10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Jövőre, ugyanitt
2014.06.17 - tiszatáj

BUDAPEST – 2014. JÚNIUS 16.

Öt plusz egy napos naplózási megbízatásom során annyi keresetlen metaforával illettem már szegény Könyvhetet, hogy most itt, ebben a legutolsóban, a búcsúnaplóban már csak eggyel tervezem bővíteni a sort.

A Könyvhét ugyanis leginkább nyári tábor. A tér és idő normális szerkezetéből, általunk megszokott mintázataiból olyan módon kiragadott pillanatok sorozata, melyek önmagukban persze érzelmileg vegyesek. Van unalom és bosszúság, ellenségeskedés és dühroham is. De legalább annyi (frászt, jóval több) boldog, izgatott lélegzetvisszafojtás, öröm és emberi momentum (még akár ellenszenvesnek elkönyvelt kollégákban felfedezve is), spontán és rég dédelgetett öröm, akár még  kis romantika is.

És akkor van az a pillanat (pár órás, kimerevített pillanat), amikor már összepakolt az ember a szálláshelyén, talán ki is jelentkezett, kezében már a bőrönd. Leadta a kulcsot. Kilép, rágyújt egy cigire és hirtelen minden súly eltűnik róla. Könnyű és szabad. Mert nincs már ott, ahol odáig volt, de nincs még amott sem, ahova majd visszaérkezik. A hétfő koradélután ez a pillanat, nincs már igazán meleg (mintha csak a hivatalos program részeként lett volna csütörtöktől egyfolytában bőrolvasztó kánikula), olvasó is csak kevés lézeng, nincs tülekedés. Nincs már igazán Könyvhét, de azért még persze van, ott vannak a standok. A Vörösmarty tér még szakrális hely, nemcsak egy a sok galambszaros, szürke köztér közül. Pár stand már zárva, összeszoruló szívvel közelítek (honnan is máshonnan) a Deák Ferenc utca felől, előre sejtve, hogy a kiadóm, fiktív és szubjektív díjátadóm szerint idén zsinórban másodszor a legbarátságosabb, legszerethetőbb stand, a fiszé, pont mint tavaly, idén sem nyitott ki már a zárónapon. Megyek be a Könyvhétre a Mizsur Dániel nevű fiatal, tehetséges költő társaságában, benézni egy-másfél órácskára, és ahogy szabályosan visszafelé lépdelem a tegnapi vagy tegnapelőtti (akkor épp: kicsit kacska) lépteimet, visszafelé is nézem a könyvhetem filmjét (közben szabadkozom, amiért: “tudom, szentimentális fasz vagyok”), itt ezzel beszéltem, ott azzal történt valami, innen van az a könyv, itt jött a hülye gólyalábas idióta, akit annyira felrúgnék, de aztán hallom, hogy nem erőlteti, tényleg kedvesen játszik a gyerekekkel, végül még csúnyán sem tudok nézni rá.

 

24

 

Válogatunk, nézelődünk, mikor a nagyszínpadon (bár egy néma zenekar, ki tudja, hogy koncert előtt vagy után, ott ül) felcsendül a lehető legtökéletesebben odaillő szám felvétele. Röhögök is, hogy megvan a netnapló-mozaik eddig hiányzó része, ahogy az utolsó, leghűségesebb vásárlók a Final Countdown zenéjére csoszognak még az utolsó engedményes árú példányokért. Veszek könyvet, kettőt is (reményeimhez igazodva valóban frissült pár akciós polc), egyet pedig (nem is akármilyet, ma esti és tervezett holnapi-utáni olvasmányomat) kapok, a szerzővel stikában dedikálunk egymásnak valahára megtörténő megismerkedésünk örömére. Farkas Zsoltot és Mestyán Ádámot (mióta vágytam már A magyar helyesírás szabályaira – és igen, akinek még mindig külön mondani kell, hogy ez egy verseskötet címe, az rohanjon a könyvtárba vagy a L’Harmattanhoz, hátha még tud szerezni, mert korábbi olvasmányemlékem szerint valami igen jóból marad ki).

 

25 (1)

 

Befut közben Halmi kolléga, csatlakozik a már megkezdett beszélgetéshez, szidunk és dicsérünk fűt-fát, lám, az utolsó napra is jut egy vérbeli könyvheti beszélgetés, a cinkos egyetértések (ugye, hogy? hiszen mióta mondom!) ugrándoztatóan vidám felismeréseivel és agyköszörülő véleményütköztetésekkel (értem, amit mondasz, de azt azért megjegyezném, hogy). Kicsit még nézegetjük, ahogy a gyerekszínpadról egy szakképzett munkaerő gondos ráérősséggel letépi a háttérképnek odatapétázott írókat, megegyezünk benne, hogy ez a nap legjellemzőbb képe, ahogy a New Orleans-i jellegű jazzt hol több, hol kevesebb sikerrel utánzó, ki tudja, honnan (tán a nagyszínpadról le?) érkező zenekar aláfestése (a Final Countdown-t is legyőzve) a tökéletes záró hangeffekt. Egyáltalán, maga a szcenárió ilyetén megkomponálódása, ez a jelenet összepasszítva pont ezzel a zenével, mintha csak egy (a jobbak közül való) Woody Allen-féle könyvheti portréfilm elképzelhető legtökéletesebb lezárása volna.

 

26

 

Negyed négykor kapok észbe, hogy félre már újra az egyetemen kell lennem. Megyünk?, kérdezem teljesen hétköznapi megszokottsággal Halmi Tibitől, csak úgy félvállról, mintha még bármikor visszajöhetnénk. Ja, mondja és belefeledkezünk valami irodalmi dologba, azt hiszem, a megjelenés előtt álló kötetemről magyarázok egyre belehergeltebben, időben hátrafelé egyre újabb és újabb, közepesen érdekes anekdotákba gabalyodva. Föl sem tűnik, hogy eljöttünk, kicsekkoltunk és most már egy teljes évig nem jöhetünk ide vissza, a térnek és az időnek ezen teljesen valóságtól elrugaszkodott, minden profán bosszúságával is végtelenül idillikus pontjába.

Aztán, mint a szentimentálisabb táborozók, mi is elmormoljuk magunkban, hogy jövőre, ugyanitt, és mint minden évben, hozzáreméljük még, hogy ha megadatik. Adasson.

Nyerges Gábor Ádám


Címke: , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)