Nevetés és viszolygás

NEMES Z. MÁRIÓ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

Hercegprímások és infánsnők viszonylag ritkán szerepelnek kortárs költők verseiben, Nemes Z. Máriónál azonban mégis előfordulnak ezek a szereplők. Az Ünnepi Könyvhét keretében, A hercegprímás elsírja magát című kötet budapesti bemutatóján Dunajcsik Mátyás beszélget a szerzővel.

Az Írók Boltjában debütál Nemes Z. Márió harmadik, A hercegprímás elsírja magát című verseskötete. A szerző mellett a borító alapjául szolgáló festmény alkotója, Kis Róka Csaba is helyet foglal. Az est moderátora, a Libri Kiadó szerkesztője, Dunajcsik Mátyás szerint már a két előző kötet (Alkalmi magyarázatok a húsról, Bauxit) is példátlan hatással volt a fiatal magyar költőkre, akik ráadásul a legszélesebb spektrumot lefedve alkotnak.

A szerző az együtt gondolkodás fontosságát és a kölcsönös inspirációt hangsúlyozza: kezdő költőként az azóta megszűnt Telep Csoport az élénk közösségi élet biztosította számára. Az alkotói kör mindössze néhány éves működése a fontos találkozások időszaka volt, és megóvta tagjait az elszigetelődéstől. A korábban szintén tag Dunajcsik az egyéb műfajoknak a költészetbe való átemelését említi generációs sajátosságként, ami Nemes Z. esetében fokozottan jellemző: Kis mellett más képzőművészekkel, többek között Győrffy Lászlóval és Szöllősi Gézával is együtt dolgozik.

A költő szerint a vers nemcsak versből van: képek, filmjelenetek is beleépíthetők. A közös munka kezdetire Kis úgy emlékszik vissza, hogy egy közös barát, Pallag Zoltán mutatta be őket egymásnak, de a verseit akkor már ismerte. A moderátor a három kötet szövegeiből kirajzolódó tendenciára tereli a szót, arra a fokozatos kibomlásra, amely a világ, a valóság felé fordul. Nemes Z. ezzel kapcsolatban elmondja, hogy valóban túl akart lépni az alanyiságon, elveszítette a hagyományos, vallomásos, szubjektív líra iránti érdeklődését.

A testpoétika, az állati és növényi motívumok mellett a mitológia, a történelmi mélység is jelen van a költészetében. Dunajcsik az uralkodó ideológiával, a nemzeti toposzokkal, a nosztalgikus attitűddel való szembemenés tudatosságáról is kérdezi. A költőt a barokk víziók és a rurális témák régebben is foglalkoztatták (ezt előző könyvei bizonyítják), és bár az új kötet ideológia-kritikus, mégsem reflektál konkrét eseményekre, versei nem politikai versek, ugyanakkor semmi sem véletlen, a valóság mindig visszahat az irodalomra.

A hercegprímás elsírja magát amúgy nem idehaza, hanem Berlinben íródott, Nemes Z. szerint ideális alkotókörnyezetben, az analitikus gondolkodást elsegítő távolságra az otthontól. A szerkesztő örömmel olvasta az olyan, kortárs lírában ritkán előforduló, kissé poros, mégis aurával rendelkező szavakat, mint a hercegprímás, a fővadász, az infánsnő vagy a vármegye, és a szerző is bevallja, hogy revelatív élmény volt számára a piha vagy a node kifejezések leírása.

A felolvasott pszeudo-mesék némelyike nevetést vált ki a közönségből, Dunajcsik szerint azonban „másfajta” nevetést. Hasonló nevetést viszont, mint amilyet Kis Róka háttérben futó képei. A képzőművész ezzel kapcsolatban elmondja, hogy kétféle reakciót tapasztal általában a festményeivel találkozók körében, a nevetést és a viszolygást. Bár az első sorban ülök, úgy veszem észre, az Írók Boltjában előbbi reakcióból van több, versekkel és képekkel szemben egyaránt.

Szarka Károly

[nggallery id=377]