Jász Attila
HEGEDŰS GYÖNGYI ROVATA
Az ezeréves határra együtt mentünk. Csendes Toll ekkor éppen Sánta Szarvas volt. Mégis feljött velünk. Még sosem voltam ennyire hálás az elmúlásért […]
| Az ezeréves határra együtt mentünk. Csendes Toll ekkor éppen Sánta Szarvas volt. Mégis feljött velünk. Még sosem voltam ennyire hálás az elmúlásért. Hogy az örökzöld fenyő is hullatja tűlevelét. A meredélyen ruganyosabbá tette lépteink a programozott sejthalál. Apoptosis. A vezető időnként belefújt egy sípba, hogy elriassza a medvéket.
A határ személyiségünk megnyilvánulása. Volt, aki lovagolt a határkövön. Attila leült nem messze tőle egy farönkre. Van, akire a kidőlt fák is árnyékot vetnek. Így tisztelik a kidőlési határon túlról. Talán azt, hogy nem egy májzsugorodott rezervátumot őriz. Nagyon is jól működik a méregtelenítés. Nincs önsajnálat. Nincs bódult felejtés. Bár nincs látható kő, amire az lenne írva: második mérföld, az ő belső útját mégis ilyen kövek szegélyezik. Mert vannak egymást követő második mérföldek. Lám, mennyi elragadtatottság van a józanságban! |
„nem tudok szabadulni a tenger látványától és láttatásától
kitölti a kép kétharmadát”
(Castellammare di Stabia. 1902)
„hajnal és szürkület között ott van az egész
világtörténelem”
(Villanyvilágította fák Jajcéban. 1903)
„a dolgok rejtett hajnali tulajdonsága
minden ott van a látképben ami fontos
mi hiányzik mégis
mire várok húsz éve?”
(A nagy Tarpatak a Tátrában. 1904-1905)
„először abban a naplementében állt össze minden
törekvésem látvánnyá”
(A taorminai görög színház romjai. 1904–1905)
(Részletek a Nagytemplom villanyfényben versregényből)
| Hegedűs Gyöngyi: Mikor is kezdtem fotózni? Talán a madarakkal kezdődött. Úgy éreztem egyre közelebb jönnek hozzám. El kellett hajolnom röptük elől. Talán azt üzenték, mint Capa: „nem mentél elég közel” Nem lehet érintésbiztos távolságból nézni. Nem lehet a bennfentes kívülállót játszani. A harmadik dimenzió belém mélyedt. A mélység. Belőlem lesz. A mélység hús és vér. Miért csak a mélységnek van élessége? A vágást mindig ez az él végzi el bennem. Sosem utólagos. Már fotóztam, amikor egyik nap észrevettem, hogy minden fényforrás körül egy félbetört glóriát látok. A hirtelen jött szemészeti vizsgálat megállapította, hogy a legfelső sort sem tudom elolvasni a visus táblán a jobb szememmel. Végül kiderült, egy szaruhártya betegségem van, keratoconusnak nevezik. A szaruhártyán mintha tüskék keletkeznének, a fény már azelőtt pozdorjává törik, mielőtt a lencséhez ér. Nem tudják, mikor indul be a másik szememen, de 95%-ban kétoldali. A jobb szememmel látom az embereket, mint valami járkáló fákat. A jobb szememmel áttetszővé válik minden eddigi olvasat. Mondják, az angyal láthatatlan, mert egy mögöttes világot láttat. Láttatni a szemünk előtt levő világot, mint mögöttes világot, transzparens létezés. Íme az angyal. Íme a fotográfia. |
