Krúdy a Független Magyarországban

BEVEZETÉS KRÚDY GYULÁNAK A FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGBAN MEGJELENT 1902-ES SZÖVEGEIHEZ*

Az alább következő Krúdy-írások a Független Magyarország 1902-es évfolyamában láttak napvilágot. A szövegek nem szerepelnek az eddig készült nyomtatott Krúdy-bibliográfiákban,[1] egyedül a Petőfi Irodalmi Múzeum által működtetett elektronikus adatbázis, a Magyar írók bibliográfiája[2] tartalmazza őket. A Független Magyarország az első megjelenési helyük, bár Krúdy esetében soha nem árt óvatosnak lenni, ugyanis gyakran alkalmazott eljárás volt nála, hogy ugyanaz az elbeszélés több helyen is megjelent. Sőt, olyan eset is előfordult, hogy ugyanazt a szöveget más címmel publikálták, valamint megesett az is, hogy ugyanazzal a címmel valami gyökeresen eltérő munka látott napvilágot. A válogatásba hat szöveg került, melyek megjelenésük sorrendjében a következő: Peppa búja (Független Magyarország, 1902. március 19, 1-2.); A huszadik Ramzesz (Független Magyarország, 1902. június 22, 2-4.); Őszi ünnep (Független Magyarország, 1902. október 19, 1-2.); A híres asszony (Független Magyarország, 1902. október 29, 1-4.); A halál fogadója. Egy férfi könyvéből (Független Magyarország, 1902. november 16, 1-3.); Az atyafiság (Független Magyarország, 1902. november 30, 1-4.). A válogatásból kimaradtak olyan alkotások, amelyek ugyan nem jelentek meg 1902. óta sem kötetben, sem pedig sajtóorgánumokban, azonban a nyomtatott bibliográfiák – elsősorban a Gedényi Mihály által összeállított – tartalmazzák őket. Így nem szerepel az írások között a Zúg malom (Független Magyarország, 1902. április 17, 1-2.), a Mari a színészvizsga után (Független Magyarország, 1902. június 1, 3-6.) és az Öreg honvédek (Független Magyarország 1902. július 6, 1-3.) című művek.

Az egyes szövegek első ránézésre nehéz kapcsolatot felfedezni – a megjelenési időn és éven, valamint a szerző személyén kívül – azonban ha közelebbről is megvizsgáljuk az opusokat, láthatjuk, hogy Krúdy ún. mikszáthos korszakának ezen alkotásai között vannak mind tematikai, mind szerkezeti és elbeszéléstechnikai összefüggések. Témák szempontjából visszatérő a szerelem, az elhagyott asszonyok története, valamint az öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet, amelyek két írásban is felbukkannak (Peppa búja; A halál fogadója). Mindkét alkotásban az elkeseredettség, a csalódottság az okozója a nők tettének. Továbbá mindkét műben a szerelemből kiábrándult férfiak mellett követik el a nők az öngyilkosságot. Mind a városi, mind a vidéki terek reprezentálva vannak Krúdynak ezekben a szövegeiben. Olykor szociológiai-szociográfiai ihletettséggel (pl. A halál fogadója). Mind a vidék, mind a város szempontjából fontos szerepet tölt be a tér, amely nemcsak közeget ad a szereplőknek, hanem hangulatában is meghatározza a novella egészét. A Peppa búja című írásban az Alvilág nevű kocsma, A halál fogadójában pedig a fogadó. Ezek a színhelyek nemcsak képet adnak az egykori fővárosi éjszakai élet helyeiről, de a bennük „szórakozó” vagy „mulatozó” emberekről is sokat mondanak. A vidéken játszódó történetekben szintén fontos szerepet kapnak a helyszínek. Elég csak A híres asszony férfi nélküli tanyaházára gondolni vagy a borozgatásokra, az atyafiságokra, amelyek meghatározzák a szereplők mindennapi életritmusát, szokásait.

Szerkezeti és elbeszéléstechnikai szempontból fontos kiemelni, hogy a legtöbb esetben egyes szám első személyű narrátor mondja el az eseményeket, aki olykor résztvevője az eseményeknek, olykor szemtanúja, olykor pedig más személy sztoriját meséli el, talált történetként utal az általa előadott fikcióra. A halál fogadója című novella narrátora egyes szám első személyben emlékszik vissza a vele megesett történtekre, önmagát mint az események résztvevője írja le. Az atyafiság elbeszélője pedig szemtanúként meséli el Sóhaj György házasodásának és házasságának történetét. Az elbeszélés egy pontján a narrátor reflektál saját elbeszélői pozíciójára, s egyúttal cselekvő szereplővé teszi magát, amikor az apja felszólítja, hogy hozzon bort a pincéből, mire ő tudatosítja magában, hogy a felszólítás neki mint szereplőnek szólt. A Peppa búja elbeszélője pedig egy barátja történetét mondja el az olvasónak, melyet a meg nem nevezett barát egy kávéházban mesélt el a narrátornak. Az elbeszélő ráadásul a barát hangján beszéli el a történteket, narrátori kommentárok és az elbeszélés szituációjára történő visszautalás nélkül. Itt érdemes utalni arra a problémára, amely szerint a történetmondóhoz – még ha az nincs is nyelvileg jelölve – az egyes szám első személy illeszthető hozzá, mivel a beszélő személy csak maga tud beszélni, saját személyét nem tudja kiiktatni az elbeszélésből, „ő”-ként csak a mese tárgyára tud utalni.[3] E problémát azért is említettem, mivel Krúdynál mind a perszonális, mind az imperszonális narráció esetében hangsúlyos a narrátor hangja, ugyanis mindkét esetben egy személyesebb, a tárca műfajához jól illeszkedő elbeszélői hang szólal meg, amely nem tudja elleplezni önnön személyességét, beszédcselekvését, vagyis azt, hogy ő beszél és nem más. Továbbá az elbeszélő többször kommentálja a történéseket, ironikus-gúnyos megjegyzéseket fűz hozzájuk, a szereplőkhöz, emlékeztet a történet elbeszéltségére. Ezekre a momentumokra A híres asszony és Az atyafiság című novellák szolgáltatják a legjobb példákat, melyek közül előbbi elbeszélésben a narrátor a kisközösség naivitását ábrázolja kissé gúnyosan, míg utóbbi szöveg esetében egyes szereplőkre (Ilondainéra és Szurmák Péterre) tesz gúnyos-szatirikus megjegyzéseket (pl. „vén boszorkány”; „vén kecske”).

Végül érdemes néhány szót ejteni a helyesírási elvekről, melyeket az átírás során alkalmaztunk. A legtöbb esetben a modern akadémiai helyesírás elvei szerint jártunk el, azokban az esetekben azonban, melyeket Krúdy stílusának integráns részének gondoltunk (pl. „cz” betűkapcsolat) meghagytuk az eredeti, első megjelenéskor használt írásmódot. Az újságbeli sajtóhibákat javítottuk, ezeket külön nem jelöltük.

Vigh Imre

* A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt  keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

[1] Ld. Kozocsa Sándor: Mű és mérték In: Tóbiás Áron (szerk.): Krúdy világa, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1964, 407-446, ill. Gedényi Mihály: Krúdy Gyula (Bibliográfia), Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978.

[2] http://www.pim.hu/object.af20b1dd-d9ea-413e-9dc6-ee65dfbb72e4.ivy (elérés: 2014.06.11.)

[3] Ld. pl. Tátrai Szilárd: Az elbeszélő „én” nyelvi jelöltsége. Kísérlet a perszonális narráció szövegtani megközelítésére In: Magyar Nyelvőr 2000/2, 227., ill. http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1242/124208.htm (elérés: 2014.06.11.)