10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

A katasztrófa elmarad
2014.06.13 - tiszatáj

BUDAPEST – 2014. JÚNIUS 12.

Az első nap még az első nap előtt kezdődik: Korpa Tamással iszunk két expressz fröccsöt, mielőtt indul a vonata, igyekszünk irodalomról, politikáról, ismerősökről nem úgy sápítozni, mint két bánatos vénasszony a fodrászbúra (vagy mi) alatt – változó sikerrel. Aztán még pár verset csócsálgatunk Bödecs Laci készülő első kötetéből, igaz, még nem hivatalos szerkesztői munka keretében, ahhoz előbb sikeres pályázás kell az Apokrif Könyveknél, majd az NKA-nál is, én azért kincstári optimizmussal reménykedem, hogy jövőre már dedikáltathatok vele.

Aztán rohanás haza, gyors bevásárlás, lesz-e vihar, vigyek-e kabátot, közben anyám a kezembe nyom egy reggeli+ebédként szolgáló szalámiszsömlét, ha már reggel képtelen vagyok enni, aztán rohanás. Közben átöltözés, pakolászás, egy ponton mintha a mobilt tartó kezem indulna el a szám felé, de szerencsére még időben eszembe jut visszavonni a tervezett harapást, virtuóz vagyok, mert a mozdulat másik felével már nem a zsömlét hajítom a táskába. Pont időben vagyok, úgy megyek, hogy a Deák Ferenc utca felől érjek be, két éve már így járok ki, eleinte csak hóbortos megszokásból, mert afelől valahogy mintha kisebb lenne a tömegnyomor, de már tavaly is tudatos volt az útvonal: boldogsággal tölt el, hogy elsőként a kiadómat látom meg – nemcsak azért, hogy ezt most hízelgőleg leírhassam, hanem mert aki valaha járt már Könyvhéten a fiszeseknél, tudja, nem túlzás, valóban ők a legbarátságosabb stand. Többéves hagyományhoz híven terel össze Margócsy tanár úrral a mindjárt rázendítő Katasztrófavédelem Zenekar (leánykori nevén: tűzoltók). Közben föltűnik Fehér Renátó is, akitől megtudom, hogy bár friss pletykája nincs (magyarán, ha ez most uncsi, lényegében az ő hibája), viszont ma már volt része kultúrmisszóban: nagy valószínűséggel rávett egy CBA-s eladót könyvvásárlásra, vagy legalább a friss Magyar Narancs föllapozására.

Jönnek a Katasztrófavédők, de a beígért katasztrófa (vihar és orkán, eső és fagy, leghőbb vágyam) elmarad, pici szellő legyezget meleg levegővel, ennyi volt az égszakadás-földindulás. Az egyik katasztrófásnál ekkor fedezem föl a megtévesztésig műanyagnak tűnő (ki merem jelenteni: valóban műanyag) trombitát, meg is sajnálom, felteszem, tuti folyton kicsúfolják ezért a kollégák. De mivel sejtem, hogy ezt így senki nem hinné nekem és olcsó írói fantáziaterméknek fogná fel, lefotózom, íme:

 

1

 

Jön Spiró György, megnyitni a Könyvhetet. Nem teszek kísérletet arra, hogy az általam eddig hallott legjobb megnyitóbeszédet rekonstruáljam, inkább tessék megvenni a könyvheti ÉSt. Egy egy sorral előttem izzadó civil(nek tűnő) könyvkedvelő kolléga taps közben beordított, zengő bravója azt hiszem, mindent elmond.

 

2

 

Innentől pedig a szokásos forgatókönyv: egy helyütt majdnem elcsábulok, de végül nem szegem az első napos szabályt (első napokon tilos könyvet vennem, el ne hamarkodjam a mindig kevés pénz porciózását). Dögmeleg, kóválygás, köszönések és megörülések, amiért rég nem látottakba is bele lehet futni, további örülések, amiért más (szerencsére) régen látottakba meg nem futok bele. Tikkaszt a meleg, zúg a fejem, mert persze, ahogy az első napokra, rendre mára sem írtam még össze a mindenképp és feltétlenül megveendő könyvek listáját.

 

3

 

Így marad a bámulás, furakodás, Bödecs kolléga rám jellemző gonoszsággal odaszúr egy picit, ahogy a Szép versek borítóját fürkészem, hogy talán azt nézem, hogy mégis benne vagyok-e, ezúton is szeretném kedves édesanyja elnézését kérni, amiért erre válaszul, mintha őt is emlegettem volna, röhögés közben. Nehezen indul a Könyvhét, valahogy évről évre nehezebben, de csak úgy, ahogy romantikus vígjátékok tömkelegében az első, kényszeredett randik, aranyos kínossággal, otthonos barátságossággal. Megesz a fene, hogy mehessek már haza, mert az elmúlt Könyvhetekre (a pénztárcán kívül) legjobban mégiscsak a (lúd)talp emlékezik. Hazaűz a meleg, belapátolom a vacsorát és már várom is a holnapot, a péntekre már nagy eséllyel beinduló nyüzsit, a végre megvett és kunyerált, és lefoglalt majd átvett recipéldányok (ebből eredt a nap egyik legszebb félrehallása, nevezetesen ugyanez, ‘g’ betűvel – a véletlenül talált szót be is vezettem a nagyon lehúzós kritikák alanyául szolgáló példányokra), szóval a friss könyvek illatát, mindent. Ja, hogy mellesleg a focivébé is ma indul? Na igen, az se rossz azért.

 

4

 

Nyerges Gábor Ádám


Címke: , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)