Terék Anna: Maja

Az öcsém

úgy tűnt el, egyik

pillanatról a másikra,

ahogy mindig is

szerettem volna.

Mint a mesékben:

láthatatlan lett.

Együtt futottunk haza,

egy zacskó tojásért

küldtek bennünket,

anyám a lelkemre

kötötte, ha elkezdenek

gránátozni, dobjuk el

a tojást és fussunk,

ahogy a lábunk bírja.

Futottunk, a zacskóban

reszketett tizenkét

tojás, útközben

egy tört csak össze.

És még láttam,

ahogy visszafordultam,

hogy a piactérnél

átfut a zebrán,

szétnéz, a járdához ér,

aztán volt az a robbanás

és az öcsém láthatatlan lett.

Csak egy tócsa

maradt a helyén

a járdán,

azt mondják a gránát

morzsákra tépi az embert.

Álltam és néztem,

azt a tócsát.

Semmilyen alakja sem volt.

néztem, kicsit féltem,

mert az a vér folyt

az én kezemben is.

Akkor már egy perce nem

tudtam elképzelni, hogy

mi is történt,

csak álltam.

Úgy vittek haza.

Annyira megijedtem,

hogy nem tudták

behajlítani a lábaimat.

Állva maradtam,

végig, egész nap,

úgy tettek ágyba.

Mikor az öcsém eltűnt,

én egész éjjel

állva aludtam az ágyban,

mint a lovak.

Azt hiszem,

ez tényleg csak

egy bűvésztrükk volt

az öcsém részéről.

És ha majd egy nap

a városon kívülre megyek,

ott fog állni a határban és

röhög majd rajtam,

mert hogy eltűnt,

mekkora trükk volt ez,

mekkora szenzáció!

Én meg tényleg

elhittem, hogy igaz.