oldalról megvilágító kutatások. Ezen előadások szerkesztett változatát tartalmazza Az idők mérlegén című kötet, amelynek szerkesztésében – mint amúgy a „Márton Áron projekt” kapcsán folyamatosan – szakmai segítséget nyújtott férjem, Lövétei Lázár László, a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztője.

B. Á.: Mindezek alapján számomra egyértelmű: munkálkodásotok biztató jele annak, hogy az 1988. december 30-án kiadott Christifideles Laici kezdetű, II. János Pál pápa szinódus utáni apostoli buzdítása a világi hívőknek az Egyházban és a világban betöltött hivatásáról és küldetéséről a Gyulafehérvári Egyházmegyében nem csak a szép gondolatok szintjén, hanem jelen esetben a Márton Áron Múzeum létrehozását, a tanulmánykötet megjelenését szorgalmazó apostolkodásban is megvalósul. De a kötet megjelenésével újabb fordulópontok következtek, és Márton Áron szellemi hagyatékának népszerűsítése látványosan átlépi a szülőfalu határait, a múzeum nyújtotta kereteket: a kötet többszöri bemutatásán kívül Márton Áronról szóló előadások megtartását, különböző programok megszervezését vállalod Erdély-szerte és Magyarországon, a 2013-as Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó (Erdélyi Rió) keretében műhelymunkát vezetsz Márton Áronról, a Magyar Holokauszt Emlékév keretében a Márton Áron Múzeum igazgatójaként megnyitod a Márton Áron, a Népek Igaza gyulafehérvári időszakos kiállítást. Férjed, Lövétei Lázár László, a Székelyföld főszerkesztőjeként ezzel párhuzamosan ismerteti a Székely Könyvtár sorozat 18. darabjaként megjelent válogatáskötetet[5], amely betekintést nyújt Márton Áron írásos hagyatékába.

Mesélj arról, hogy tanári hivatásodon, majd múzeumszervezői tevékenységeden túl mi jelenti számodra azt a kapaszkodót – nevezzük bátorságnak –, amelynek segítségével ebben a környezetben otthonosan mozogsz? Mi adja azt a lendületet, hogy aktívan részt vegyél ebben a – leegyszerűsítve világi/ egyházi – dialógusban, és mennyire nehéz feladat a megfelelő hangnem megtalálása a Márton Áronról való beszélésben? Szerkesztőként hogyan tapasztaltad, milyen mértékben szelídíthető meg a szűkebb történészi, egyháztörténeti kontextusban használt szaknyelv, hogy megszólíthassa a laikus olvasóközönséget is?

L. Cs.: Ha Márton Áron püspök életpéldájának, tanításának népszerűsítésére kérnek, mindig nagy örömmel és igyekezettel próbálok eleget tenni a felkérésnek. Egyrészt mert igen hálás feladat (ugyanis ritkán találkozom olyan emberekkel, akiket egyáltalán nem érint meg, akiket teljesen „hidegen hagy” Márton Áron élete, egyénisége, történelmi szerepvállalása), másrészt könnyebb feladat, mint első látásra tűnik, hiszen – ahogyan te fogalmaztál – „kapaszkodónak” ott van a sok kiváló történész, akiknek munkái „szabadon felhasználhatók” ebben a népszerűsítő-ismertető munkában. Én tehát csak mint mediátor próbálok közvetíteni a kiváló történészi munkák, „látványos” kutatási eredmények és a (többségében laikus, ám Márton Áron életére, munkásságára kíváncsi, a korszak iránt érdeklődő) közönség között. A könyvbemutatók, filmbemutatók, workshopok, múzeumi tárlatvezetések alkalmával rendszerint azt tapasztaljuk, hogy a nagy szakmai tekintélynek örvendő, ám viszonylag szűk közönséghez eljutó szaklapokban megjelent publikációk nagyon is érdeklik a szélesebb nyilvánosságot, és hogy a közelmúlt történéseinek feltárása, értelmezése korántsem csak a szűk szakmai elitet foglalkoztatja. Ugyanakkor ez a fajta „mediálás” reményeink szerint újabb történészi munkáknak is ösztönzője lehet.

Példaként említhetem, hogy az első világháború századik évfordulójához közeledve nem történészi körökből vetődött fel a kérdés, hogy Márton Áron első világháborús „története” vajon pontosítható, tényszérűsíthető lenne-e hadtörténeti levéltári adatok segítségével. Hála az ezúttal is készséges történészeknek, kutatóknak, hamarosan kiderült, hogy léteznek Márton Áron nevét viselő első világháborús dokumentumok a bécsi és budapesti levéltárakban, és Kiss Gábor hadtörténész összefoglaló tanulmánya már meg is jelent a Székelyföld folyóirat idei júliusi számában.

Ezek az eredmények, valamint a Márton Áron-ügy kapcsán lépten-nyomon tapasztalható konszenzus és összefogás bátorít bennünket (Lövétei Lázár László nevében is beszélek), hogy laikusként, ráadásul „céhen kívüliként” is folytassuk Márton Áron püspök ismertetését a katolikus egyház intézményein, valamint a gyulafehérvári főegyházmegye határain belül és kívül egyaránt.

A beszélgetést Bajkó Árpád készítette

 

[nggallery id=400]

 


[1] Bodó Márta, Lázár Csilla, Lövétei Lázár László (szerk.): Az idők mérlegén. Tanulmányok Márton Áron püspökről. Szent István Társulat – Verbum, Budapest – Kolozsvár, 2013. 221 p.

[2] Templom és iskola. In: Erdélyi Iskola – 1939/40, VII. évf., 3–4. sz., 121–126.).

[3] a Szekuritaté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács

[4] Márta Bodó, Gergely Kovács, Csilla Lázár ed.: Márton Áron: un episcop catolic pe calea crucii. Verbum, Cluj-Napoca, 2013. 112 p.

[5] Márton Áron: Válogatott írások és beszédek. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2013.


Címke: , , , , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő