Sopotnik Zoltán versei

 

Váltóláz

 

Lerángatták a vörös csillagot

az üveggyár tetejéről.

Ötvenhat. Apám nézte,

ette a fagyit, belelógott az

orra egy filozófiába.

Puncs. Mérges vanília.

A szomszéd Pista épp a

sarkát köti hátra. Nem

a gyereknek. Lehúzták

az országot, most mi

jövünk, szólt az öblös tót

fodrász, és rántott egy

nagyot. Ötvenhat.

Apám térdig benne,

remegő ostyatölcsér

a város. Lecsapja sárral

egy felfegyverzett teherautó.

Nagyapám mindeközben

egy másik ágon gyári

főkönyvelő. Plusz mínusz,

ember a gyök alatt. Hűen

szolgálta a Horthy-rendszert,

írják évekkel később róla.

Nem lépett be a pártba,

a párt viszont eltaposott

benne egy kajla Kossuth-ot.

Azt az aktát már az ideggyógy-

intézetbe viszik aláíratni vele.

„Semmi baj, Pali, sajnos a

politika még a bőrünk alatt is

mozog.”

Ötvenhat. Apám nézte.

Kapott is egy jótékony

taslit, sírva kerekezett

haza. Erős történelem.

Keserű marcipán.

Sallang

 

Nehéz a haza dolga.

Magával, a sajáttal.

A közös gyerekkorral.

Amikor a szomszéd

széplány felvágta az ereit.

Az ügyelet közel volt

persze, a doktor, lódoktor,

azt kérdezte, miért nem

hosszában, ha már.

 

Nehéz a dolgom a

hazával. Több sallang,

több gyógyszer, értelmezni

kellene, mi a dolgom.

Hogy dolgunk, kimondani

már nem merem, a fél

tömbház átlép rajtam így is.

Boszorkányt üldöznek,

mondják, tudom,

kaparom fel a gangról

az ostoba mondatokat.

Korcs recepteket.

Háttértudás

 

Még élt a testvérem,

mikor kitalálta a perzsát.

Hogy átküldi néha. A

súlyos betegek fantáziája

nem ismer határt. (Egy kontra

az égieknek, vagy ki tudja).

Falat, csempét tör, bontja

a száraz elmét. Így beszél-

gettünk, ha már rendesen

nem lehetett.

Mikor leszíjazták, teljes

páncélzatban jelent meg

a vezér. Emlékszem a

szakmunkásképző ajtaját

rúgtam szét miatta. Túl

hosszú, szikrázó dél-

előtt. Szünet.

Anyámnak fogalma

sem volt honnan

tudom ezeket. Kínos

félóra az igazgatóiban,

alga szagú félemelet,

fura zörejek, beszédnek

kevés, nekem az.

Megkerült a napfény

a fotelban, ezen

nevetnem illet.

Kemény gyerek.

Egy mozdulatba is

simán besétált bármikor.

Két pszichológus háta

mögött is láttam, fel-

alá járkált, mintha törné

a fejét. Csatán? Lehet, hogy

külön elmebajt neveznek

el rólam, rólunk, majdnem

büszke voltam erre.

Kialakult egy rend,

feltűnési ABC-nek

neveztem el. Így

tudtam, épp mi a helyzet,

ruhából, fegyverzetből,

hogy honnan, mikor lép

elő. Bárhová vitték

működött. Néha órán lopva

tisztelegtem neki.

Ha én akartam üzenni,

a kardlapjára írtam,

vagy a pajzsa belsejére

adtam egy testvéri csókot.

Olyan természetes volt,

akár rosszulléteink. „Tarts

ki, tartsd a frontot.”

Alt fotó

 

Nagyapám (Após) ütésre

emelt kezét kellett volna

lefényképeznie valakinek

a kolóniáról, meg a náci

tiszt menekülő lépteit a

a murvás földúton. Végül

is beleégtek egy család

agyába szépen, valami

puccos negyvenötös,

tragédia-csizma.

Vagyis majdnem az.

Nem jött vissza katonákkal,

csak egy bonbon érkezett,

meg hát, virág. Mindkettő

nagymamának (Mamika),

akinek a nyakán örökre ott

maradt annak a lélegzetnek

a foltja. Az a visszatartott,

fóbiás öröm. Csata. És

egy verejtékcsepp a konyha-

kövön, nem tudták lesúrolni,

kész csoda, negatív

természetesen.

És a földre dobott balta

kongása, (nagyapám így

választott), azóta nem-

zedékek idegrendszerének

alapja. Tompa Bartók.

A Tiszatáj folyóirat 2012-ben a szomszédos országok folyóirataival együtt­működve elindította a Csomópontok átkötése című, fiatal lírát bemutató csereprogramját. A Tiszatáj eddig horvát és szerb válogatással jelentkezett, cserébe a Tiszatájhoz kötődő fiatal magyar költőket bemutató összeállítás megjelent vagy megjelenés előtt áll horvát, szlovén és a szerb folyóiratokban (és folyamatban van a román, a szlovén csere is). A válogatást mindig az adott folyóirat versrovatának szerkesztője végzi.A Tiszatáj Online most a külföldi lapokban megjelenő magyar anyagot közli. A sorozatot Szegő János bevezető esszéjével indítottuk útjára, melyet Áfra János, Balázs Imre József, Csehy Zoltán, Csobánka Zsuzsa, Deres Kornélia, Gerevich András, Győrffy Ákos, k. kabai lóránt, Kollár Árpád, Krusovszky Dénes, Lanczkor Gábor, Nemes Z. Márió, Orcsik Roland, Polgár Anikó, Pollágh Péter, Sopotnik Zoltán, Szabó Marcell, Szálinger Balázs és Turi Tí­mea szövegei elé írt.