Tiszatájonline | 2014. június 16.

Nyelvünk, nyelvészetünk és nyelvtudományunk

Voigt Vilmos folklorista és szemiotikussal Nagy János egyetemi tanár beszélgetett nemrég megjelent könyveiről, az Etnoszemiotikáról és a Jeltudományról […]

Voigt Vilmos folklorista és szemiotikussal Nagy János egyetemi tanár beszélgetett nemrég megjelent könyveiről, az Etnoszemiotikáról és a Jeltudományról.

A köteteket a Szegedi Egyetemi Kiadó – Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó jelentette meg. Nagy János, az SZTE JGYPK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék egyetemi tanára mindenekelőtt szegedi kapcsolatairól kérdezte a szerzőt, aki elmondta, hogy egyre erősebbek szegedi kötődései, és mindig örömmel tér vissza a városba. Szóba került a folklór fontossága e nyelvészeti témájú kötetek megalkotásánál. Voigt Vilmos ehhez hozzátette, hogy meggyőződése szerint nagyon sok magyar egyetemen felszámolták a tradicionális folklóroktatást, ez azonban nem kizárólag országos, hanem nemzetközi probléma is egyben. Az etnoszemiotika – ahogyan a szerző is rámutatott – két aspektusból foglalkozik a népi kultúrával: a népi kultúrát a jeltudományok szempontjából, illetve a tradicionális kultúrához tartozó jeleket vizsgálja. – A viseleteknek jelfunkciójuk volt – folytatta –, ma azonban nem olyan egyszerű a dolog.

Mint kiderült, szívéhez legközelebb álló népviselet a morva-szlávoké, melynek színéből még a viselő mesterségére is következtetni lehet. Etnoszemiotika című kötetében mindezen folklórhoz kapcsolódó nyelvészeti kérdésekről olvashat a könyvet megvásároló érdeklődő, amelyet – hasonlóan a Jeltudománycímű kiadványhoz – egy olyan praktikus, áttekinthető kézikönyvként képzelt el szerzője, amelyet bárhová magával vihet olvasója. A beszélgetés érintette a kedvelt hazai népi tehetségkutató műsort is, amelyről elismerően nyilatkozott Voigt Vilmos: kiemelte versenyzői mezőnyének és a verseny zsűrijének „hallatlan precíz” felkészültségét. Pozitívan látta a magyar átlagember folklórismeretét: szerinte minden magyar ember ismeri a hagyományos magyar kultúrát és népviseletet. Mindezeken kívül méltatta Bálint Sándor néprajzkutató, „a legszögedibb szögedi” munkáját is, akinek kutatásai annak szemiotikai aspektusú továbbgondolására sarkallják őt. A könyvbemutatón részt vevők megtudhatták tehát, hogy a szerző következő munkája valószínűleg a vallásszemiotikával foglalkozik majd részletesebben. A beszélgetés végén Nagy János a könyvbemutató címére kérdezett rá. A válaszadó erre így reagált: saját magunknak kell megfogalmazni, hogy mi az, hogy nyelvünk, és annak milyen keretei vannak.” Felhívta a figyelmet, hogy más a magyar nyelvű gondolkodás, továbbá elképzelhetetlennek tartaná azt: „ha létezne nyelv, de nem léteznének nyelvészek.”

2014. június 14., szombat, 17.00, Kölcsey utca, Grimm Könyvesbolt és Galéria Kávézó

Forrás: SZTEinfo

[nggallery id=383]