07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

2014.06.13 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS TÓTH KINGÁVAL

Tóth Kinga spirálos-csavaros versei különleges, korábbról nem ismert lírai mondattannal működés közben mutatják meg énünk gépszerűségét és személyiségünk kapcsolódási pontjait a külső világhoz. Közben pedig a gépversek – tárgyiasságon innen, anyagszerűségen túl – személyes vallomások is, egy szubjektív életrajz elegyes fejezetei. Tóth Kinga költő, zenész és tanár, a Tóth Kína Hegyfalu frontembere. A szerzővel a Magvető kiadónál megjelent All Machine c. könyve kapcsán beszélgettünk.

Hacker vagy?

Bár lennék. De gyakran találkozom a Kék halállal.

Az indusztriális zene a ’80-as években az Einstürzende Neubauten által vált bizonyos körökben populárissá, de említhetem többek között a szlovén Laibachot is. Ez a kultúrkör mennyiben határozza meg a te tevékenységedet, inspirációs közegként éled meg, vagy teljesen más az, amit te csinálsz a szövegeiddel/szövegeidben illetve hangperformanszaid során?

Nem is tagadnám, ahogy a Kraftwerket sem. Az indusztriális, egyszerűsített, de súlyos képekkel, monotonitással operáló emberi-gépi zene a gótikus, elektronikus, punk és metálzene mellett már gyerekkoromban is nagy hatással volt rám. Ezen nőttem fel. Ugyanakkor az ALL MACHINE performanszban egyedül vagyok, nincs segítség, csak a torkom, ez intimebbé is teszi az előadást, miközben taszít, elidegenít is, a cél ez. A videón megpróbálok kapcsolatba lépni az általam írt szöveggel, a grafikával, ezt a párbeszédet, ezt a kísérletet láttatom, a tudatos szerkesztést ötvözöm a kétségbeeséssel.

Mit jelent számodra a gép, a gépiség?

Erre csak nagyon személyes válaszom van: az egyetlen lehetőséget.

Hogy állsz a lármával (zajjal) mind a hang mind pedig a vizuális alkotásaid tekintetében?

Érdekes, hogy a zaj, a lárma egész későn, pár éve került a figyelmembe, rácsodálkozás volt, hiszen a munkáimban én is észrevettem, de irányzatként, zeneként, (szub)kultúraként az elmúlt öt-hat évben foglalkozom komolyabban a zajjal. A nyelvi és vizuális agressziót kutatom, igaz, az előző század irodalmához kapcsolódóan, de az agresszivitás szemszögéből figyeltem először a zajt, ez kapott meg. Azután a személyes élményeimet, a zaj egészen izgalmas hatásait is kombinálni kezdtem a munkákban, ezt pedig a nullstunde-zérópont állapothoz tudom kötni, bár ebben a frissességben is jócskán ott az agresszió.

Verseidet olvasva sok esetben nehezen tudok elvonatkoztatni az élő előadásaid zakatoló géphangjaitól, attól az atmoszférától, amit ilyenkor teremtesz. Az egyik kérdés ehhez kapcsolódik, hogy ez a megszülető atmoszféra a szövegek köré épül, vagy éppen a szövegek által? Másrészt ezekben a szövegekben egy olyan mértékű szorongás fedezhető fel, amely zsigerien tud hatni az olvasóra. Valahol azt mondtad, hogy számodra az ember is egyfajta gép. A gép viszont mindig egy előre eltervezett rendszer – ebből fakad a merevsége. Kiegyenlíthető ez a szorongással, ami mégiscsak egy kizárólagosan emberi tulajdonság?

Mindkettő. A szövegek adják az alapot, de a szövegek írásakor óhatatlanul is figyelek arra, hogy „szóljanak”, hogy „jól szóljanak”, hogy kapcsolatba lépjenek egymással, atmoszférát teremtsenek. Hangjuk kell, hogy legyen. Az egész kötet a hangzás köré épül, olvasva is megismerhetővé, térben létezővé és működővé kell válniuk a gépeknek. Az ember hibás alkotás, alkotása is hibás, marhaságot nem akarnék mondani, ilyet például, hogy már miért ne szoronghatna a gép? Nem így kezelem a kategóriákat, funkciók vannak. Az emberi működésben, a gépiben is fellépnek zavarok, diszfunkciók, amit (vagy ennek következményét) hívhatunk szorongásnak, feszült állapotnak, bárminek. Nem embertelenebb a gép az embernél, nekem nincs ilyen illúzióm. Emiatt is szándékos a versek alanytalansága, az ALL MACHINE-ben, ahogy a cím is jelzi, elvileg nincs ilyen kategória, a szorongás is általános.

Mennyiben érhető tetten, mennyiben szándékos verseidben a kísérleti jelleg, az improvizáció és az intuíció szemben az előre megtervezettséggel?

Dolgozom a hibával, a hiánnyal, az élő előadás esetlegességével. Kísérletezem, ez a kezdetektől így volt, viszont az évek, a munkafolyamatok alatt tanulom irányítani is ezeket a folyamatokat. Ahogy a szövegben, a vizualitásban, az élő előadásban is, miközben hagyom, hogy az ösztönös rész keveredhessen, párbeszédbe léphessen a tervezéssel. Egyre inkább izgat ez a tudatos adagolás, a dinamika irányítása.

Örülök, hogy a hibát említetted, ami a kommerszialitásból és a bilboard világból való menekülés vágyának egyik fontos leágazása lehet.  

Így van, viszont ezzel a kategóriával is, ahogy minden kategóriával és definícióval, bajban vagyok. Szorongani lehet egy popszámtól is, és a death metál is lehet ijesztően kommersz, már a zenében sem működnek a definíciók. Talán ezért is a vágy bennem a teljes alapokig való lemerészkedésre, az újraírásra, újraformálásra, újrafogalmazásra, miközben egyszer akár még én is lehetek kommersz a masináimmal és a torokéneklésemmel együtt. A hiba, a leágazás ebből, jelen esetben az, ami belöki a gépet, ami akár a programot is megadhatja, új irányt, szokatlan terepeket, (át)változást hozhat be.

Alkotói világod produktumai egyrészről nem nevezhetőek kész, lezárt termékeknek, ugyanakkor megjelenik bennük az ahumanitás, illetve gép és ember egymásba oldottságának a lehetetlensége is, ami a megpihenés lehetetlenségét is eredményezi. Nem áll fenn ebben a rendszerben az ismétlődés veszélye?

Ahogy a gépi program, a versek is hordoznak ismétlődéseket, ezzel vigyázni kell. Igyekszem jól dolgozni a monotonitással, új szemszögeket beépíteni, majd visszafordítani az eredeti „programba” az összetartozó szövegeket. Az élő performansz, az improvizáció feloldja ezt a veszélyt, ugyanakkor az ALL MACHINE valahol mégis egy zárt világot képez, ha jól csináltam, körbe forognak a vizuális és a (hang) versek. Lesznek további gépek is, de a következő könyvek, ötletek más nyelvet, más megszólalást kívánnak, más világot szeretnék köréjük teremteni, még ha az ahumanitás, a gépek meg is jelennek majd, de teljesen más funkcióval, más működési elvvel.

Sirbik Attila

 

[nggallery id=373]


Címke: , , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő