07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
2014.06.04 - tiszatáj
manvareka képMÓRICZ 2014 rovatunkban az idei Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokat mutatjuk be. 

Mán-Várhegyi Réka JAKkendő-díjas író, szerkesztő a Tessloff Babilon gyerekkönyvkiadó­nál. Boldogtalanság az Auróra-telepen című könyve 2014-ben jelent meg a JAK-füzetek sorozatában.

 

EGY KÉSZÜLŐ REGÉNY LEGELEJE

1999 nyarán Szentpéteri Enikő New Yorkból Budapestre utazott. A hazaérkezéséről szóló hír egykettőre elterjedt a távoli ismerősök körében is, és a jelekből egyesek arra következtettek, hogy ez nem egyszerű látogatás, hanem hazaköltözés. Nyilvánvalóan tönkrement a házassága, és ezzel a tengerentúli karrierjének is lőttek.

Dehogy lőttek, mondták mások. Ez a típus, egy ilyen Szentpéteri Enikő-féle hoch értelmiségi sarj még a legnyomorultabb helyzetből is profitál. Ha nem csinál semmit két évig,  csak cigarettázik az erkélyen és a körmét piszkálja, a végén még az is az előnyére válik. Hosszan érlelt gondolatait váratlanul papírra veti, esszé születik belőle, vagy tanulmány, esetleg egy vékonyka könyv, és bumm, már németre is lefordították. A színvonal kérdéses ugyan, és a távoli ismerősök nem vennének rá mérget, hogy ha más írná meg ugyanezt, akkor az is ilyen remek fogadtatásban részesülne.

Ezek testületileg ilyenek, az egész család, apai ágon zsidók, anyai ágon arisztokraták, a nagymama író, az apa Berlinben tanító filozófus, és akad köztük tájképfestő, valamint reformpedagógus is. Enikő állítólag már kilenchónaposan beszélt, háromévesen az Odüsszeiát szavalta, és az Iliászt csak azért nem, mert azt kevésbé szerette. Az iskolában tanulmányi versenyeket nyert, az egyetemet egy évvel hamarabb kezdte a többieknél. Minden bizonnyal állami kitüntetéssel diplomázik, ha közben nem üt be a rendszerváltás. Huszonhét volt, amikor doktorált, hamarosan adjunktus lett, és kit érdekel, hogy ebben egy idős professzornak is benne volt a keze, aki az adjunktusi kinevezést szerelmi ajándéknak szánta.

Az öreg végül hoppon maradt, amikor nem sokkal később megjelent a színen az amerikai, egy John Palmer nevű performanszművész, aki legfeljebb egy tízessel lehetett fiatalabb a professzornál, de a tengerentúlon akkor már divatos jógának és rostban dús táplálkozásnak köszönhetően jobban nézett ki, mint az itteni harmincasok. Enikő New Yorkba költözött, az ifjú feleséget posztdoktori ösztöndíj várta a Columbián, két évvel később már szemináriumot vezetett a New Schoolon, valamint publikált két posztmodern szemléletű tanulmányt a performansz és a társadalomtudomány közös területeiről egy angol nyelvű, rangos társadalomtudományi folyóiratban. Ezeket lefordították magyarra, de végül csak az egyik jelent meg, és úgy tűnt, hogy nem olvasta senki. Talán azért, mert Enikő még egy konferenciaszereplésre sem volt hajlandó hazajönni?

1999 nyarán aztán megérkezett. Az afölött érzett kedélyes kárörömöt, hogy az amerikai performanszművésszel mégsem sikerült a házasság, kisebbítette a hír, hogy Enikő bejelentett állást kapott az egyetemen, a tetejébe még az is elterjedt, hogy könyvet írni jött haza. Rövidesen minden fontos eseményen megjelent, a napfogyatkozást nagy magyar írók körében nézte egy falusi víkendházból, és az augusztus maradék részében önkéntes nevelőtanár volt egy szegény sorsú cigánygyerekeknek szervezett táborban. Tapasztalatairól az ősz folyamán irodalmi igényű tárcasorozatot publikált.

– Azt hittem, szociológussal van dolgunk – mondta Horváth Regina, vidéki kolleganő, örök tanársegéd a debreceni egyetemen, és visszadobta az újságot az éjjeliszekrényre. – Kérdem én, ha valaki tisztességes tanulmányokat tudna írni, akkor ilyen nyúlfarknyi sóhajtozásokhoz pazarolná el a témáját?

– Talán szélesebb közönséget szeretne megszólítani – válaszolta Ivánka Kornél, frissen kinevezett adjunktus szintén a debreceni egyetemen. – Mi van abban? Majd megírja a szakma részére is.

Az alig 160 centis, kopasz Ivánka Kornél valaha Szentpéteri Enikő csoporttársa volt, ez az oka, hogy most is szimpátiával viseltet iránta. Kedvelte annak idején, bár nem ismerték egymást igazán, de azt kár lenne tagadni, hogy Enikő üde színfoltja volt az óráknak, gyakran hozzászólt a tananyaghoz, kérdezett, és nem csak ült, mint a sült hal, ahogyan a diákok többsége.

– De ilyen felületesen nem érdemes írni, ez csak félrevezeti az olvasókat – folytatta Regina, és bár nem akarta, de a dühtől megremegett a hangja. Hát miért nem látja Kornél, és miért nem látják mind, hogy szemfényvesztés az, amit ez a nő csinál? Annyira szívesen elmondaná neki, részletesen kifejtené, hogy mi a dühítő az ilyen emberekben, csak attól fél, hogy a férfi félreértené, és azt hinné, az irigység beszél belőle.

Készséggel elismeri, fogalmazta magában Regina, hogy Szentpéteri Enikő értelmes és okos, de neki senki ne próbálja beadni, hogy másoknál jobban megérdemli azt a rengeteg lehetőséget, elismerést és az állandó felhajtást. Ez az, ami igazságtalan mindazokra nézve, akik többnyire banális okok miatt – visszahúzódó személyiség, vidéki lakcím – nem kapják meg ugyanezt a figyelmet, pedig a teljesítményük alapján még akár több is járna nekik.

Regina nem irigy, ezt határozottan visszautasítja. Csupán nem tartja indokoltnak Enikő átlagon felüli sikereit, népszerűségét. Már Amerika előtt is mindenki tudta róla, hogy kicsoda, a konferenciákon az előadását követően tucatnyi érdeklődő kérdést kapott, a büfében az emberek odamentek hozzá és gratuláltak a munkájához.

És aztán a konferenciákat lezáró bulikon feltűnően táncolt, hagyta, hogy boldog-boldogtalan ráhajtson, pedig akkor már az öreg Házmánnal keféltette magát. Egyszer részegen azt kezdte mondogatni, hogy ő egy punk, egész éjjel ezt ismételgette, pedig ennek egyszerűen nincs értelme, ha valakiből soha nem lehet punk, akkor az a Szentpéteri Enikő. Aztán egy másik alkalommal kitalálta, hogy ő feminista. Persze nem úgy, mint általában a feministák, tette hozzá. Merthogy ő egy punk feminista, kiáltotta, és az akkor már igen kapatos társaság ezt is tolerálta, és minden jel szerint kiemelkedően szellemesnek találta.

Meglehet, Horváth Reginának úgy tűnhetett, hogy ő az egyetlen, akinek tele van a hócipője Szentpéteri Enikővel. Pedig ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna.

Szilveszter után körbejárt a hír, hogy Szentpéteri Enikőnek viszonya van Bogdán Tamással. Egész pontosan az a hír járt körbe, hogy Szentpéteri Enikő felszedte Bogdán Tamást, rányomult, elszédítette, utóbbi igazán nem tehet róla, rá ezért nem lehet neheztelni, úgyhogy szorítsunk neki, hogy még időben katapultáltni tudjon. Tavalyelőtt nyáron mentek szét a feleségével, vidéki nő, mindketten Bajáról jöttek, bizonyára kamaszkori szerelem, sajnos az ilyen kapcsolatok ma már nem élik túl a fővárosba költözést. Bogdán Tamás mindenesetre a nehéz válás után most egy könnyebb természetű nőt érdemelt volna.

A viszony azonban kivirágozni látszott. A pár együtt jelent meg a szociológusok éves konferenciáján, egy független színházi bemutatón, néhány koncerten, és azokon a házibulikon, amiket a társadalomtudományos értelmiségi körökben rendeztek. Rövidesen közös tanulmányt publikáltak a kvalitatív kutatási módszerek forradalmáról. A témával kapcsolatban részt vettek egy kéthetes németországi workshopon, és tapasztalataikról újabb írás született. Egyik hónapról a másikra a kvalitatív kutatási módszerek első számú hazai képviselőivé léptek elő, legalábbis ők minden jel szerint így tekintettek magukra. Ha valahol felbukkantak, mérget lehetett rá venni, hogy kizárólag erről, valamint a komplex teremunkáikról lesz szó, amely mindkettejük esetében még mindig az előkészítési fázisban volt.

A művelt társaság kénytelen volt belátni, hogy nemcsak Enikő, hanem Bogdán is szívesen beszél lyukat mások hasába. Hol Enikő osztotta az észt egy borsodi falu cigányairól, hol Bogdán az Auróra-telep szkinhedjeiről, és míg az egyikük beszélt, a másik értőn bólogatott és figyelt, hogy időnként közbeszóljon, ha egy fontos részlet kimaradt, amiről igazán nem szabadna elfeledkezni.

– Ez már nem pusztán szerelmi kapcsolat – mondta állítólag valakinek Enikő –, hanem annál jóval több: szellemi egység.

Mindezek ellenére a többség továbbra is úgy vélte, hogy kettejük közül Enikő a hunyó, ő irányítja az eseményeket, ő mozgatja a szálakat, ő az, aki miatt olyan öntelt lett ez az egyébként jóravaló fiú. Ezek után nem volt könnyű feldolgozni a hírt, hogy a pár eljegyezte egymást, az esküvőt szeptemberben tartják, ha addig Enikőnek sikerül elválni a performanszművésztől. Az az esküvő is szép baleset lesz, bocsátkoztak jóslatokba a távoli ismerősök, ennél különbözőbb családokat keresve sem lehetne találni, a Fillér utcaiak majd bizonyára földbe döngölik a szerencsétlen bajaiakat. A legtöbben ekkor már nem csináltak titkot a véleményükből, és végre a Horváth Regina-félék is elmondhatták, alaposan kifejthették mindazt, ami olyan hosszú időn keresztül a szívüket nyomta.

A szakítás híre így aztán váratlanul ért mindenkit. Az még inkább, hogy, mint kiderült, Bogdán volt az, aki kirakta Enikőt. Állítólag a nő teljesen összeomlott, lefogyott, eltűnt, telefonon sem lehetett elérni, végül kétségbeesésében egészen New Yorkig utazott.

Utólag más színben kezdtek feltűnni a dolgok. Néhányan emlékezni véltek rá, hogy Enikő a tavasz folyamán zaklatottnak tűnt, hogy nem nézett ki jól, bár egyébként sem túl szép, mondta egyszer Horváth Regina, hiszen profilból leginkább egy lóra emlékeztet. A távoli ismerősök párbeszédeket rekonstruáltak, amikből kiderült, hogy Bogdán leszólta Enikő véleményét, és több ízben tiszteletlenül bánt vele mások előtt. Különben is, milyen férfi az, aki a szakítása utáni hetekben legalább féltucat nőt lefektet, hogy aztán egyiket se hívja fel többé? Ráadásul nem magukat könnyen odaadó egyetemista lányokról volt szó, hanem érett nőkről, akikkel feltehetően elhitetett valamit, és akik csalódottan vették tudomásul, hogy a közös éjszakájuk után Bogdán már nem akar többé találkozni velük. Így aztán Enikőnek egyre több ismeretlen jóakarója akadt, akik mind együttérzéssel gondoltak rá. Egy évvel korábban azért mérgelődtek, mert hazajött, most viszont szomorúan nyugtázták, hogy valószínűleg nem tér vissza egy darabig, ami a hazai társadalomtudományra nézve is igen nagy veszteség.

 


Címke: , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő