Tiszatájonline | 2014. június 15.

Kossuth-díj, gyermekirodalom és felnőttek világa

TEMESI FERENC REGÉNYÉRŐL
Rövidke, mindössze fél órás könyvbemutatót és beszélgetést vezetett le Veszelka Attila az Ünnepi Könyvhéten Temesi Ferenccel. Mégis ebben a harminc percben nem csak a Miért nem lettem…?-ről ejtettek szót, hanem kitértek Szeged nagyjaira, az anyák büszkeségére, a gyermekirodalomra, a válások nehézségeire és a jövendő tervekre […]

TEMESI FERENC MIÉRT NEM LETTEM…? CÍMŰ REGÉNYÉRŐL IS A DUGONICS TÉREN

Rövidke, mindössze fél órás könyvbemutatót és beszélgetést vezetett le Veszelka Attila az Ünnepi Könyvhéten Temesi Ferenccel. Mégis ebben a harminc percben nem csak a Miért nem lettem…?-ről ejtettek szót, hanem kitértek Szeged nagyjaira, az anyák büszkeségére, a gyermekirodalomra, a válások nehézségeire és a jövendő tervekre.

Alighogy Farkas Bertalan elköszönt a közönségtől, Temesi Ferenc és Veszelka Attila ragadta meg a mikrofont – egyet, mert úgy tűnik, technikai malőr tréfálta meg őket –, hogy felvezetésképp Szeged első Kossuth-díjas írójáról emlékezzenek meg. Nem ismeretterjesztés volt persze a beszélgetés apropója, Temesi azonban elmondta, Nagy Sándor újságíró pont abban az évben kapta meg a kitüntetést, amelyben ő meglátta a napvilágot. Mivel őt idén részesítették ebben az érdemben, talán az idei év szülöttei közt lesz a következő szegedi.

Az író elmondta, hogy nagyon várt díj volt ez, legalábbis édesanyja részéről, aki évről évre érdeklődött, hogy mikor „örülhetnek”, s még a Babérkoszorú elnyerése sem csendesítette várakozását. Ő maga inkább megnyugvással fogadta, hiszen ezzel a díjjal valójában időt nyert. Időt arra, hogy saját tempójában dolgozzon.

Veszelka Attila a regény bemutatása előtt még röviden egy korábbi gyermekkönyv megszületéséről érdeklődött, hiszen nem gyanította ezt az irányt a szerzőtől. Temesi elmondta, hogy a Tündér, mesék című könyvét felkérésre írta, méghozzá családi felkérésre. Egyik unokájának szól ugyan, de nem a kislány, hanem édesapja, az író fia kérésére készült. A célja pedig a szülők válása okozta fájdalomnak enyhítése, bár unokája még nem találkozott a történetekkel.  A moderátor külön kiemelte még a könyv illusztrációit, amelyeket Mayer Hella, svédországi, magyar származású festő-írónő készítette. Temesi kiemelte, hogy a különleges rajzok nem csak illusztrálják a történeteket, sokkal inkább egymás mellett léteznek, egyenrangúak.

A továbbiakban arra is fény derült, hogy a szerző már gyermekként gyártotta a meséket. Óvodásan társai köré gyűltek és úgy meséltették. Ő pedig miután elmondta az összes szülőktől hallott történetet, sajátokat talált ki. Így első saját története egy kerti budi világjárásáról szólt. Veszelka megjegyzésére, hogy ezek szerint is nagy mesélő, Temesi megjegyezte, hogy inkább mesemondó és nagy különbség a meseírótól. Azonban tagadhatatlan, hogy a Miért nem lettem…? írásai is mind mesélésből állnak, és minden humoruk ellenére gyakran komoly, komor témákat pendít meg.  A szövegekben, jegyezte meg Veszelke Attila, azonban folyamatosan keveredik a humor, a szarkazmus, a komoly és aktuális problémákkal. Temesi Ferenc a Miért nem lettem…? arra a gondolatra született válaszul, hogy mennyi lehetőség rejlik az emberben. A kötetben sok írás van, ami arról szól, hogy lehetett volna valami, de végül mégsem lett az (pl. rendőr). Később humoros megközelítésben teszi fel a kérdéseket, majd egészen a végletekig viszi (pl. kiskakas, megnyitó).

A bemutató lezárásaként a szerző egy készülőfélben lévő regényről és egy Dankó Pistáról szóló darabról számolt be. A szigorú kétműszakos munkát azonban még elhalasztotta az napra a szerző és a L’Harmattan kiadó sátránál kezdte meg dedikálni műveit.

Urbán Anikó