Tiszatájonline | 2014. június 15.

Egy boldog könyvheti nap

BUDAPEST – 2014. JÚNIUS 14.
A naplózó, tudatában önnön könyvheti átlagsebességével, száguldó helyett inkább csak vánszorgó riporterként aposztrofálja magát. 11-re vánszorog ki a Vörösmartyra, hogy míg apaági felmenője dedikál, ő jegyzeteljen végre valamit a korábbi napokon (méltatlan módon) inkább csak afféle alapzajnak, kellemes, barátságos háttérduruzsnak felfogott nagyszínpadból is… – Nyerges Gábor Ádám beszámolója

BUDAPEST – 2014. JÚNIUS 14.

A naplózó, tudatában önnön könyvheti átlagsebességével, száguldó helyett inkább csak vánszorgó riporterként aposztrofálja magát. 11-re vánszorog ki a Vörösmartyra, hogy míg apaági felmenője dedikál, ő jegyzeteljen végre valamit a korábbi napokon (méltatlan módon) inkább csak afféle alapzajnak, kellemes, barátságos háttérduruzsnak felfogott nagyszínpadból is. Épp Pál Dániel Levente beszélget Tallér Edinával és Kollár Árpáddal gyermekirodalmi témakörben. Kollár épp ott tart, hogy lehet ugyan csilingelő gyerekverset írni, de azért ezeket (mármint a problémafelvetőket és -tematizálókat, következteti ki a későn odaérő vánszorgó) sem lehet megúszni. Tallér Edina arról beszél, hogy miért és hogyan lehet izgalmas a férfi-, azaz inkább srác-szemszög, majd mikor a referenciális olvasat lehetőségére kérdez PDL, hogy az ebben az esetben hogy is van, frappáns félmondatban jegyzi meg mosolyogva, hogy az olvasók természetesen „mindent önéletrajzilag olvasnak” – ezt elfogadva felmerül a kérdés, hogy akkor most mi is így tegyünk-e ezzel a félmondattal? Mindeközben a Magvető standja felé lődörögve, korántsem feltűnően árakat próbálva lesni (majd riadtan visszarakva a hoppá, a saccolthoz képest kétszer annyiba kerülő, bár 15%-osan akciós könyvet), konszolidált idős házaspár halad el a hátam mögött. A pár hölgytagja megjegyzi, hogy „minjdárt jön a Jókai Anna dedikáltatni”, mire a – talán rejtett irodalmi vita fonalát felvevő, netán csak a kánikulát és a hétvégére rendre hadseregként érkező embertömeget tovább nem bíró – férj csak ennyit felel: „nem várom meg”.

11

12

Közben sorcsere a színpadon, jönnek a fiatalok (Tóth Kinga, Fehér Renátó, Tinkó Máté), a beszélgetést Benedek Anna vezeti. Versekkel kezdenek, Tinkó verssoránál melyben valaki (gyanús, hogy pontatlanul idézek) mindig a rosszabbik testrészét nyújtja, dedós humorral kuncogok, majd mikor Renátó veszi át a mikrofont, amint az első szavakat kiejtené, felcsendül a toi-toi vécék kiszippantásának meglehetős hatásgyilkos (ám tüneményesen abszurd elegyet létrehozó) háttérvokálja is rákezd. Tóth Kinga felolvasása, majd változó sikerű kommunikáció következik:  Benedek Anna egyetlen „problémája” Tinkó kötetével a munkacím megváltozása, mivel az Amíg a dolgok rendeződnek bonyolult lett. A szerző elegánsan egyszerre avat is be műhelytitkokba (a menő vagy nem menő cím dilemma mögött húzódó belső pro-kontra érvelésekbe például), mégsem kezd túl hosszas magyarázkodásba.

13

Szóba kerül aztán a generációs kérdés is, itt Tóth Kinga válasza a legérdekesebb, szerinte a (kb) 30-asok generációjáé a „hídság” szerepe a mostani húszasok és a 40-50-esek között, meglátása szerint a fiúk (Máté és Renátó, valamint a nemzedékük) bátor és konkrét (vers)nyelvet beszél, míg a korábbiak (a még korábbiak hatására) kevésbé. Tinkó és nyomában Fehér is igen fontos gondolatokkal fűzik tovább a beszélgetés e legizgalmasabb szakaszát, előbbi szerint ez a “bátorság”, irányuljon akár kulturális, politikai vagy szociális kérdésekre csak akkor érvényes és hiteles, ha a megszólaló önmagáról sem feledkezik meg, magát nem (felülről letekintő), mindenttudó kívülállóként emeli ki bármely vizsgált kérdésből. Innen ered verseinek magára is vonatkozó megértési szándéka, melynek feltétele a nem rosszindulatú vagy moralizáló bátorság. („És akkor ez úgymond… na jó.” – zárja gondolatmenetét.)

14

Szó esik még alanyi költőségről (Fehér alapvetően két koordináta-rendszerben tudja elhelyezni a magyar költők többségét: a személyesség-sterilitás, valamint a beszédmód indulatos-átironizált skálájának pontjain), Bella István és Deák Botond (Tinkóra gyakorolt) hatásáról, valamint Tóth Kinga gépszeretetéről, melynek kifejtése közben hangzik el a nap egyik legkedvesebb félmondata: „mindjárt befejezem, csak ez szerintem nagyon izgalmas”. Valóban, figyelünk is.

15

Aztán a vánszorgó naplóíró eltávolodik, hogy egyre hosszabb és fáradtabb-lassabb köröket leírva vissza-visszataláljon a nagyszínpadhoz, két dedikáltatás és fél perce még szem előtt lévő, de nyomtalanul köddé vált ismerőshajkurászás közben épp csak bele-belefülelni van módja Szűcs Teri, Komoróczy Géza és Schein Gábor Balogh Endre által vezetett, izgalmas beszélgetésébe. Közben azonban elvánszorog, hogy dedikáltasson és (elvégre Könyvhét van, vagy mi a szösz) könyveket is vegyen, 2-1-re vezetnek a szakkönyvek, jegyzi meg egyik barátjának, holnap majd igyekszik egyenlíttetni a szépirodalommal. Mivel szerkesztőivel is összefut, a nyárra tervezett és elvállalt, megírandó kritikái száma a másodperc tört része alatt megduplázódik, saját vaj-jellegű szívét kárhoztatva a kialakult helyzetért – miközben belül nem a szív, hanem a máj helyzete a fontos: ahogy hízik a fontosság (vélt) érzetétől.

Ki ne hagyjam, finoman tolakvó (értsd: lökdösődő) középkorú hölgypáros olvasgatja, mikorra végre sikeresen ellökdöstek előle, a Magvető dedikáló tábláját: „Ki az a Köményes István?”, hangzik el a végül megválaszolatlanul maradó kérdés, mégsem dedikáltatnak.

16

Evellei Katától újabb dedikációt kérek a tavaly egyszer már dedikáltatott könyvbe, aztán sietés haza, hogy sikerüljön visszaérni (sikerül) a FISZ könyvéjszakai fröccsözős, zenélős, felolvasós, fényakármizős (tényleg nem igazán derül ki, hogy mi is a műfaj) estjére. Előtte-utána-közben kedves szavak, fontos összenézések, jó beszélgetések mindenfelé. Az egyik stand mögé elbújva még (ritkaságok ritkaságaként) lámpalázasnak tűnő sztárköltőt is látni, emberi vonások felfedezése, az olasz-angol meccs csakazértis figyelmen kívül hagyása. Egy boldog könyvheti nap boldog könyvheti éjszakája. Holnap innen folytatjuk, elvégre „mindjárt befejezem, csak ez szerintem nagyon izgalmas”.

17

18

Nyerges Gábor Ádám