10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Egy boldog könyvheti nap
2014.06.15 - tiszatáj

BUDAPEST – 2014. JÚNIUS 14.

A naplózó, tudatában önnön könyvheti átlagsebességével, száguldó helyett inkább csak vánszorgó riporterként aposztrofálja magát. 11-re vánszorog ki a Vörösmartyra, hogy míg apaági felmenője dedikál, ő jegyzeteljen végre valamit a korábbi napokon (méltatlan módon) inkább csak afféle alapzajnak, kellemes, barátságos háttérduruzsnak felfogott nagyszínpadból is. Épp Pál Dániel Levente beszélget Tallér Edinával és Kollár Árpáddal gyermekirodalmi témakörben. Kollár épp ott tart, hogy lehet ugyan csilingelő gyerekverset írni, de azért ezeket (mármint a problémafelvetőket és -tematizálókat, következteti ki a későn odaérő vánszorgó) sem lehet megúszni. Tallér Edina arról beszél, hogy miért és hogyan lehet izgalmas a férfi-, azaz inkább srác-szemszög, majd mikor a referenciális olvasat lehetőségére kérdez PDL, hogy az ebben az esetben hogy is van, frappáns félmondatban jegyzi meg mosolyogva, hogy az olvasók természetesen „mindent önéletrajzilag olvasnak” – ezt elfogadva felmerül a kérdés, hogy akkor most mi is így tegyünk-e ezzel a félmondattal? Mindeközben a Magvető standja felé lődörögve, korántsem feltűnően árakat próbálva lesni (majd riadtan visszarakva a hoppá, a saccolthoz képest kétszer annyiba kerülő, bár 15%-osan akciós könyvet), konszolidált idős házaspár halad el a hátam mögött. A pár hölgytagja megjegyzi, hogy „minjdárt jön a Jókai Anna dedikáltatni”, mire a – talán rejtett irodalmi vita fonalát felvevő, netán csak a kánikulát és a hétvégére rendre hadseregként érkező embertömeget tovább nem bíró – férj csak ennyit felel: „nem várom meg”.

 

11

 

12

 

Közben sorcsere a színpadon, jönnek a fiatalok (Tóth Kinga, Fehér Renátó, Tinkó Máté), a beszélgetést Benedek Anna vezeti. Versekkel kezdenek, Tinkó verssoránál melyben valaki (gyanús, hogy pontatlanul idézek) mindig a rosszabbik testrészét nyújtja, dedós humorral kuncogok, majd mikor Renátó veszi át a mikrofont, amint az első szavakat kiejtené, felcsendül a toi-toi vécék kiszippantásának meglehetős hatásgyilkos (ám tüneményesen abszurd elegyet létrehozó) háttérvokálja is rákezd. Tóth Kinga felolvasása, majd változó sikerű kommunikáció következik:  Benedek Anna egyetlen „problémája” Tinkó kötetével a munkacím megváltozása, mivel az Amíg a dolgok rendeződnek bonyolult lett. A szerző elegánsan egyszerre avat is be műhelytitkokba (a menő vagy nem menő cím dilemma mögött húzódó belső pro-kontra érvelésekbe például), mégsem kezd túl hosszas magyarázkodásba.

 

13

 

Szóba kerül aztán a generációs kérdés is, itt Tóth Kinga válasza a legérdekesebb, szerinte a (kb) 30-asok generációjáé a „hídság” szerepe a mostani húszasok és a 40-50-esek között, meglátása szerint a fiúk (Máté és Renátó, valamint a nemzedékük) bátor és konkrét (vers)nyelvet beszél, míg a korábbiak (a még korábbiak hatására) kevésbé. Tinkó és nyomában Fehér is igen fontos gondolatokkal fűzik tovább a beszélgetés e legizgalmasabb szakaszát, előbbi szerint ez a “bátorság”, irányuljon akár kulturális, politikai vagy szociális kérdésekre csak akkor érvényes és hiteles, ha a megszólaló önmagáról sem feledkezik meg, magát nem (felülről letekintő), mindenttudó kívülállóként emeli ki bármely vizsgált kérdésből. Innen ered verseinek magára is vonatkozó megértési szándéka, melynek feltétele a nem rosszindulatú vagy moralizáló bátorság. („És akkor ez úgymond… na jó.” – zárja gondolatmenetét.)

 

14

 

Szó esik még alanyi költőségről (Fehér alapvetően két koordináta-rendszerben tudja elhelyezni a magyar költők többségét: a személyesség-sterilitás, valamint a beszédmód indulatos-átironizált skálájának pontjain), Bella István és Deák Botond (Tinkóra gyakorolt) hatásáról, valamint Tóth Kinga gépszeretetéről, melynek kifejtése közben hangzik el a nap egyik legkedvesebb félmondata: „mindjárt befejezem, csak ez szerintem nagyon izgalmas”. Valóban, figyelünk is.

 

15

 

Aztán a vánszorgó naplóíró eltávolodik, hogy egyre hosszabb és fáradtabb-lassabb köröket leírva vissza-visszataláljon a nagyszínpadhoz, két dedikáltatás és fél perce még szem előtt lévő, de nyomtalanul köddé vált ismerőshajkurászás közben épp csak bele-belefülelni van módja Szűcs Teri, Komoróczy Géza és Schein Gábor Balogh Endre által vezetett, izgalmas beszélgetésébe. Közben azonban elvánszorog, hogy dedikáltasson és (elvégre Könyvhét van, vagy mi a szösz) könyveket is vegyen, 2-1-re vezetnek a szakkönyvek, jegyzi meg egyik barátjának, holnap majd igyekszik egyenlíttetni a szépirodalommal. Mivel szerkesztőivel is összefut, a nyárra tervezett és elvállalt, megírandó kritikái száma a másodperc tört része alatt megduplázódik, saját vaj-jellegű szívét kárhoztatva a kialakult helyzetért – miközben belül nem a szív, hanem a máj helyzete a fontos: ahogy hízik a fontosság (vélt) érzetétől.

Ki ne hagyjam, finoman tolakvó (értsd: lökdösődő) középkorú hölgypáros olvasgatja, mikorra végre sikeresen ellökdöstek előle, a Magvető dedikáló tábláját: „Ki az a Köményes István?”, hangzik el a végül megválaszolatlanul maradó kérdés, mégsem dedikáltatnak.

 

16

 

Evellei Katától újabb dedikációt kérek a tavaly egyszer már dedikáltatott könyvbe, aztán sietés haza, hogy sikerüljön visszaérni (sikerül) a FISZ könyvéjszakai fröccsözős, zenélős, felolvasós, fényakármizős (tényleg nem igazán derül ki, hogy mi is a műfaj) estjére. Előtte-utána-közben kedves szavak, fontos összenézések, jó beszélgetések mindenfelé. Az egyik stand mögé elbújva még (ritkaságok ritkaságaként) lámpalázasnak tűnő sztárköltőt is látni, emberi vonások felfedezése, az olasz-angol meccs csakazértis figyelmen kívül hagyása. Egy boldog könyvheti nap boldog könyvheti éjszakája. Holnap innen folytatjuk, elvégre „mindjárt befejezem, csak ez szerintem nagyon izgalmas”.

 

17

 

18

 

Nyerges Gábor Ádám


Címke: , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)